Hallgassd meg itt Biblia

A fölolvasott igeszakasz azzal kezdődött, hogy Jézus pihenni hívta a tanítványokat miután az apostolok visszaértek a szolgálatból és elmesélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. A pihenésből azonban egyenlőre nem lett semmi, mert a tömeg megelőzte őket. Te hogyan vagy ezzel? Hajlandó vagy-e áldozatot is hozni másokért, a szolgálatért? Vagy neked a pihenés mindig az első? Jézus sok mindenre tanította az embereket. Pedig nyílván ő is éhes és fáradt volt, hiszen még enni sem volt idejük. Nem rövidítette le a tanítást, csak azért, mert ő fáradt volt. Közben eltelt az idő, és későre járt már, esteledett. A tanítványok úgy gondolták, hogy elég lesz mára az összejövetelből, el kellene küldeni az embereket, hogy ennivalót vegyenek maguknak. A tanítványok megelégedtek volna kevesebbel is akár, mint amit Jézus adni akart nekik. Szomorú, hogy a tanítványok így gondolkoztak. Minek ez a túl sok együttlét. Az első keresztények naponta együtt voltak: …bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. Apcsel 17:11

Nem vagy néha Te is így? Megállnál fél úton, mert úgy gondolod eleget hallottál már az Úrtól. Beéred Te is kevesebbel, mint amit az Úr készített a számodra? Pünkösd van. Vettél-e már Szentlelket? Az Úr erőt akar neked adni az Ő Lelkén keresztül a szolgálathoz. Igényled-e? Szükséged van-e erre? Ne érd be kevesebbel, mint amit az Úr készít a számodra! Jézus azonban nem akarta még őket elküldeni, mert még nem voltak megelégítve, mert még éhesek és szomjasak voltak. Jézus meglátta az emberek szükségleteit. A Te szükségleteidet is meglátja. Jézus szerint a szolgálatnak addig nem lehet vége, amíg az ő követői éhesek, amíg nincsenek megelégítve. Azt mondta a tanítványoknak, hogy adjatok nekik ti enni! Tudsz-e valamit adni azoknak, akik között élsz? Vagy Te magad is nélkülözöl? Nincsen semmid, amit másoknak adhatnál? Isten igéje és Szentlelke által elég határozottan mondja: Tedd meg! Indulj el! Jöjj és kövess engem! Serkenj föl, aki aluszol (Ef. 5:14) Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (Ef. 5:16) Vegyetek Szent Lelket! (Ján. 20:22) A tanítványok végiggondolták ekkora tömegnek mennyi étel kellene, és az mibe kerülne, legalább 200 dénárba. De nincsen ennyi pénz, és különben is honnan is vehetnének ennyi ételt ilyenkor este? Akkoriban még nem voltak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek. Mi is gyakran mondjuk, ha több erőm lenne, meg több időm akkor… Ha alkalmasabb lennék, akkor… Ne azt nézd, mi lenne ha, hanem azt, hogy mid van. Isten nem kéri tőled azt, amid nincs. De amid van, azt kéri egészen! Jézus az 5 kenyeret és a 2 halat mindet kérte, nem csak a felét. Te mennyit vagy hajlandó az Úrnak adni az erődből, az idődből, az anyagi javaidból? Jézus teljes odaszánást kér tőled! A tanítványok látták ugyan az emberek problémáját, de eszükbe sem jutott, hogy ők oldják meg azt. Te csak észreveszed a körülötted élő emberek problémáját, vagy segítesz is rajtuk? Jézus türelmesen végighallgatta a tanítványok ötleteit, pedig Ő már akkor tudta, hogy mit fog cselekedni. Jézus megkérdezte, mitek van? Ez a történet mind a 4 evangéliumban le van írva. A János evangéliumában úgy olvassuk, hogy András azt mondta Jézusnak, hogy van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? A tanítványok csak arra tudtak nézni, amit láttak. Csak azt látták, hogy az 5 kenyér és a 2 hal mennyire kevés volt a tömegnek. Te is ilyen vagy? Csak az 5 kenyérig és a 2 halig látsz? Látod-e a problémák mögött az élő Urat is? Aztán nagy nehezen csak összekapták magukat a tanítványok, és amijük volt az 5 kenyeret és a 2 halat mégis Jézusnak adták, akkor is, ha kevés volt, és lám elég lett. Amid van, elég! Lehet, hogy Te túl kevésnek tartod, de hidd el, hogy elég. Eleget kaptál, csak merd odaadni az Úr kezébe, és engedd, hogy Ő megáldja. A kevés Jézus kezében megszaporodik. Amit Jézus oszt el, az megszaporodik az Ő kezében. Ha mi osztunk valamit, egyre kevesebb lesz, de ha Ő osztja, akkor megszaporodik. Az emberek nem mentek még el, hanem ott maradtak Jézus mellett, és ettek és jól is laktak! És boldogan mentek haza a vendégség után! Jézus ezreket is jól tudott tartani. 