Luk. 7:1-11

#. Lukács evangéliuma szerint Jézus a hegyi beszéd és a nép tanítása után Kafarnaumba érkezik,ahol nem mindennapi küldöttséggel találkozik. Két különböző „síkon” tárul ez a történet a szemünk elé. Világi szemmel nézve finoman szólva is fura az, ami történik. Egy pogány ember, a római légió veterán tisztje – annak a birodalomnak a képviselője, amelyre a zsidók népük kirablójaként, leigázójaként tekintenek, amelynek a katonáit bűnösnek, még az állatoknál is alantasabbnak tartják – a zsidók véneit, helyi vezetőit győzi meg, hogy terjesszék kérését a nagyhírű vándor rabbi elé. Kérését, hogy gyógyítsa meg, nem is őt magát, hanem (rab)szolgáját.

Igaz,ez az ember, aki századosi rangot szerzett magának fegyelemmel és hűséges szolgálatával, nem akárki Kafarnaumban. A választott népet szerető és az általuk tanított és élt értékrendet, vallást elfogadó és élő ember, aki még zsinagógát is építtetett ennek a településnek. Még a Jézushoz küldöttségbe érkező vének is így gondolják ezt, méltónak tartják ezt a férfit arra, hogy Jézus segítsen neki.

#. Van azonban egy másik sík is,a lelki, ahol a történet mélyebben feltárul előttünk. Ahol Jézus van, ott van Isten Országa is, ebből a szemszögből nézve egészen máshogy jelenik meg minden. Lukács evangéliumában Jézus örömhíre nemcsak Izrael gyermekeinek, hanem minden népnek, a pogányoknak is szól. A tömeg, amely a boldogmondásokat és a jajokat is hallgatja, Júdea és Jeruzsálem mellett Tíruszból és Szidonból is érkezett például.

Jézus – szintén Lukácsnál – beszél arról,kik is valójában az ő családtagjai: (Lk 8,21) „Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.” Isten Országában Jézus családjához tartozik ez a hívő százados is, aki nem véletlenül fordul éppen Jézushoz segítségért. Hall Jézusról, hall a tanításáról is és a zsidók egy igaz Istenébe vetett hite egy csapásra élővé válik.

Megtörtént már Veled is,hogy Isten Igéje meggyőzött valamiről és ez megváltoztatta az életed?

Ez az ember nem késlekedik a hite szerint cselekedni,elküldi zsidó „testvéreit”, beszéljenek Jézussal, ugyanakkor alázatos is, tiszteletben tartja az ő vallási szokásaikat is.

Vajon mi alázattal szoktunk kérni Istentől? Vagy inkább „nyomulósak” vagyunk? Rábízzuk-e,hogyan válaszol a kérésünkre? Elfogadjuk-e azt is, ha nem vagy nem azonnal kapunk Tőle választ?

  1. A tiszt kérésére Jézus nagy örömmel válaszol: nem késlekedik azt teljesíteni,még meg is dicséri hallgatósága előtt ennek az embernek az alázatos és erős hitét. Ez az igeszakasz tulajdonképpen Isten és a hívő ember őszinte kapcsolatát, párbeszédét mutatja be számunkra. Az Istenben bízó ember megszólítja az őrá szeretettel figyelő, ajándékozó szívű Istenét, aki válaszol neki. Ez az imádság. Az imádság, amiben Isten annyira vágyik találkozni velünk, hogy újra és újra megajándékozhasson önmagával.

    „Mindazt,amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok”, mondja Jézus (Mt 21,22).

    Mi beszélgetünk-e Istennel,megtiszteljük-e azzal, hogy újra és újra beszélünk vele és nemcsak a kívánságainkat tárjuk elé, vagy kirohanásainkat adjuk elő neki? Szeretnénk-e megismerni, hagyjuk-e bemutatkozni? Mi elmondjuk-e neki imádságban, mi van éppen a szívünkben, mi van a lelkünk mélyén? - Hiszen Ő szeretné ezt tőlünk (is) megtudni, hallani.

  2. Ebben a járványhelyzetes időszakban ma is megerősítő példaként állhat az előttünk,amit a római százados tesz (egy ma hallott tanítást átgondolva).

    Bár egy világbirodalom hadseregének tisztje,egy római provincia Kafarnaum nevű településének megbecsült polgára, mégsem pozíciójában, kapcsolataiban bízik. Ma is sokan bíznak ebben az embertpróbáló helyzetben az állam segítségében, abban, hogyha bajba kerülnek, az állam gondoskodni fog róluk. Az állam azonban nem fog tudni mindig mindenkin segíteni.

    A százados belátja,hogy szeretett szolgáján az orvosok már nem tudnak segíteni és Jézustól, a legnagyobb gyógyítótól kér segítséget. A koronavírus okozta megbetegedések közül számos esetnél láthattuk, hogy az orvostudomány lehetőségeinek ma is meg vannak a határai, az orvosok ma sem tudnak mindenkit meggyógyítani, megmenteni a haláltól.

    A százados nem szégyelli,hogy Jézustól kér segítséget. Hiszi, hogy Jézus ezen a helyzeten is úrrá tud lenni. Ma ebben a közvetlen környezetünk szintjén is és világszinten is rohamosan változó világban ugyanúgy felmerül a kérdés: saját erőnkből vajon mire jutunk?

    Jézus nemcsak ott,Kafarnaumban, 2000 évvel ezelőtt cselekedett, tudott segíteni, amikor hittel fordultak Hozzá. Ma is tud cselekedni, cselekedni fog.

    Meg tudjuk-e mutatni Jézus Krisztusban való hitünket a világnak?

    Kérjük életünk Urát,cselekedjen a mi életünkben is!

Kérdések:

#. Mi szólt most Hozzád ebből az igeszakaszból? #. Megtörtént-e már,hogy Istentől csodát kértél?

Igehirdető: Balázs

Sorozat: Lukács

Dátum: Május 3, 2020