Lk 15 1-10

A farizeusok és az írástudók zúgolódtak, mert Jézus a bűnösöket magához fogadta. Pedig Jézus a bűnösökért jött el erre a földre. A Biblia úgy mutatja be Jézust, mint a bűnösök barátját. Már a születéséről is elsőként a pásztorok értesültek, akik megvetett, kitaszított emberek voltak. A tanítványai sem a „hívatalosak” közül kerültek ki. Volt köztük halász és vámszedő is. Olyan emberek, akik senkinek számítottak akkoriban Izráelben. Jézus egész életében azon fáradozott, hogy a bűnösök megtérjenek. Abban lelte örömét, ha a bűnös megtért az ő bűnös útjáról és megmenekült, nem pedig abban, hogy elítélje és kárhoztassa. Hiszen “azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!” #Lk19,10 Jézus rámutatott itt arra, hogy akik azért zúgolódtak, mert ő a bűnösöket magához fogadta, azok nem ismerték magát Istent sem. Mert az az Isten akarata, hogy a bűnös megtérjen és éljen.

Jézus a hétköznapi életből vett példákkal szemléltette a mondanivalóját. Így mindenki meg tudta érteni, fel tudta fogni. Az elveszett juhról és az elveszett drakhmáról szóló példázat szereplői mások, és más az elveszettek aránya a meglévőkhöz képest. Az elveszett juhról szóló példázatban az elveszettek aránya 1 %, míg az elveszett drakhmáról szóló példázatban 10 %. De a két példázat mondanivalója, tanulsága ugyanaz. Többször elmondta Jézus ugyanazt az üzenetet, más-más oldalról megvilágítva a lényeget. Hiszen azt akarta, hogy biztosan mindenki megértse. Az üzenet summája pedig ez: Istennek fontos vagy, ha elvesztél, ő keres téged. Tehát ezek a példázatok rólunk szólnak. Rólad szólnak és rólam szólnak.

Ha 100 juh közül egy elvész, az elveszett hiányát nem pótolja a többi 99. A pásztornak hiányzik az az egy, aki elveszett. Hiszen az ő tulajdona, értéket lát benne. A pásztor aggódik, és nincs nyugta addig, amíg meg nem találja. Az elveszett bárány igen gyámoltalan teremtmény. Nem tud visszatalálni a nyájhoz, mert nem tud megfelelően tájékozódni. A juh nem olyan, mint a postagalamb, amely akár több száz km-ről is hazatalál. Ha egy juh eltévedt, akkor a pásztornak kell megkeresnie. Különben biztosan elpusztul. Egyedül teljesen védtelen. Vagy beleesik egy szakadékba, vagy nem talál vizet, vagy valami ragadozó áldozata lesz. A juhnak van még egy olyan tulajdonsága, ami miatt feltétlenül szüksége van a pásztorra. Nem mosakszik, mint a macska. Ha piszkos lett, piszkos is marad. Hacsak a pásztor meg nem tisztítja. Ha a pásztor megtalálja az elveszett bárányt, akkor nem veti a szemére, hogy miért kóborolt el, miért lett sáros és piszkos, nem ütlegeli, nem hajtja ostorral, hanem megsímogatja, megvígasztalja, megnyugtatja majd gyöngéden a vállára emeli, magához szorítja, magához öleli és hazaviszi. Ilyen a jó pásztor. Kész vállalni a kockázatot is a bárányáért. Kész leereszkedni a legmélyebb szakadékba is, ha kell. Csakhogy kimentse onnan azt, aki a nyájához tartozik. Téged megtalált-e már? Bégettél-e, hogy megtaláljon? Megvígasztalt-e? Fölemelt-e magához? Ha nem, akkor kiálts hozzá, mert ő meghallgat téged! Lehajol hozzád és felemel. "Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján" (Ez 34:12). Az elveszett bárány semmit nem tud tenni, csak bégetni tud. A pásztornak kell megtalálnia. Ha elvesztél, nem tudsz semmi mást tenni, csak kiáltani. Kiálts hát az Úrhoz! Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. Jer 33,3 Ha csak te lennél az egyetlen elveszett ember, Jézus érted is meghalt volna! Ennyire fontos vagy neki! Ennyire szeret téged! A példázat vége nem a kudarcról szól, hanem a megtalálás öröméről. Az örömüzenet így szól: mindenki, aki elfogadja a megváltást, megmenekül! Neked sem kell a bűneidben meghalnod! Ragadd meg a hozzád lenyúló átszegzett kezet! Az üdvösséged a példázat szerint nem azon múlik, hogy te keresed Istent, hanem azon, hogy ő keres téged. Az üdvösséget ingyen, kegyelemből kapod, nem pedig azért, mert kiérdemelted volna, vagy megdolgoztál volna érte.

Egy drakhma 4,36 g tömegű ezüstből készült kisméretű pénzérme volt. A példázatbeli asszony számolgatta a pénzét, 10 napi keserves munka bérét. Egy napszámos egy-napi bére ugyanis egy drakhma volt. Tehát 1 drakhma értéke valahol 5 ezer és húszezer forint között lehetett. Tehát, akinek 10 drakhmája volt csupán, az nem mondhatta magát dús-gazdagnak. Érthető, hogy fontos volt az asszony számára, hogy megtalálja a 10. drakhmát. Lehet, hogy valaki megzavarta, és azért ejtette el az egyiket.

