Jakab 2 Biblia

13 vers foglalkozik a Jakab levele 2. fejezetében a személyválogatással. Ez is azt mutatja, hogy fontos beszélni a személyválogatásról. A személyválogatás azt jelenti, hogy különbséget teszek ember és ember között, hogy kivételezek az egyikkel a másik kárára. A személyválogató ember osztályozza az embereket, szimpatikusakra és unszimpatikusakra, értékesekre és értéktelenekre, hívőkre és hitetlenekre, barátokra és ellenségekre és e szerint is bánik velük. A személyválogatás szakadékot épít ember és ember között. Jakab nyilván a hivő gyülekezetből vette a példát, és elszomorítónak találta, ezért foglalkozott a témával. A bibliában máshol is van példa a személyválogatásra. Ott van pl. Izsák, aki két fia közül az elsőszülöttet, Ézsaut szerette jobban, a felesége Rebeka pedig a kisebbet, Jákóbot. Ennek a személyválogatásnak az lett a következménye, hogy Jákóbnak el kellett menekülnie otthonról. Jákób nem tanult a szülei személyválogatásából. Később Jákób is személyválogató lett. Józsefet jobban szerette, mint a többi fiát. Ezért a kivételezésért igen nagy árat kellett fizetniük. A testvérekben ez a kivételezés irigységet keltett, ami gyűlöletté fajult. Az egész család sokat szenvedett végső soron Jákób személyválogatása miatt.

Ha bejön valaki fényes ruhában, neki azt mondjuk, gyere ide ülj ide előre? Míg ha bejön valaki piszkos ruhában, akkor azt mondjuk neki, te ülj amoda hátra? Aki személyválogató csapdába esik. Hiteltelenné teszi azt, amit a gyülekezet mond, mert ellentmondásba kerül a Biblia tanításával. „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató,” olvashatjuk az 5 Móz 10,17-ben. Ha azt tanítjuk, hogy Isten nem személyválogató, mi sem lehetünk azok. Isten senkivel nem tett kivételt és ma sem tesz kivételt. Nem tett kivételt még Mózessel sem. Mózes nem mehetett be az ígéret földjére, mert nem adott dicsőséget Istennek, amikor a kősziklából vizet fakasztott. Isten nem kivételezett Dáviddal sem, aki paráznaságot követett el és gyilkosságot. A bűnben fogant, Betsabétól született első fiúnak meg kellett halnia. A személyválogatás tönkre teszi a gyülekezetet. Ahol személyválogatás van, ott nincs szeretet. Ahol személyválogatás van, ott nincsen egység. Ha eljön valaki a gyülekezetbe, de személyválogató módon nem adunk neki annyi figyelmet, mint érdemelné, lehet, hogy legközelebb nem fog eljönni. A személyválogatás nem kedves Isten előtt. Jézus sem volt személyválogató. Szerette még az ellenségeit is. Tanítványának fogadta még Júdást is. Szerette a bűnösöket, a lázadókat, a paráznákat, a kitaszítottakat, a lenézetteket. Jézus lehajolt azokhoz, akiktől mi inkább elhúzódnánk, és megvetnénk. A vele való beszélgetés megváltozatta a samáriai asszonyt, és kegyelmet nyert a lator mellette a kereszten. Ugyanakkor nem kendőzte el az igazságot a gazdag ifjú előtt sem „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” Mát. 19:21 mondta a gazdag ifjúnak Jézus. Jézus nem viszolygott tőled sem, amikor még a bűneidben voltál. Szegénnyé lett értünk, hogy mi meggazdagodhassunk általa. Az üdvösség lehetősége mindenki előtt nyitva áll akár sok bűnt követett el, akár kevesebbet. Bárki dönthet úgy, hogy elfogadja a felkínált kegyelmet. Isten előtt mindannyian egyformán kegyelemre szoruló koldusok vagyunk.

Nem elég csak egy törvényt megtartani, mert ha a másik ellen vétünk, megrontjuk az egészet. A szeresd felebarátodat, mint magadat törvényt nem lehet betölteni személyválogató módon.

