Hallgassd meg itt Biblia

Korinthosz városa híres volt a bálványimádásáról és az erkölcstelenségéről Pál korában. Korinthosz gazdag és fényűző város volt, de züllött és kicsapongó is. Nem lehetett könnyű ilyen környezetben szentül élni. Nem lehetett könnyű Korintusban megmaradni a hitben és győztes hívő életet élni. De a hívő keresztény nem lehet megalkuvó. Nem idomulhat a világhoz. Isten törvényéhez kell ragaszkodnia minden áron. Tisztán és szentül kell élnie, nem pedig úgy, mint ahogy a világ. Ahogy a Korintusi első levél 5. fejezetét olvassuk, lehet, hogy megfogalmazódik bennünk, hogy nem szívesen tartoztunk volna a korintusi gyülekezethez. Mindenfelé az a hír járta ugyanis, hogy a korintusi gyülekezetben olyan dolog fordult elő, amit még a nem keresztények sem tűrtek volna el szó nélkül. Valaki a mostoha anyjával élt együtt és közben még a gyülekezet tagja volt. És a gyülekezet ezt elnézte, eltűrte, nem tett ellene semmit. Pál apostol azonban nem tűrte ezt el, nehogy tönkretegye az egész gyülekezetet. Pál apostol határozottan felszólította őket arra, hogy el kell távolítani a gyülekezetből azt, aki így cselekedett. Mi az, amit Te eltűrsz? Mi az, ami fölött szemet hunysz, amit megengedsz magadnak? Mi az, amire azt mondod, ennyi még belefér? Ne légy túl engedékeny! Határozottan állj ellen a bűnnek! Isten mindent lát. Látja a szívedet. Látja, hogy mi van a szívedben, hogy mi mindent rejtegetsz. Ha meg akarsz maradni Isten félelmében, akkor nem tűrheted meg a bűnt magadban! Pál nagyon keményen fogalmazott. Pál határozottan kiállt amellett, hogy ezt nem lehet eltűrni, ezt nem lehet elnézni. Pál arra szólította fel a gyülekezetet, hogy „Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” illetve „takarítsátok ki a régi kovászt”. Aki ragaszkodik a bűnhöz, azzal nem vállalhat közösséget Isten gyülekezete. Aki nem akar megtérni a bűnös útjáról, hanem meg akar maradni a bűneiben, annak nincs helye a Krisztus gyülekezetében. Aki nem hajlandó megbánni a bűneit, az nem lehet tagja az Isten népének. Minket is arra szólít fel ez az ige, hogy végezzünk nagy-takarítást, úgy, mint ahogy nagy ünnepek előtt szoktuk csinálni. Úgy, ahogy a zsidók húsvét ünneplésekor minden kovászosat eltávolítanak otthonaikból, úgy kell a keresztényeknek is kivetniük maguk közül és magukból is minden gonoszságot és romlottságot! Ha egy láda almában van egy rohadt, akkor nem a rohadt alma lesz egészséges, hanem a többi rohad meg mellette. A rohadt almát kidobjuk, nehogy megrohassza a többit is. Ha megtűrjük a bűnt, akkor az kifejti rohasztó hatását. Ne maradjon semmi elrejtve semelyik zugban! Jöjjön minden napvilágra! A fegyelmezésnek az a célja, hogy a bűn bomlasztó hatását eltávolítsa a gyülekezetből, hogy megóvja a többi hívőt attól, hogy bűnt kövessenek el, valamint, hogy azt az embert, aki bűnt követett el, visszatérítse a helyes útra. A fegyelmezés az egész gyülekezet felelőssége, nem csupán a gyülekezet vezetőéé. Mát. 18:15-17 „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” Az istentiszteletünk üressé válik, ha megtűrjük a felismert bűnt. 1 Kor. 5:6. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? A kovásznak a kenyér-sütésnél igen fontos szerepe van. A lisztből kovász nélkül nem olyan kenyér lesz, mint amit megszoktunk. A kovászból kevés is elég a jelentős hatás eléréséhez. Mi is a kovász valójában? A kovász olyan elő-tészta, amely lisztet, vizet és különböző mikroorganizmusokat (élesztőgombákat és tejsav-, ecetsav baktériumokat) tartalmaz. Megfelelő hőmérsékleten néhány óra alatt kis kovász képes megkeleszteni az egész tésztát. Ha a megkelt tésztából lecsípünk egy kis darabot, akkor ez a darab már úgy funkcionál, mint a kovász. Ahogy kis kovász képes megkeleszteni az egész tésztát, ugyanúgy a bűnös életvitel is hat, és erjeszti, rombolja a környezetét. Nem mindegy azonban, hogy milyen kovász keleszti az életünket. Míg a bűn kovásza romba dönt, az isteni kegyelem kovásza újjátesz. A bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet (Róm. 6:23). Te döntöd el, hogy melyiket választod? A bűn kovászát vagy pedig inkább az isteni kegyelem kovászát? Amelyiket választod, az fogja átjárni az életedet. Amelyiket választod, az fog hatni a környezetedre is. Amelyiket választod, annak a következményeit kell viselned: halált vagy életet. Gal 6,7-8 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. Amit vet az ember, azt fogja aratni is. Ez teljesen nyilvánvaló a hétköznapi életben. Ha búzát vetettél, búzát fogsz aratni. Ha búzát vetettél, abból nem fog kukorica kikelni. Az kel ki, amit vetettél. Amit vetettél előbb-utóbb kikel. Amit vetettél előbb-utóbb szárba szökken és gyümölcsöt terem. Vagy jót, vagy rosszat. Minden, amit mondasz, minden, amit teszel, vagy éppen amit nem teszel, az mind-mind egy-egy magvetés. Nagy felelősség, mit mondasz, mit teszel, vagy mit nem teszel. Gondolkodj el ezen!