5000 férfit a családjaikkal együtt. Ha 5000-en voltak csak a férfiak, akkor az asszonyok és a gyerekek is legalább ugyan-annyian lehettek. Tehát mintegy 10 ezren lehettek összesen. Neki erre is volt ereje, neki erre is volt hatalma. Az Ő keze ma sem rövidült meg! Isten teremtette ezt a világot. Jézus Krisztus ugyanazzal a teremtő hatalommal vitte végbe ezt a csodát, a kenyér-szaporítás csodáját. Jézus Krisztus ugyan olyan hatalmas és szerető, mint az az Isten, aki mannát adott népének, amikor a pusztában vándoroltak. Neked mire van erőd? Ha nincs elég erőd, kérjed az Úrtól! Ha nincs elég erőd, akkor kérjed az Úrtól az Ő Szentlelkét! „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Luk. 11:13) Ápold a vele való közösséget! Töltődj fel az Ő lábainál! Vegyél erőt tőle, hogy legyen mit adnod másoknak! Jézus tenni akart valamit, és bevonta a szolgálatba a tanítványokat is. Jézus bevonta azokat a tanítványokat, akik először haza akarták küldeni az embereket, és nem számoltak Jézussal sem. Nem úgy adták oda Jézusnak az 5 kenyeret és a 2 halat, hogy itt van Uram, te megáldhatod és csodát tehetsz. Pedig ott voltak ők is korábban a kánai menyegzőn, ahol Jézus a vizet borrá változtatta. Most mégsem számoltak az Úrral. A tanítványok nem voltak tökéletesek, Jézus mégis használta őket a szolgálatban. Téged is használni akar, akkor is, ha még nem vagy tökéletes. Jézus korábban nem tett még az 5000 férfi megvendégeléséhez hasonló csodát. Később megvendégelt 4000 embert, de akkor sem hittek benne a tanítványok. Mintha nem is emlékeztek volna az előző csodákra. Nem emlékeztek az Ószövetségben lévő hasonló csodára sem. A 2 Kir 4-ben egy nagyon hasonló kenyérszaporítási történet van. Arról szól, hogy amikor Elizeus idejében éhség volt Izraelben, és valaki kenyeret és megzsendült gabonafejet hozott a prófétának: „Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek hadd egyenek. Mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.” A tanítványok ekkor még pünkösd előtt voltak. Mi már vehettük a Szentlelket, aki emlékeztet minket mindarra, amit az Úr tett és eszünkbe juttatja mindazt, amire szükségünk van. Hogyan történt a csoda? „…vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak…” Jézus hálát adott és azután kezdte el osztani a kenyeret. Te szoktál-e hálát adni? A hálás embernek a kevés is min¬dig elég! A maradék több volt, mint a kiindulási mennyiség, és közben mindenki jóllakott. Jézus bőségesen ellátta őket. Nem volt szűkmarkú. Jézus veled sem szűkmarkú! El akar halmozni az Ő gazdagságával. Megtanultál-e minden helyzetben számolni az Úrral? Az 5000 ember megvendégelése után sokan követték Jézust, mert ettek a kenyerekből. Sokan nem magáért Jézusért követték őt, hanem csodákért. A csodái miatt keresed Jézust, vagy önmagáért?

Isten azt adta, aki neki a legdrágább volt: Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát odaadta érted.

Az élő hit nem számítgat, hanem számol Jézussal. Azzal, hogy Jézus megvendégelte az 5000 embert beteljesedett a messiási prófécia „éhezőket töltött be javakkal” (Zsolt 107:9).

A kenyérszaporítás jel is egyben, hogy akik látják, higgyenek benne. A kenyérszaporítás után a tanítványok hajóba szálltak, Jézus pedig elbocsátotta a sokaságot, majd fölment a hegyre imádkozni. Neki mindig fontos volt az imádság. A kenyérszaporítás előtt és után egyaránt. Neked mennyire fontos az imádság, az Isten előtt eltöltött idő?



Comments

comments powered by Disqus