Lukács 8:22-26

2Történt egy napon,hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: Menjünk át a tó túlsó partjára! És elindultak. 23Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy nagy veszélyben voltak. 24Odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?

A próbák segítenek jobban megismerni Istent és önmagad

Ha őszinte akarok lenni magamhoz és hozzátok,akkor azt mondom, jobb lenne, ha nem lennének próbák az életemben. Valószínű ezt az elmúlt közel 50 év próbái és azok kudarcai mondatják velem, hogy köszönöm nem kérek már többet belőle. De az eszem jobbik fele azt is tudja, hogy a próbák szükségesek, mert azok által lehet fejlődni, előrébb jutni, megismerni önmagam, felfedezni Istent a számomra új oldaláról, részesülni azokból az élményekből, amik nélkül szegényebb lennék, megismerni jobban a teremtett világ törvényszerűségeit, rájönni arra, hogy a próbák nélkül, valódi belső munka nélkül nincs igazi és élvezhető eredmény.

Ebben a történetben is egy próbáról,megpróbáltatásról olvashatunk. Jézusnak volt egy terve: Menjünk át a tó túlsó partjára! Nem mondta miért, de valószínű nemcsak csónakázni és aludni akart. A következő részből tudjuk, hogy a gadaraiak földjére mentek, ahol megszabadított a démonok fogságából egy embert. Valójában ez volt terve és hát közben egy a tanítványok által előre nem látott vihar csapott le a tóra és az utazókra.

Amikor valamire indít az Úr,amikor megmondja, merre menjünk, akkor örülünk, mert tudjuk biztosan, hogy Isten jó irányba, izgalmas útra visz minket. Tapasztalatból már jól tudjuk, hogy utunk általában nem lesz könnyű és egyszerű, biztosan lesznek rajta kisebb-nagyobb akadályok. Itt is ez történt. Nagyon jó szolgálni az Urat, de valami akadály sokszor közbejön. Ilyenkor feltörnek belőlünk a kétségeskedő kérdések: biztosan jó felé megyek, biztosan Isten szólt, hogy erre induljak el, nem értettem valamit félre? A történetnél maradva, evezni sem volt könnyű, de egy tomboló viharral szembeszállni és legyőzni azt emberi erővel lehetetlen. Az életükért küzdő tanítványok már minden erejükkel próbáltak úrrá lenni a helyzeten, nem győzték kimerni a csónakból a vizet, miközben dobálták a hullámok a csónakot, mint egy játékszert, ott valódi életveszélyben voltak! Miközben a tanítványok az életükért küzdenek, Jézus békésen alszik. Ő fel sem ébred, nem segít kimerni a vizet, nem segít imádkozni, nem áll a tanítványok mellé és nem biztatja őket, csak így tovább fiúk! Ő alszik és nem mozdul. Hát bizony van ilyen, amikor úgy tapasztaljuk, miközben küszködünk az elemekkel, az emberekkel, a terhelt kapcsolatainkkal, az anyagiakkal, a vírussal, a természeti katasztrófák szélsőséges megnyilvánulásaival, úgy látjuk, Isten nem mozdul, még csak nem is szól. Hát, ha nem szól, akkor nekünk kell őt megszólítanunk. Ez volt a végső és a legjobb megoldás. Ha már nem győzzük kimerni a vizet, miközben kapaszkodunk a másik kezünkkel, ha már elfogytak az ötleteink, miként lehetne megmenteni életünk, házasságunk, anyagi helyzetünk, egészségünk hajóját, akkor ez a legjobb megoldás. A tanítványok ezt megtehették volna korábban is, amikor még kisebb volt a baj. Szerintem jellemző az emberekre, hogy megpróbálják először Isten nélkül orvosolni a bajokat, bajukat, ami önmagában nem probléma, mert kaptunk értelmet és leleményességet, problémamegoldó képességet. Elmegyünk ill. a végén már vánszorgunk a legvégsőkig különösebb eredmény nélkül. És akkor döntenünk kell: Jézushoz, mint minden hatalom birtokosához fordulunk segítségért, vagy férfiasan be kell vallanunk, kudarcot vallottunk. De ott a viharban Jézus volt az egyetlen, aki megmenthette őket! Senki és semmi más! Csak Ő! Akkoriban még nem volt mentőmellény, ami a vízen tart, nem volt parti őrség, ott maga Jézus volt a mentőmellény! Ő most is a mentőmellény a viharaidban, harcaidban. A viharok minket sem kerülnek el,( akit igen az nagyon-nagyon kivételes ember), le akarnak nyelni, de Jézus ott ül veled a csónakban. Lehet, hogy a vihar számára te könnyű préda vagy, de Jézussal együtt az már nehéz „falat”. Ő nem kezdte el merni a vizet a csónakból és nem kezdett el jajveszékelni, mint a többiek ő egészen más módszert választott. Szólt és csendesség lett. Hát ilyen egyszerű az egész! A tanítványok el sem tudták képzelni, hogy létezik ez a módszer is. Óriási élmény volt számukra, hogy Jézus Úr a természet felett is és ez nem véletlenül került bele a Bibliába. Ezt meg kell tudni minden embernek!

