Lukács 12:35-48

Intés vigyázásra

35 Legyen derekatok felövezve,és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez,akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák,akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek,hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg,és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen,mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

Az okos és a gonosz szolga

41 Péter ekkor megkérdezte: Uram,nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár,akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga,akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44 Bizony mondom nektek,hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat,elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura,amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga,aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát,és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.

A múlt vasárnap az aggodalmaskodásról volt szó,pontosabban arról, hogy ne aggodalmaskodjunk, Isten az életünk minden területén gondot visel rólunk. Ez nagyrészt Isten munkájáról, Isten dolgáról szól. A mi szükségünk betöltését a saját munkájának tekinti és ezt nem is hajlandó kiadni a kezéből (még jó!) J. A mai bibliai rész viszont arról szól, hogyan kell élni az életünket, mi a mi feladatunk az életben. Azonkívül, hogy szeretnünk kell az Istent és az embereket, hogy alapvetően békességben kell(ene) munkálkodnunk, Istent szolgálnunk. Jézus arról beszél, hogy várnunk kell Őt, illetve hogyan kell várnunk Őt. Lassan már egy éve,hogy a vírushelyzet megváltoztatta a korábbi életformánkat. A kisebb-nagyobb ügyeink intézése sokkal lassabb lett. Mindenhol várakoznunk kell, távolságot kell tartanunk. Várnunk kell arra, hogy az online térből kilépve ismét legyenek istentiszteletek a Gogol utcában. Várnunk kell a kormányhivatalban, több helyre csak előzetes időpontkérés után mehetünk be és mindeközben bosszankodunk, a drága időnket pocsékoljuk esetleg türelmetlenek vagyunk és a mélyből előjönnek a „szép” magyar szavaink, amiket ráöntünk az éppen mellettünk lévőkre. Kimondhatjuk, hogy hosszú távon fárasztó várakozni és eléggé idegőrlő. Vajon hogyan vélekedünk ugyanerről az Úr várása kapcsán? Ez is fárasztó? Ez is nehezünkre esik 10,20,30 esetleg 40 év után is? Ebbe is bele tudunk fáradni és idő előtt feladjuk, mint a példázatban a gonosz szolga?

Két hete beszélgettünk az online térben a lottózásról. Sokan várják,hogy megnyerjék a főnyereményt és a legtöbben csak várnak és fizetnek, csak várnak és fizetnek életük végéig és nem nyerik meg. Mi viszont egészen mást várunk! A mi várakozásunk nem hiába való! A mi várakozásunk Isten megmásíthatatlan ígéretén nyugszik! Jézus vissza fog jönni, ez egészen biztos! Ez az ígéret olyan ígéretek közé tartozik, amik már korábban beteljesedtek pl. az Ábramának tett ígéret, hogy fia lesz öreg korában és sok nép atyja lesz, a zsidó népnek tett ígéret, hogy Isten kihozza őket Egyiptomból, a Messiás megjelenésére tett számos ígéret. Bátorításul hadd álljon itt egy mondat Isten szájából: „Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás …” Hós 6,3.

A lottó 5-ös megnyerése nem biztos számodra,de ez viszont biztos!!! Az Úr biztosan el fog jönni, mert megígérte. Lehet, hogy nem ma, lehet, hogy nem holnap, vagy a jövő héten, de egyszer el fog jönni és minden szem meglátja Őt. A lehet, hogy soha nem létezik az elképzeléseim között. Ezt azért mondom, mert korábban sok millió keresztyén halt meg úgy, hogy nem jött vissza az Úr. Sokan mondhatják gúnyosasan, hogy lám-lám nem is igaz, ami a le van írva a Bibliában. Ha Isten létezne és látna azt a sok szörnyűséget, ami nap, mint nap történik a világon már régen eltörölte volna. Inkább annak kell örülni, hogy Isten kegyelme még mindig tart és még mindig van lehetőség bocsánatot kérni tőle, felé fordulni és újra kezdeni mindent egy új életben.

