Biblia

Istenhez nem mehetett fel bárki a hegyre, csak Mózes egyedül. A népnek csak a hegy aljáig lehetett menni. Nem is akartak tovább menni, mert féltek. Áron két fia Nádáb és Abihu és Izráel 70 vénje tovább mehetett, de ők is csak egy adott helyig mehettek, de tovább nem. Csak addig, ameddig Isten megengedte nekik. Mózes és Józsué mehettek tovább, de egészen addig a felhőig, amelyben ott volt Isten, csak Mózes mehetett fel egyedül. Nem akárki, nem akárhogyan és nem akármikor mehetett Isten elé a felolvasott igerész alapján.

A népet 3 részre lehetett osztani aszerint, hogy meddig mehettek fel az Úrhoz, illetve mennyit láthattak Istenből. A nép nagy része csak a hegy aljáig mehetett. Áron, Nádáb és Abihu, és Izráel vénei közül hetvenen felmehettek a hegyre, és meghajthatták magukat az Úr előtt távolról. Nem mehettek azonban ők sem közel Istenhez. Istenhez közel egyedül csak Mózes mehetett. „Csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig és a nép se jöjjön fel vele.” Mit láthatott a 3 csoport? „Az ÚR dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán.” Tehát tüzet, füstöt, mennydörgéseket, a hegy rengését, homályt és ezekhez hasonlókat láthatott és hallhatott a nép nagy része. Lehet, hogy Te is olyan vagy, mint aki csak a hegy lábáig mehet? Lehet, hogy félsz is közelebb jönni? A papok és a hetven vén mit láttak, akik közelebb mehettek az Úrhoz? „Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen. Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég.” „Istent soha senki sem látta:” olvasható a János 1:18-ban. Magát Istent nem látták, alakot nem láttak, de tudták, hogy ott van az Isten. „A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok.” 5 Mózes 4:12 „Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az ÚR beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára,” 5 Mózes 4:15-16.

A 70 vén és a papok tehát közelebb mehettek az Úrhoz, mint a nép, de messzebb maradtak tőle, mint Mózes. Mózes mit láthatott? Aki bemehetett a felhőbe, ahol ott volt Isten.

„Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja…” (4 Móz 12,8). Mózes sem látott semmiféle alakot, sem az Úr arcát. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.” (2 Móz 33,18-23).

Mózessel tehát beszélt az élő Isten. Mózes kért valamit Istentől, és Isten válaszolt neki. Te beszélő viszonyban vagy-e az Úrral? Te melyik csoporthoz tartozol? Csak a hegy aljáig mész? Csak távolról borulsz le az Úr előtt? Vagy bemész Isten jelenlétébe és ott időzöl vele, ott maradsz vele úgy, mint Mózes? Akarod-e hallani az Úr hangját? Meg akarod-e érteni az Ő akaratát? A nép nagy része nem mehetett fel a hegyre, de Isten Mózesen keresztül szólt hozzájuk, mert szerette őket. Neki fontosak voltak. Nem hagyta őket magukra. A szent Istenhez nem közelíthettek ugyan, de Isten gondolt rájuk, volt szava hozzájuk.

„Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR.” – mondta a nép. A nép tehát elkötelezte magát az Úrnak való engedelmességre. Hajlandó vagy-e mindazt megtenni, amit az Úr kér tőled? Vagy úgy gondolod, túl sok az, amit kér tőled? Elkötelezted-e már magad az Úrnak való teljes engedelmességre? A nép égő áldozatot mutatott be Istennek. Az égő hús szagát, mi kellemetlennek érezzük, de Istennek jó illatot jelentett. Égő áldozatul nem lehetett vinni a vadállatok közül, nem lehetett vinni oroszlánt, tigrist vagy medvét, hanem gerlicét, bárányt vagy bikát. Az áldozati állatnak hibátlannak kellett lennie. Nem lehetett sánta, vak vagy beteg. Istent megilleti, hogy a legjobbat kapja. Te mit adsz Istennek? Csak a maradékot? Vagy mindennek a legjavát? Aki bemutatta az áldozatot, rá kellett tennie a kezét az áldozat fejére, mielőtt feláldozták volna. Ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy ez az állat feláldoztatik helyettem, én pedig élhetek tovább. Nekem kellene meghalnom a bűneim miatt, én mégis élhetek, mert ez az állat meghal helyettem. Elszenvedi a nekem járó büntetést. Én megmenekültem! Nekünk az Újszövetség népének már nem kell áldozatokat bemutatnunk. Jézus közénk jött emberi testben. Annyira szeretett minket, hogy nem akarta, hogy elvesszünk nélküle. Jézus egyszeri, tökéletes áldozata elég nekünk. Jézus magára vállalta a nekünk járó büntetést. Mi szabadok lehetünk! A kettészakadt kárpit azt hirdeti, most már szabad az út Istenhez. Isten Jézusban közénk jött. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn. 1:14) Korintusiakhoz írt második levél 6. részének 16. versében arról olvasunk, hogy „…Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek”, Akarsz-e Isten népéhez tartozni? Ebben a történetben Mózes Jézus előképe. Ahogy az Ószövetségben csak Mózes mehetett Isten jelenlétébe, úgy az Újszövetségben mi csak Krisztus által közeledhetünk Istenhez. „…senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14,6) – mondta Jézus. Aki Krisztusban van, az olyan közel kerülhet Istenhez, amennyit csak kibír. Hogy mennyit bírunk ki? Az attól függ, hogy mennyire élünk szoros közösségben az Úrral. Hogy olvassuk az Igében? „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől” (2Kor 3,18).

A népen ott volt a szövetség vére. Rajtad ott van-e Jézus vére? Elfogadtad-e már a bocsánatot, amit Jézus Neked szerzett a kereszten? Miért hívta föl magához Isten Mózest? „…mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.” – olvastuk. Istennek az volt a szándéka, hogy az Ő népe tanulja a törvényt. Hogy tudjanak a szerint élni. Istennek fontos, hogy aki hozzá tartozik, ismerje is az Ő törvényeit. Ismered-e Isten törvényeit? Vagy a szerint is élsz? Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk. Mózes sejtette, hogy sokáig távol lesz a néptől. Mózes nem sietett elmenni az Úr orcája elől. Mózes 6 napig várt arra, hogy az Úr a 7. napon szóljon hozzá. Te mennyit vagy hajlandó várni az Úrra? Elmondod jó esetben a rövid imádat, és már futsz is tovább az utadon, mint aki jól végezte dolgát? Csak elhadarod a kéréseidet, és már mész is tovább? Vagy megvárod, hogy az Úr szóljon is hozzád? Tudsz-e időzni az Úr jelenlétében? Megvárod-e, hogy megvigasztaljon, hogy felemeljen, hogy megerősítsen, hogy betöltsön a javaival? „..és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.” Negyven nap és negyven éjjel az Úrral. Nem túl sok ez? Nem lehetett volna rövidebbre fogni? Mózes, amikor lejött a hegyről, világított az arca. Átjárta Isten jelenléte, és ez meglátszott rajta. Rajtad meglátszik-e, hogy Isten jelenlétében voltál? „Jöjjetek én hozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek…” (Mt 11, 28). Az Úr ma is hív téged magához. Engedj a hívásának! Jöjj hozzá most! Járuljunk hát Hozzá bizalommal, hogy kegyelmet találjunk, és segítséget alkalmas időben (Zsid 4,16)!

Ne csak a hegy aljáig merészkedj! Jöjj közelebb! Ne csupán távolról borulj le az Úr előtt! Jöjj Isten jelenlétébe!



Comments

comments powered by Disqus