Azokra, akik belül vannak, akik a gyülekezethez tartoznak, azokra sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, amit azokra, akik kívül vannak, vagyis akik még nem tartoznak a gyülekezethez. A gyülekezethez tartozó hívőnek magára nézve kötelezőnek kell tekinteni a tanítványság szabályait. A hitének megfelelően is kell élnie. A hitével összhangban kell lennie a cselekedeteinek is. Nem lehet képmutató. Nem élhet kettős életet. Nem szolgálhat úgy Istennek, hogy közben a világgal tart és a világ szerint él. Mint Krisztus képviselőjének, felelőssége van. Aki nyilvánvaló cégéres bűnökben él, az lejáratja az egész gyülekezetet és szégyent hoz rájuk. Azoktól viszont, akik nem hívők, akik nem tartoznak a gyülekezethez, nem várható el, hogy szentül éljenek. Pál úgy tekint az intésre, a bűnös bűnnel való szembesítésére, mint ami a bűnös érdekében történik, „ hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján”. A kizárásnak az a célja, hogy a bűnös megbánja a bűnét, megtérjen és kegyelmet nyerjen. Isten ugyanis nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. „Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (Ez. 18:23) Isten nem akarja a Te halálodat sem, ha vétkeztél, hanem azt akarja, hogy megtérjél és éljél. Ha nem zárná ki a gyülekezet maga közül az ilyen bűnöst, az közömbösség és megalkuvás lenne, és így a bűnös egyre jobban eltávolodna Istentől és egyre inkább belemélyedne a bűnös életmódjába. Ha bejönne egy ilyen gyülekezetbe egy kívül-álló, és azt látná, hogy a gyülekezet megtűri az efféle bűnöket, akkor joggal mondhatná, ez a gyülekezet nem különb a világnál. A gyülekezetnek tehát nincs más választása, még ha kegyetlennek tűnik is, ki kell zárnia azt a bűnöst, aki nem akar megtérni. Természetesen a kizárás veszélye csak azokra a bűnösökre vonatkozik, akik nem akarnak megtérni. Ugyanis mindannyian újból és újból kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk, akik méltók lennénk a kárhozatra. De Krisztus megkönyörült rajtuk, életét adta értünk, megszentelt és megváltott minket. Nincs olyan mélység, ahova Jézus ne tudna lehajolni. Nincs olyan szakadék, ahonnan ő nem tudna kihúzni. Kérjed és megszabadít! Hívd őt segítségül és ő lehajol hozzád! A korintusi gyülekezet nyílván megfogadta Pál apostol tanácsát, és kizárták maguk közül azt, aki ilyen cégéres bűnben élt a gyülekezet tagjaként. Erről tanúskodik a korintusi gyülekezethez írott második levél második fejezete, melynek címében ezt olvassuk: az apostol kéri, hogy ama bűnét bánó kirekesztett embernek bocsássanak meg. Ezek szerint a kirekesztés meghozta a remélt eredményt, a bűnös megbánta tettét és megtért, így visszajöhetett a gyülekezetbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki meg fog térni, akit kizárnak a gyülekezetből a nyilvánvaló bűne miatt. De a lehetőség ott van mindenki előtt. Megtérhet, megváltozhat, megbánhatja a tettét, amíg tart a kegyelmi idő. És ebben az esetben újra a gyülekezet tagja lehet, ha ott van benne az elhatározás, hogy szentül akar élni. Adja meg nekünk az Úr, hogy az a lelkület legyen bennünk, mint ami benne is volt, amikor azt mondta a tetten ért házasságtörő asszonynak: „Eredj el, és többé ne vétkezzél”. Ne tűrjük meg mi sem a bűnt sem a gyülekezetben se pedig magunkban! Ne is barátkozzunk azzal, aki testvér létére nyilvánvaló bűnben él. Ez persze nem vonatkozik azokra, akik még nem tértek meg. Különben ki kellene vonulnunk ebből a világból. Nekünk pedig az a küldetésünk, hogy só és világosság legyünk ebben a világban! Nem mi vagyunk a világosság. A világ világossága Jézus. Mi csak visszatükrözzük a tőle kapott világosságot, úgy mint a hold visszatükrözi a nap fényét. Hogyan látná meg a világ Krisztust, bizonyságtevő nélkül? De ne éljünk úgy, mint ahogy ők élnek! Ne térjünk ő hozzájuk, hanem ők térjenek mihozzánk! Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. (Róm. 12:21) Ne légy képmutató, ne legyél ítélkező, ne tűrd meg a bűnt! Légy őszinte, borulj le a kereszt alatt, valld meg, hogy vétkeztél és bánd meg a bűneidet! 2 Krón. 7:14. „...de ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.”



Comments

comments powered by Disqus