Fontos, hogy ugyanazon indulattal és ugyanolyan szeretettel forduljunk minden ember felé. Függetlenül attól, hogy szegény-e vagy gazdag, hogy sikeres-e az élete, vagy pedig tele van kudarcokkal. Fontos, hogy a szeretetünk mértékét ne az határozza meg, hogy hogyan néz ki az illető, milyen a társadalmi pozíciója, műveltsége vagy a világnézete. Fontos, hogy ne jelentsen többet egy gazdag, mint egy szegény. Fontos, hogy ugyanolyan mosollyal fogadjuk azt, aki segítséget hoz, mint azt, aki segítséget kér. Az ige szerint az a gazdag, aki sokat oszt, aki ad a szegényeknek, annak igazsága megmarad örökre. Könnyebben adunk annak, aki nekünk is adni fog, és ezt nevezzük szeretetnek? A valódi szeretet a viszonzás reménye nélkül is elfogadja a másikat.

A cselekedetek megmutatják, mi van a hit mögött. Ahol hiányoznak a cselekedetek, ott baj van a hittel. Az igazi hit az tettekben nyilvánul meg. Csak az az igazi hit, amelyik cselekedetekben válik nyilvánvalóvá. Az Istenbe vetett hitnek tehát a cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia. Nem elég megvallani Krisztust, a cselekedeteknek is ezt kell alátámasztani. A hit szeretet nélkül semmi. Ha nem tudsz jót cselekedni, hiábavaló a hited. Adtál-e egy pohár vizet a szomjazónak? Adtál-e ételt az éhezőnek? Halott az a hit, amelyiknek nincsenek cselekedetei. A hitnek és a cselekedeteknek összhangban kell lenni. Az Istenbe vetett hit tart meg, nem a jócselekedetek. Mégsem elég csupán a szavainkkal bizonyságot tenni Krisztusról, az életünknek is olyannak kell lenni, mint akik Jézus követői vagyunk. Ha valóban megigazultál hit által, akkor jó tettek lesznek az életedben. Ha hívőnek mondod magad, de nem teszel jót, akkor nincs igaz hited Krisztusban. Némelyek ellentétet vélnek felfedezni Pál és Jakab tanítása között. Pál azt tanítja, hogy a megigazulás hit által történik. Ezzel szemben Jakab a cselekedetek fontosságát hangsúlyozza. Valójában nincs semmi ellentét Pál és Jakab tanítása között. Jakab nem vonja kétségbe, hogy a megigazulás hit által történik, de Jakab tovább megy, és azt mondja, hogy a Krisztusban való hit jó tetteket eredményez. Mindketten ugyanazt nézik, csak más szögből.

Ábrahám és Ráháb hite a cselekedetükben nyilvánult meg. Ábrahám kész lett volna feláldozni Izsákot. Ráháb pedig befogadta a kémeket, majd elbocsátotta őket, ezzel kockáztatta a saját életét. Nem csupán elméleti hitük volt, hanem cselekedetekben is megnyivánuló hitük. A hitük tükröződött a cselekedeteikben is. A hitüket cselekedet követte. A cselekedeteik igazolták a hitüket. Ez is arról tanuskodik, hogy az Isten nem személyválogató. Egymás mellett említi a Biblia Ábrahámot és Ráhábot. Az egyik legnagyobb hivőt a parázna prostituálttal együtt, aki Jézus ősanyja lett. Ráháb csupán éltben akart maradni, Istentől viszont ennél sokkal többet kapott, jövőt kapott, népet kapott, közösséget kapott, később férjet és gyermeket is kapott.

Látják-e a hitedet a körülötted élők a cselekedeteidből?

Cselekedj! Mutasd meg a hitedet a cselekedeteiddel személyválogatás nélkül!

Röviden így foglalhatjuk össze Jakab levele 2. fejezetének a lényegét: Ne légy személyválogató, és élj is a hited szerint!



Comments

comments powered by Disqus