Rengeteg időt töltök egy probléma megoldására ugyanazokkal a már korábban is alkalmazott módszerekkel és csodálkozom,hogy még mindig nem sikerül megoldani a helyzetet. A „Hátha most sikerül!” önbiztatás nem hoz eredményt, mert a módszerek a régiek. Hát akkor ki kell cserélni azokat valóban működő módszerekre! Lehet másoktól eltanulni dolgokat, lehet gondolkodni és ötletelni. Igazából mindent szabad, csak a régi módszert alkalmazni nem. Isten tárháza óriási és kimeríthetetlen és szerintem még nem állt elő az a probléma, amit Vele együtt meg ne lehetne oldani!

Az élet próbáiban az a jó hír számodra,hogy bármennyire is nehéz sokszor, Jézus melletted marad! Nem azért jött, hogy a Galileai tengeren haljon meg, ott vesszen el a tanítványaival a hullámsírban. Nem azért jött, hogy ne mutassa meg azt hatalmát, ami képes több ezer köbméter mozgó vizet azonnal megállítani és ami képes a tomboló szélből azonnal gyengén lengedező fuvallatot csinálni. Ő a kőszikla. Még a legvadabb hullámok is megtörnek a parti sziklákon. A Jézusba ütköző hullámok és szelek mind megtörnek és kioltódnak. Ezért lehetünk mi biztonságban mellette és benne. Isten szeretete nem engedi, hogy elvesszek!

A tanítványok korábban már tapasztalták Jézus erejét,gyógyításait és azt is, hogy ő képes halottat feltámasztani, nyomorult emberek életét helyreállítani, kolduló embereket munkaképessé tenni. Ez mind igazán felemelő érzés lehetett számukra. De azt még nem tapasztalták, hogy Ő parancsol a természetnek és az engedelmeskedik neki. Ez teljesen új volt számukra. Ha nincs az a vihar, nem tapasztalják meg ezt a hatalmát, ha nincs az a próbatétel nem ismerik meg Jézus új oldaláról. Ki ez? – kérdezgették. Kivel van nekünk dolgunk? Ki az, aki az egyik pillanatban még alszik és utána rendet termet a természetben és nem azért, hogy tovább alhasson … Ki ez, aki egy pillanat alatt csendet tud teremteni a háborgó tengeren. Szerintem ezt még a halak is megérezték, hogy itt valami óriási dolog történt. J

Ez az ember a Mester több,mint aminek eddig gondoltuk. De jó lenne ezt sűrűn megtapasztalni, hogy Jézus ma több volt számomra, mint tegnap! Valójában nem is ő lett több, hanem és ismertem meg belőle még többet.

