Luk. 4: 14-31

Az elhívásunk Isten jelenlétében válik nyilvánvalóvá. Nem szeretjük a pusztát. A pusztában nyilvánvalóvá válik,hogy kik vagyunk. Tudjuk, miben vagyunk erősek, és miben gyengék. Isten jelenlétében a gyengeségeink erősségekké válnak.

A Szentlélek nélkül nincs elhívásom. Isten nélkül nincs fogalmunk arról,hogy kik vagyunk. Amikor találkozom Istennel,nyilvánvalóvá válik, ki vagyok. Ha nincs bölcsességünk, kérjük Istentől. Isten az, aki kiválasztott. Jézus legfontosabb küldetése az volt, hogy meghaljon értünk. Azzal, hogy Jézus meghalt és feltámadt, nekünk munkát adott, azt, hogy hirdessük az Úr kedves esztendejét. Kegyelmet kell hirdetnünk. Isten kiszeret bennünket a bűneinkből. Szeretnünk kell másokat és bemutatnunk Krisztust. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon. Sokszor futunk zsákutcába.

Ezek gátjai a küldetés tudatunknak. Hányszor vagyunk úgy,hogy Jézus elhívása után visszamegyünk a régi dolgokhoz? Jézus helyreakar állítani. Az ajándékaink szerint akar használni. Jézus építi a gyülekezetet. Nekünk tanítvánnyá kell tennünk az embereket. A cél, hogy Krisztusra hasonlítsunk. A képmutatás nagyobb bűn, mint gondolnánk. A gyökereink sokszor akadályok abban, hogy azok legyünk, akiknek Isten megálmodott. Az számít, hogy Isten gyermeke vagyok. Engedd, hogy Isten előtted járjon. Amit nem akarunk átadni az Úrnak, az akadályoz minket.

Topics:

Dátum: Február 2, 2020