Igehirdetés Biblia

A népnek túl hosszúnak tűnt a várakozás ideje. Pedig, csak még egy napot kellett volna kibírniuk Mózesre várva. A nép azonban nem tudott már tovább várni. Elbizonytalanodtak. Azt mondták, nem tudjuk mi történt Mózessel.

Tudsz-e várni az Úrra? Mit teszel akkor, amikor az Úr megvárakoztat, megpróbál, amikor úgy érzed, az Úr késik? Tudsz-e hittel várni akkor is? El tudod-e hinni, hogy amit megígért, mindazt valóra is váltja?

„…ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, és nem marad el!” (Hab 2,3). „Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.” (Zsolt. 130:5) Káleb 45 évet várt arra, hogy övé legyen az a föld, amit az Úr neki ígért. 45 évvel az után, hogy ígéretet kapott, még mindig kész volt harcolni is a neki ígért földért. A hit tud várni, aki hitetlen, annak túl hosszú a várakozás ideje. Mennyit tudsz hittel várni? 1 percet? 1 órát? 1 napot? 1 hetet? 1 évet? Mennyit? A hit emlékszik mindarra, amit az Úr ígért. Aki hitetlen, az pedig elfelejti Isten ígéreteit. Hitben erős vagy-e, vagy elbizonytalanodtál? Mi volt a hitetlenség következménye Izráel népe életében? Pl. az, hogy 11 nap helyett 40 évig tartott a pusztai vándorlás. A Hóreb hegyétől ugyanis 11 nap alatt el lehetett volna jutni Kádes-Barneáig, ami az Ígéret Földének déli határán található. „Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír hegyén át.” (5 Móz. 1:2) A nép azonban engedetlen volt, és hiányzott belőlük az Istenbe vetett bizalom. Ezért kellett 40 évig bolyonganiuk a pusztában, noha alig 2 hét alatt eljuthattak volna Kánaánba. Ez alatt a 40 év alatt mindenki meghalt, aki térdet hajtott az arany borjú előtt. Akik hitetlenül elbizonytalanodtak, nem mentek be az ígéret földjére.

„Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.” (Zsid. 3:19) Ha hitetlen és engedetlen vagy, ezzel hátráltathatod Isten ígéreteinek a beteljesedését!

Pedig a nép nem régen tett ígéretet arra, hogy megteszik mindazt, amit elrendelt az Úr. Mostanra azonban a nép már elfelejtette, hogy Isten határozottan megtiltotta, hogy bálványt készítsenek. „Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.” (2 Móz. 20:23) A nép hamar letért arról az útról, amin járniuk kellett volna. A láthatatlan Istent látható bálványra cserélték. Az élő Isten helyett élettelen bálványt csináltak. Ahelyett az Isten helyett, aki szólt hozzájuk, olyan bálványt csináltak maguknak, akinek nem volt hozzájuk egy szava sem. A cselekvő Isten helyett egy tehetetlen bálványt készítettek! Amit Isten tett, hogy kihozta őket Egyiptomból, ennek az élettelen bálványnak tulajdonították. Elfelejtették Isten szabadítását! Sőt ezért a bálványért készek voltak még áldozatot is hozni. Odaadták az arany függőiket.

Bálvány mindaz, amiben bízol Isten helyett. Bálvány mindaz, ami előtt térdet hajtasz. Ami fontosabb számodra, mint Isten. Amihez jobban ragaszkodsz, mint Istenhez. Bálvány lehet a pénz, vagy akár emberek is. Milyen bálványért vagy hajlandó még áldozatotokra is? Vagy egyedül csak Istenben bízol?

Áronnak nem kellett volna az Isten ellen lázadó népre hallgatni. Azt kellett volna mondania, hogy az élő Isten az egyedüli Úr. Rajta kívül nincsen más Isten! Ő az egyedüli. Áron azonban nem tartott ki az Úr mellett, hanem engedett a nép követelésének. Rosszul tette. Meg sem próbálta a népet jobb belátásra bírni. Amikor Mózes kérdőre vonta Áront, ő a népre akarta kenni a felelősséget. A nép a hibás, nem én, ők kényszerítettek, mondta. Pedig Áronnak Istenre kellett volna hallgatni, nem a népre. Mi lett a következmény? Isten Áront is el akarta pusztítani és mintegy 3000 ember meghalt az aranyborjú miatt.