Hasonlítasz az elgurult drakhmához? Talán a gazdádat okolod azért, mert ügyetlen volt és elejtett? Talán ott kuksolsz most a kredenc mögött, ahol sötét van, és minden csupa por és piszok. Mocskosnak érzed magad. Úgy érzed, magadra maradtál. A saját erődből nem tudsz kijönni onnan, ahova jutottál. Ne felejtsd el, valaki keres téged! Valakinek fontos vagy! Valaki látja benned az értéket! Sőt valaki annyira értékesnek tart, hogy még az életét is odaadta érted! Ne rejtőzködj tovább! Hagyd, hogy megtaláljon! Az asszonynak nagyon fontos volt a 10. drakhma is, amelyik elveszett. Mindenáron meg akarta találni. Vajon miért? Akkoriban a menyasszonyok fejdísze 10 drakhmából készült. Lehet, hogy ezért volt ennyire fontos neki, mert élete legszebb napjára emlékeztette. Az asszony gyertyát és söprűt használt a keresésben. Akkoriban nem voltak akkora ablakok a házakon, mint most. Nappal is sötét volt bent. Ha valamit meg akartak keresni, akkor gyertyát kellett gyújtani. Isten, amikor keres téged, ő is világosságot gyújt. Az ige lámpásával beléd világít. Bevilágít minden rejtett sarokba. És használ söprűt is, ha kell, hogy megtisztítson. Lehet, hogy ennek az asszonynak akkor tűnt fel igazán, hogy mennyire fontos számára a 10. drakhma, amikor elveszett. Nem vagyunk néha mi is úgy, hogy akkor tudunk értékelni valamit, amikor már nincs? Amíg van egészségünk, természetesnek vesszük, de amikor már nincs, akkor értékelnénk igazán. Vagy amikor meghal valaki, aki közel állt hozzánk, akkor érezzük igazán, hogy ki is volt számunkra, amikor már nincsen mellettünk.

Ha elkallódik is Isten gyermeke, mint az elgurult drakhma, továbbra is rajta van a király arcképe. Lehet, hogy poros lett, és piszkos, de a Király megkeresi azt, aki az övé. Te a helyeden vagy-e? Használható vagy-e? Van-e haszna a hívő életednek? Akik rád néznek, látják-e Krisztust benned? Rajtad van-e még Krisztus képe? Vagy arra van szükséged, hogy valaki megkeressen és megtisztítson és helyreállítson?

Egy festőművész a gyermek Jézus megfestéséhez keresett modellt. Talált is egy kisfiút, akiről megfestette a képet. Aztán néhány évtizeddel később Júdás képének megfestéséhez keresett alkalmas modellt. Miután elkészült a kép, kifizette a férfit, aki mielőtt elbúcsúzott volna, sírni kezdett. Mint kiderült, néhány évtizeddel korábban ő volt az a kisfiú, akiről a gyermek Jézust festette a művész. Hát így töröl le a bűn minden krisztusi vonást az ember arcáról. A te arcodon láthatóak-e még a krisztusi vonások? Vagy a bűneid nyomát hordozd az arcodon is?

Régen úgy próbáltak védekezni a fémpénzek hamisítása ellen, hogy odaütötték egy márványlaphoz. Ha szépen csengett, valódi volt, ha tompán puffant vagy pedig eltört, akkor pedig hamis volt. Vannak olyan hívők, akikről akkor derül ki, hogy képmutatók, amikor valami megpróbáltatás éri őket. Úgy összetörnek, mint akiknek nincs élő reménységük.

A két példázat alapján érdemes végiggondolni néhány kérdést. Észreveszed-e, ha valaki hiányzik? Észre veszed-e ha valaki lemaradt, vagy elmaradt? Fáj-e ez neked? Vagy csak megvonod a vállad, és azt mondod: az ő baja. Kész vagy-e áldozatot vállalni azért, hogy utánanyúlj annak, aki elveszett? Látod-e az értéket abban, aki elveszett, akiért Jézus meghalt?

Ismered-e a megtalálás feletti örömöt? Együtt tudsz-e örülni azzal, aki elveszett és megtaláltatott? Együtt tudsz-e örülni a pásztorral, aki megtalálta az elveszett bárányát? Együtt tudsz-e örülni az angyalok seregével, akik örülnek a mennyben egyetlen lélek hazatérésének is?

Gondold végig, hova tudod behelyettesíteni magad? Talán azon zúgolódsz, hogy Jézus bűnösöket fogad magához? Ne felejtsd el, te is megváltásra szoruló bűnös vagy! Egy vagy talán a 99 igaz ember közül, akiknek nincsen szükségük megtérésre? Te vagy talán az elgurult drakhma a kredenc mögött? Ne felejtsd el, valaki keres téged! Te vagy talán az elveszett bárány? Akkor kiálts az Úrhoz! Hiszen “azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!” Te vagy talán az a bárány, akit már megtalált a pásztor? Akkor örülhetsz, mert már biztonságban vagy.

Ora



Comments

comments powered by Disqus