Jézus azt mondja legyen a derekunk felövezve és a lámpásunk meggyújtva,ami azt jelenti számomra, legyek útra készen, legyek munkára készen. Legyek készen arra, ha megjön a ház ura azonnal be tudjam engedi és hát ne kelljen várakoztatni őt addig míg rendet rakok a nappaliban, a konyhában, az életemben … Olyan várakozás ez, mint amikor a zsidó nép várakozott azon a bizonyos éjszakán az utolsó csapás éjszakáján. Mindent össze kellett szedniük, amit vinni akartak és indulásra készen kellett lenniük. Akkor éjjel mér nem volt lehetőség keresgélni a kedvenc ruhát, a kedvenc ékszert, a legkényelmesebb túracipőt.

Szüntelen várni,várakozni nem könnyű. Régebben, mikor elmentünk autóval Andi szüleihez Oroszlányba, a gyerekek már Zsombónál kérdezgették, mikor érünk már oda? Akkor még csupán 220 km volt hátra. J Ők nehezen tudták kivárni míg odaérünk és hát Andi feladata volt legfőképp, hogy lekösse őket – na nem kötéllel – hanem játékkal, evéssel, beszélgetéssel és még ki tudja mi mindennel … Igen, sok-sok erő és türelem kell a várakozáshoz, de ez a várakozás nem lehet passzív várakozás, hanem igenis aktívnak kell lennie. A hű szolga is gondoskodott a ház népéről. Enni, inni adott nekik, figyelt rájuk, ismert gondjukat, bajukat, döntéseket hozott, rá merték bízni magukat az ott élők, mert jól tudták rá számíthatnak a bajban. Ha mi is hűséges szolgái akarunk lenni Istennek mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel egész nap mondván: én az Urat várom. Észre kell vennünk mi a feladatunk aznapra, arra a hétre, vagy egy egész életre. Észre kell vennünk kivel kell beszélgetnünk, kit kell meghívni egy kávéra, kinek kell adni az utcán egy szendvicset. Használnunk kell a talentumainkat. Jézus azt mondta „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Ha boldog akarsz lenni, kezdd ezzel. Hát, valahogy így lehetünk hűséges szolgák.

A várakozás során felütheti a fejét bennünk a félelem. Félünk attól ,hogy valamit elrontottunk,hogy valamit nem jól csináltunk, vagy valamit –esetleg szándékosan - nem csináltunk és ezért félünk, netán rettegünk. Félelem lehet bennünk, mert hát mégiscsak az Isten fog eljönni hozzánk. Amikor az Úr leszállt a Sínai hegyre a zsidó nép nagyon megrettent, amikor némely próféta az Úr angyalával találkozott nagyon megijedt és összeesett, szinte holttá vált. De amikor az Isten emberként megjelent, kívülről olyan volt, mint bármelyik más ember. Akik találkoztak vele nem féltek tőle, nem kellett tőle rettegni, mert szeretettel, sokszor szánakozással és együttérzéssel közeledett az emberekhez. Akik tartottak tőle, azok inkább a saját hatalmukat, az addigi megszokott látszólag jól funkcionáló életüket, (vallásos) életmódjukat féltették. Igen, lehet, hogy mi is elrontunk dolgokat nem is egyet és nem is egyszer, de ez nem azt jelenti, hogy Isten már többé nem fogad el és nincs többé jogunk Isten gyermekének lenni. Azt gondolom Isten soha sem adott okot arra, hogy féljünk tőle és ezután sem fog ilyet tenni. Ha mégis félelmet érzünk, az inkább a bűneink miatt van illetve azért, mert nem úgy éljük az életünket, ahogy Isten szeretné. Ezen nagyon nehéz önerőből változtatni és tudjuk, hogy sokszor nem is megy. De mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít, még arra is, hogy tudjak változni és változtatni a dolgaimon, az életemen, hogy tudjak Istennek hű és tevékeny szolgája lenni.

