Botond

Lukács 16. 18-31 | Lukács 16,19–31. |
Lukács 16,19–31. „Volt egy gazdag ember,aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap luxusban örvendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is,aki a gazdag kapujához volt lökve, fekélyekkel tele, és azt kívánta,hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig,hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét,látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Több

Lukács 14,25–35
z előző,a múlt heti szakaszban, de a következőben is azt láthattuk, és fogjuk látni, hogy az Isten országába az arra méltatlanok mehetnek be. Legalábbis nem azok, akik magukat és akiket általában a vallásos emberek méltóknak tartottak. Hanem a szegények, vakok, csonka-bonkák, sőt bárki jött-ment, akit bekényszerítettek. Mai igénkben azt látjuk,hogy mégis nagy árat kell fizetni azért, hogy Isten országának polgárai, hogy Jézus követői, tanítványok lehessünk. Igénk ezt háromszor is negatívan fogalmazza meg. Több

Lukács 12:13–21
Lukács 12:13–21 13 Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: „Mester,mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 De ő így válaszolt: „Ember,ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” 15 Azután ezt mondta nekik: „Vigyázzatok,és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” 16 Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, 17 ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Több

Gatala 2

2 Mózes 36
Bésaléelt és Aholiábot Isten név szerint elhívta. De voltak mások is,akik nem lettek név szerint megemlítve. Sokszor azt gondoljuk,hogy ha nagy nevek prédikálnak, akkor lesz ébredés. De Isten azokat is használja, akikről mi nem is tudunk. Akár Téged is használ. Megelégszünk-e a névtelen szolgálattal? Ha az Úrnak szolgálok, akkor miért fontos, hogy az emberek lássanak? Ha ez a fontos, akkor valójában nem az Úrnak szolgálok. A névtelen mester emberek végezték a munka nagy részét. Több

2 Mózes 25
A szent sátorra azért volt szükség,mert Isten a népe között akart lakni. Isten Jézusban örökké közöttünk van. Isten mélyebben akar velünk lakozni. Nem a sátor,hanem a benne lakozó Úr a fontos. Mózesnek adakozást kellett hirdetni. A lelki munkának anyagi vonzatai is vannak. Nem kötelező, de ha a szíved indít, adhatsz a tizeden felül is. Mózesék nemes fémeket, fonalakat, dugong (tengeri emlős) bőrt és akácfát gyűjtöttek. Amit a sátorra adakoztak, azt az Úrnak adták. Több

2 Mózes 17
Isten kihozta a népét Egyiptomból,így lettek Isten népévé. A megmaradásukat veszélyeztette az éhség,a szomjúság és az ellenség is. Isten megtartja a népét mindezek között. Isten Téged is meg akar tartani. Magyarországon bő vizű földön élünk. Gazdagok vagyunk vízben. Annak a földnek a vízforrásai rejtve voltak. Az élő vizű kutak mélyén forrás volt. Víz nélkül meghaltak volna. Ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna, amikor fölismerték, hogy nincs víz, inkább perbe szálltak Mózessel. Mózes tehetetlen volt. Több

Prédikátor 6
A prédikátor könyve a földi dolgokról szól,arról ami a nap alatt történik. Mi az,ami elhatalmasodik rajtunk? Jó dolgok a gazdagság, a tekintély, a sok gyermek, a hosszú élet, a bölcsesség, az életre valóság. Rossz, ha a meglévő gazdagságot nem tudod élvezni. Vagy ha más élvezi, amiért te dolgoztál. Keserű dolog a szegénység. Tudsz-e örülni annak, amid van? Nem kell magunkat megadni a keserűségnek. Fontos, hogy keressem az igazán fontos dolgokat. Fontosak az emberi kapcsolatok, az, hogy figyeljünk egymásra. Több

Új Izráel
Izráel számára megújulásra lenne szükség. Isten elküldte Jézust,aki Izráel népe közé jött. Jézus Izráel elveszettjeiért jött. Az,hogy valaki Izráel népéhez tartozik, nem jelenti azt, hogy ő Isten gyermeke szív szerint is. Izráel, mint nép nem ismerte fel Jézusban a Messiást. Ez utat engedett a nyugati világban az antiszemitizmusnak. Ma is úgy kell tekintenünk a zsidó népre, mint Isten kiválasztott népére. Az Ószövetségben sem volt mindig a zsidó nép bűntelen, Isten mégis a saját népének nevezte őket. Több

Lukács 9