Kire szoktál hallgatni? Emberekre, vagy Istenre? Ha bűnös emberekre hallgatsz Isten helyett, annak súlyos következményei lehetnek! A hitetlenek olyan tanácsokat adnak neked, amelyek el akarnak téríteni az Isten útjáról. Ne hallgass rájuk! „Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is. A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyről foly vala alá” (5Móz 9,20-21). Ha engedetlen vagy, ne próbáld másra kenni! Ne tégy úgy, mintha ártatlan lennél! Ismerd el, hogy vétkeztél! És kérj bocsánatot a bűnödre! Ha bűnbánattal Isten elé járulsz, Ő megbocsát. Mert Ő irgalmas Isten.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tarja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” (Mik. 7:18) Te milyen ember vagy? Olyan, aki miatt mások is büntetést kapnak, vagy olyan, aki révén mások áldást nyernek? A helytelen döntéseidnek mások is megisszák a levét, vagy pedig mások is élvezik a jó döntéseidből származó előnyöket? Nem mindegy! A hozzáállásod, a reakcióid nem csupán a te életedet befolyásolják, hanem a környezetedét is! Bárcsak lehetnénk olyanok, akik miatt mások is áldást nyernek.

Mózes közbenjárt az engedetlen népért. Pedig Isten felajánlotta neki, hogy őt nagy néppé teszi. Mózes azonban nem akart lemondani a népről. Mózes megemlékezett Isten nagy tetteiről, hogy ezt a népet hatalmas kézzel kihozta Egyiptomból. Megemlékezett Istennek az Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek tett ígéretéről is. És az Úr szánalomra indult rajtuk és nem hozta rá a népre azt a bajt, amit mondott. Sőt még azt is megígérte Mózesnek, hogy az Isten angyala megy előtte.

Kellenek ma is közbenjárók! Akik nem a saját érdekeiket nézik, hanem készek másokért közbenjárni. Te is lehetsz ilyen! Te is lehetsz ilyen közbenjáró, akinek az imádságára szánalomra indul Isten, és kegyelmet gyakorol mások felett. Te is elfordíthatod Isten felgerjedt haragját a közbenjáró imádságod által.

Ez a fejezet egyrészt arról tudósít, hogy Izráel népe nagy bűnt követett el, bálvány készítettek és előtte hajlongtak, az élő Istentől pedig elfordultak. Azonban arról is bizonyságot tesz ez a rész, hogy össze lehet törni a bálványt! Meg lehet térni a bálványimádásból! Erre hív most téged Isten! Vizsgáld meg az életedet! Ha találsz benne bálványt, törd össze, és ragaszkodj az élő Istenhez! Járulj hittel Isten elé! Ha le tudsz mondani a bálványodról, meglátod, Istentől sokkal többet kapsz.

Egy kislánynak volt egy kedvenc bizsu nyaklánca. Az édesapja megkérdezte tőle: Szeretsz engem? Ó igen, felelte a kislány. Akkor add nekem a nyakláncodat! Inkább neked adom a legszebb babámat, de a nyakláncot, azt nem. Teltek a napok, és az édesapa újbóli kérésére mindig valami mást akart a kislány az apjának adni a nyaklánc helyett. Aztán végül az egyik este pityeregve ült a kislány az ágy szélén. Az édesapa megkérdezte, mi a baj, drágám? A kislány odanyújtotta a nyakláncot az apjának. Tessék, neked adom. Szeretlek. Az édesapa ekkor elővett a zsebéből egy kis dobozt. A lányának adta. Ez a tied, egyetlenem. A kislány megszeppenve nyitotta ki a dobozt. Egy igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne. Sokkal gyönyörűbb, és sokkal értékesebb, mint a másik. Néha mi is ilyenek vagyunk. Ragaszkodunk az értéktelen nyaklánchoz, az igazgyöngyök helyett. Ha le tudsz mondani a bálványokról, Istennel tiéd lehet az igazi Kincs!



Comments

comments powered by Disqus