2 Mózes 17
Isten kihozta a népét Egyiptomból,így lettek Isten népévé. A megmaradásukat veszélyeztette az éhség,a szomjúság és az ellenség is. Isten megtartja a népét mindezek között. Isten Téged is meg akar tartani. Magyarországon bő vizű földön élünk. Gazdagok vagyunk vízben. Annak a földnek a vízforrásai rejtve voltak. Az élő vizű kutak mélyén forrás volt. Víz nélkül meghaltak volna. Ahelyett, hogy Istenhez fordultak volna, amikor fölismerték, hogy nincs víz, inkább perbe szálltak Mózessel. Mózes tehetetlen volt. A nép olyat követelt, amit csak Isten adhat. Mózest kis híján megkövezték. Sokszor mi is így vagyunk. A vezetőktől várjuk, amit csak Isten adhat. A vezető nem tud neked lelki eledelt adni, csak Isten. Isten adja az élő vizet. Mikor Mózes ráütött a sziklára, víz fakadt. Nem Mózes adta a vizet. A kőszikla Jézus volt. A népnek Istennel nem volt élő kapcsolata. Isten adja az életet. Időnként magunkra ismerünk a nép viselkedésében. A kőszikla Krisztus. Tőle kapjuk az életet. Megjelent a halálos ellenség, Amálek. Ők Ézsau leszármazottjai voltak. A pusztában kevés volt a víz. Harcoltak a vízért. Az ellenség el akarja venni az élő vizet. Autó vezetés közben is lehet hallgatni a Bibliát, de nem lehet közben eléggé elmélyülni. Mózes Istenhez fordult. Megkérdezte: mit tegyek? Imádkozott a népért. Mózes tudta, hogy az imádságra szükség van. Kellett az ima-támogatás. Tartozunk azzal, hogy támogassuk vezetőinket. Mózes is elfáradt. Nem elég az imádság. Szükség volt gyakorlati dolgokra is. Hoztak követ, ráültették Mózest, és tartották a kezeit. A imádság is összeköti ezt a két történetet. Először amikor Mózes imádkozott, Isten vezetést adott és ő úgy tett. A második alkalommal Józsuét küldte a harcba, majd imádkozott. Ne legyünk tétlenek! De az sem jó, ha túl sietünk. Nem rajtunk múlnak a dolgok. Isten cselekszik.