Igehirdetés Biblia

Vannak, akik afféle kakukktojásnak tekintik a Pédikátor könyvét a Bibliában. Tanulságul szolgál. Arról szól, hogy nincs olyan mélység, ahonnan Isten nem akarna kiemelni. Azt mondja el ez a könyv, ami az embernek a javára van. Arra a kérdésre keresi a válasz, hogy mi az élet értelme? Nem könnyű olvasmány, de hasznos. „Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára” olvastuk az első versben. Fontos, hogy hallgass az Úrra és tedd is meg, amit kér tőled! Mit ér az üres vallás-gyakorlás, ha a szíved nem szánod oda neki? Azért jössz el a gyülekezetbe, mert szeretnéd hallani az Úr szavát, mert találkozni szeretnél vele, vagy csak ki akarod pipálni, hogy te eljöttél, és úgy gondolod, most már Istenen a sor, hogy megáldjon, és megadja mindazt, amit kértél tőle? Mit tanácsol a prédikátor? Azt, hogy előbb hallgass, és csak utána beszélj! Előbb figyelj az Úrra, értsd meg az üzenetét! Előbb engedd, hogy Ő beszéljen hozzád! „Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek!” Az Isten szavára való figyelést nem lehet áldozatokkal helyettesíteni! Mit jelent ostobák módjára áldozni? Máté 5:23-24: Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Ostobák módjára áldozni azt jelenti pl., hogy úgy járulsz Isten elé, hogy miközben te nem tudsz megbocsátani másoknak, elvárod, hogy Isten bocsásson meg neked. Nem tudsz kibékülni emberekkel, de Istennel békében szeretnél lenni. Ha emberekkel nem tudsz kibékülni, Istennel sem tudsz. Az Úri imában is azt kérjük, hogy „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt. 6:12) Mit szólnál ahhoz, ha Isten csak olyan mértékben bocsátana meg neked, amennyire te meg tudsz bocsátani másoknak? Meg lennének bocsátva a bűneid ebben az esetben is? Gondolkodjál el ezen! Ha szívből meg tudsz bocsátani másoknak akkor bátran kérhetsz bűnbocsánatot, különben csak üres fecsegés a kérésed. Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! (1 Sám. 15:22) A nem megfelelő lelkület hiábavalóvá teszi, hogy Isten elé járulsz. Ha nincs meg benned a készség arra, hogy engedj az Úrnak, akkor fölösleges hozzá jönnöd. A Bibliában Kain volt az pl., aki nem megfelelő lelkülettel járult Isten elé. Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat. (Hós. 6:6) „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!” -olvastuk. Amikor bűnvallást teszel, egyszerűen nevezd nevén a bűnödet! Ne beszélj mellé! Ne azt próbáld kimagyarázni Istennek, hogy tulajdonképpen te nem is vagy annyira bűnös, mert a Sátán szedett rá téged, és így valójában ő a hibás, nem pedig te! Ne gondold, hogy a sok beszéddel meg tudod győzni Istent az igazadról! Az alázatos ember imádsága olyan, mint a vámszedőé: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Luk. 18:13) Ha bűnt követtél el, ismerd el, hogy vétkeztél! És akkor megigazulsz, mint a vámszedő. 4-5 vers: „Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Inkább ne tegyél fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd! „…mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid 10:23) Isten megtartja, amit ígért, mert Ő hűséges. Tartsd meg te is, amit ígértél! A te igened is legyen igen, a nem pedig nem! Ne felejtsd el, Isten számon tartja, amit kimondtál! Nem felejtkezik meg a saját ígéreteiről sem, de a tiéidről sem! 10. vers: „Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont.” Mi emberek olyanok vagyunk, hogy mindig többet szeretnénk. Ha van pénzünk, kevésnek gondoljuk, amink van, és még többet szeretnénk. Soha nem elég, amink van! Azonban „…nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel” (1 Tim. 6:6) 12. vers: „Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság.” Aki tevékenyen tölti napjait, elfárad. És a fáradt embernek jól esik a pihenés. Aki viszont degeszre eszi magát, nem tud aludni – tudjuk ezt jól. 13. vers: „Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság.” Vannak olyan emberek, akiknek lenne miből magukra költeni, de rakosgatják a pénzüket, dugdosgatják. Úgy élnek, mintha szegények lennének. Rongyos ruhában járnak, pedig vehetnének maguknak újat is. Ez a véglet is rossz, ha megfosztjuk magunktól azt is, amit igazán megengedhetnék magunknak. Ha van valamid, ne tartsd meg csak magadnak! Ne akard csak magadnak megőrizni! Boldog az az ember, akit nem tartanak fogva az anyagiak! Aki fukar, azt megkötik az anyagiak! A fösvény ember nem boldog! Az önzetlen annál inkább. Ne gondold, hogy amit kerestél, az csak és kizárólag a tied! Ha így gondolnád, akkor megfosztanád magadat az adakozás örömétől. Ne őrizgesd a gazdagságod, hanem oszd meg másokkal! Ha anélkül tudsz adni, hogy sajnálnád, akkor vagy igazán gazdag. 15. vers: „Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött;” – olvastuk az igében. Semmit nem hoztunk magunkkal erre a világra, és semmit nem viszünk magunkkal, ha el kell majd mennünk. Nem vihetünk magunkkal pénzt vagy anyagi javakat. Az azonban nem mindegy, hogy hol töltjük majd az örökkévalóságot? Ha az Isten jelenlétében szeretnénk tölteni, akkor már most is Isten jelenlétében kell élnünk. Isten jelenléte így akkor is velünk lesz, ha itt kell majd hagynunk ezt a világot. Semmit nem vihetünk magunkkal, anyagi dolgokat nem, de Isten jelenlétét igen! 18. vers: „Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” Semmink nincs, amit ne Istentől kaptunk volna ajándékként. Isten gondot visel rólunk! Ha Isten adott nekünk anyagi javakat, akkor örüljünk neki, és adjunk hálát érte! A mindennapi kenyérért fáradozzunk, vagyis dolgozzunk meg érte és imádkozzunk is érte! Nem jó hozzáállás, ha csak dolgozni akarunk érte, imádság nélkül, de az sem helyes, ha csak imádkozni akarunk érte és nem akarunk tenni semmit érte. Ne felejtsük el azonban, hogy ha vetünk is, a növekedést Isten adja. Ha ezt tudjuk, akkor tudunk úgy tekinteni a javainkra, amik nem a mieink csupán, hanem csak nálunk vannak elhelyezve. Kivehetjük belőle a magunk részét is, és szolgálhatunk vele másoknak is. Ha csak a magunk részét tartjuk meg magunknak, a többit pedig azoknak adjuk, akiké az valójában, csak nálunk helyezte el Isten, akkor töltjük be küldetésünket ezen a földön. Ha így teszünk, akkor nem céltalan az életünk. Majd ama napon akkor ez hangozhat felénk: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Mt. 25:21) Így legyen! Ámen.



Comments

comments powered by Disqus