Hogyan élem a napjaimat? Mi az,ami fontos nekem? Hogyan ébredek reggelente? Mi az első gondolatom? A kávé és utána a kávé és végül a kávé? J Na nem a kávé ellen beszélek, mert tudom sok embernek fontos, de gondolok-e arra, hogy Isten ma meglátogat? Tudom-e a napomat úgy végigcsinálni, hogy alapvetően az Urat várom és közbe elvégzem a munkám is. Vagy elkezdek dolgozni és közben eszembe sem jut az Úr várása, mert annyi mindent kell megcsinálnom, annyi terhet veszek magamra, hogy ezek mind elfedik a várakozás fontosságát és jelentőségét. És a nap végén eszembe jut, milyen jó, hogy ma nem jött vissza az Úr, mert dühös és haragos voltam ma, több emberrel is összevesztem és nem tudtam szeretni az embereket. Mennyivel jobb úgy elnyugodni a nap végén, O.K. Uram ma nem jöttél vissza, most bocsánatot kérek tőled és nyugodt szívvel alszom el és készen vagyok arra, ha ma éjszaka látogatsz meg.

Az jó lenne,ha az az Úr akkor jönne, amikor munkában talál minket, amikor azon gondolkodunk, miként lehetne a gyülekezeti életet jobbá tenni, amikor éppen imádkozunk, vagy valakivel beszélgetünk az életéről, a mi életünkről, Isten dolgairól, vagy éppen enni adunk egy hajléktalannak, vagy bemegyünk a kórházba - nem a vírus idején - és bátorítunk valakit, vagy csak egyszerűen meghallgatjuk, vagy „csak” szeretjük az embereket. Nem pedig veszekszünk, füstölgünk magunkban, aggodalmaskodunk, egymás fejéhez vagdossuk a hibáit, azt, hogy mit nem csinált meg már megint és ha az Úr egy ilyen szituációban találna jönni talán még arra is képesek lennénk azt mondani: bocsi Uram egy picit várj kérlek, míg elrendezem ezt a konfliktust aztán majd jöhetsz.

Van ebben a részben egy nagyon érdekes rész,a 37. vers. Azok a szolgák, akik elvégezték feladatukat illetve ébren várták urukat óriási jutalomban lesz részük. Számomra teljesen elképesztő módon és gondolom az akkori hallgatóság is elcsodálkozhatott ezen: a ház ura nekigyürkőzik, az asztalhoz ülteti a szolgákat és ő szolgálja fel a vacsorát. Mi történt a ház urával? Mi ez a képtelen szerepcsere? Ki hallott még olyat, hogy a szolgákat szolgálja ki ház ura, a gazda? Ilyen nincs! Valóban, az evilági országokban nincs ilyen, de az Isten országában van ilyen! „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mt 20,28

Jézus a kereszthalálával elvégezte azt az óriási szolgálatot,amit az Atya rábízott, az életét adta váltságul értem és érted. Ennél többet nem tehetett és ennél kevesebbet nem is akart tenni. Annyira szeretett, hogy képes volt erre. Nekünk elég leülni az asztalhoz és elfogadni azt amit elénk ad és higgyük el: az a legjobb lesz!

Ámen

Kérdések

  1. Melyek azok a dolgok,amelyek elaltatnak amikor ébren kellene lennünk?
  2. Melyek azok a dolgok,amelyek segítenek ébren maradni?
  3. Ha az Úr most visszajönne,milyen állapotban találna téged? Ébren munkálkodva, félálomban, vagy inkább ne is kérdezzek ilyet?

Már korábban is felolvastam nektek ezt a verset és úgy gondolom ez most is aktuális és szerintem még máskor is az lesz.

Ady Endre:

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.

Nem harsonával, Hanem jött néma,igaz öleléssel, Nem jött szép,tüzes nappalon, De háborus éjjel.

És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt,a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

Igehirdető: Csaba

Sorozat: Lukács

Dátum: Február 7, 2021