A próbák nagyon keményen rávilágítanak arra ki is vagyok és milyen vagyok valójában. Akkor egyértelművé lesz melyik oldalon állok. Nyilvánvalóvá válik,kiben, vagy miben hiszek, mi az igazán fontos számomra. Nem feltétlenül kell olyan nagy próbákra gondolni, mint amit Ábrahám és Izsák történetében, vagy Jób történetében olvashatunk. Elég ha a szemembe mondják, ha a te Istened élne, akkor nem történne annyi szörnyűség, ha a te Istened szeretne, akkor most neked és nekem is lehetne munkám. Ezek nem könnyű kérdések és a hívők megtanulnak hívő módon válaszolni erre, de vajon amit mondunk az hitelesen hangzik el a szánkból? Valójában a próbákban válok egyértelművé hiteles vagyok, vagy nem. És sokszor nem is a válaszod tartalma fogja a másikat meggyőzni, hanem a hitelességed. Jézus megkérdezte tanítványait hol van a ti hitetek? Ezt a kérdést ma i felteszi neked Jézus. Hol van a te hited? Netalán otthon hagytad? A Bibliádban hagytad a reggeli igaolvasás után? Vagy a templomban hagytad,miután kiléptél a kapun azért, hogy ott minden vasárnap megtaláld? Miért nem vitted magaddal a viharaidba? Miért nem vitted magaddal a Bibliádban? Miért nem vitted magaddal a szívedben? Hol van a te hited?Csak abban hiszel,ami eddig megtörtént, vagy esetleg abban is hiszel, ami ezután fog megtörténni. Abban könnyű volt hinniük amik már megtörténtek, hiszen látták Jézus csodáit, erejét, de abban hinni, amiről nem is tudták, hogy lehet benne hinni, ami új dolog volt számukra, hogyan lehet? Jézus mondta egy alakommal, minden lehetséges annak aki hisz. Érted? MINDEN, MINDEN, MINDEN! Nincs kivétel. Azt gondolom, ezt a mindent nehéz nekem befogadnom. Az értelmem mindezeket jól tudja, hiszen olvastam és emlékszem rá. De egészen ás dolog benne lenni a megpróbáltatásban és szívünkben semmit sem kételkedve hinni, hogy Jézus szavára elcsendesül a vihar, vagy még tovább megyek: az én szavamra elcsendesül a vihar. Ez a gondolat kissé libabőrössé tesz. J Ha viszont azt látom magamban,hogy nincs bennem ez a hit, akkor sem kell fejest ugranom a 20 cm-es vízbe. Ha ezt Istennek elmondom, biztosan fog valamit tenni. Ő szereti az őszinteséget, az őszinte és igaz szavakat s az alázatot. Ezekkel tud igazán mit kezdeni. Ahogy az elején említettem igen sok próba ért az éltemben. Volt köztük győzelem és volt köztük kudarc. Rám nagyon jellemző,hogy a győzelmeket elfelejtem, vagy elhomályosulnak, a kudarcok, pedig mintha beégnének az emlékezetembe és szépen elkísérnek és időnként fel-felbukkannak. Mindkét élmény fontos, az egyik megerősít és bátorít, igenis képes vagyok a győzelemre, a másikból pedig tudok tanulni. Amíg élünk mindig lesznek próbatételeink. Ha valami nem sikerül Isten nem fog agyoncsapni, de lehet, hogy megkérdezi hol van a hited? A kudarcaink után nekünk sem kell magunkat ostoroznunk és utána elásnunk. Nyilván nagyon fontos lépés, hogy Istennel megbeszéld a történéseket és azt, hogy mi zajlik benned. Ez a dolog segít helyrerakni a benned zajló dolgokat és segít magadat úgy látni, ahogy Isten lát téged.

Csak egyetlen kérdés:

  • Hol van a te hited?

Igehirdető: Csaba

Sorozat: Lukács

Dátum: Július 5, 2020