Lukács 7: 24-35

A történet a múlt vasárnapi szakasz folytatása…

(24-28. versek)

Miután Jézus Keresztelő János küldötteinek válaszol,az őt hallgatókhoz fordul néhány kérdéssel… Lehet, hogy a tömeg között volt, aki éppen azon „akadt fenn”, hogy hogyan kételkedhet János? Jézus kérdései megvilágítják, hogy szerinte kicsoda, és mekkora jelentőségű személy:

  • „Szélingatta nádszálat akartatok látni?” Aki Jánost korábban hallgatta,tudhatta, hogy ő nem „szélingatta nádszál”. Elmondta Isten üzenetét akkor is, ha nem tetszett a hallgatóságának. Egyenesen, sokszor keményen, megalkuvás nélkül hirdette Isten beszédét. Aki elment a pusztába, tudta, hogy nem fülcsiklandozó üzenetet fog hallani. Végül János ezért került börtönbe.

  • „Finom kelmébe öltözött embert akartatok látni?” Nem… Aki kiment a pusztába,hogy „megnézze magának” a különös embert, tudhatta hogy János durva „ruhát” visel, nemcsak minden luxust, hanem minden kényelmet is nélkülöz, mert az Istentől kapott elhívása szerint él.

  • „Prófétát akartatok látni?” Jánost valószínűleg a legtöbben prófétának tartották. Jézus „rákontráz”: prófétánál is nagyobbat! Mert János a Messiás útkészítője volt.

Jézus korában,az üdvtörténet egyik legjelentősebb szakaszában, hogyan viszonyultak az emberek a „meglátogatásuk idejéhez”?

(29-35. versek)

  • A Keresztelő Jánost és Jézust hallgató emberek nagy része ráérzett,hogy Isten szól hozzájuk. Ezért, még ha kemény beszédet hallottak is, sokan inkább Istennek adtak igazat, és elhagyták a bűnös útjukat. Ők részesültek abból a jóból, amit Isten előre megígért, elkészített. Ha teljes mélységében nem is fogták fel, hogy milyen jelentős időszakban élnek, együtt haladtak Isten munkájával.

  • A farizeusok nagy része viszont ellenállt a hallottaknak. Miért? Mi fogta őket vissza? A teveszőr ruha látványa,a botránkoztató külsőség? A zsinagóga helyett a pusztában v. folyóparton való gyülekezés? Vagy az üzenetet nem akarták elfogadni, mert az megalázkodást és változást követelt volna tőlük? Nyilván ez utóbbi. A többi csak kifogás volt, hogy igazolni próbálják az ellenállásukat.

Aki ellen akar állni Isten üzenetének,mindig megtalálja a kifogást. (János „túl puritán”, Jézus „túl közönséges”)

Milyen kérdéseket vet fel számomra ez a szakasz?

Felismerem-e én magam a „meglátogatásom” idejét – a lehetőséget,amit Isten készít nekem, hogy Őt mélyebben megismerjem? Összeköttetésben vagyok-e a mennyel? Ráismerek-e, hogy Isten mit akar üzenni? Tud-e szólni hozzám, a mostani időszakban, ami másképp ugyan, de jelentőségteljes üdvtörténeti szakasz? A lelkem együtt mozdul-e azzal, ahogyan Isten munkálkodik?Amikor Jézus születése után Anna és Simeon találkozott a „szent családdal”, azért tudták teljes bizonyossággal kijelenteni a gyermek Jézusról, hogy ő a megígért Messiás, mert összeköttetésben voltak Istennel, a Szentlélek szólt hozzájuk.

Ez a fajta mély összeköttetés nem egy-két különleges ember kiváltsága. Jézus bennünk él,és ha naponta átadjuk neki az életünk irányítását, akkor ennek a valóságát tapasztalni is fogjuk. A Szentlélek kitöltetett, és megtanít bennünket a szükséges lelki dolgokra, ha ezt igényeljük, és alárendeljük a gondolatainkat annak, amit Ő mond.

Ha össze vagyok kötve Istennel,akkor a világosságom, bizonyosságom abból fakad, hogy a Szentlélek közli velem Isten szíve gondolatait, terveit, és azt is, ha elérkezett ígéretének beteljesedése.

Isten akarata,jó tervei, ígéretei be fognak teljesedni… Velem vagy nélkülem?

KÉRDÉSEK:

  1. Milyen hallgatója vagyok Isten üzenetének?

    • közömbös szemlélő

    • befogadó,engedelmes szívű

    • makacs,ellenálló, kibúvót kereső

  2. Előfordul-e,hogy Istennel vitatkozom, vagy ellenállok egyenes, érthető üzenetének? Milyen kibúvókat keresek? Ha ezt most felismertem/beazonosítottam, mit szándék

Igehirdető: Sarolta

Sorozat: Lukács

Dátum: Május 24, 2020