Lukács 13:1-9

Egy napon néhány éve éppen takarítottam,a fürdőszoba padlót mostam föl. Kicsavartam a felmosót a vödörbe,ami pont az ajtó előtti szőnyegen volt, és túlságosan ránehezedtem a felmosó nyelére. A vödör felborult,és a koszos víz beterítette a szőnyeget. Több, mint 30 éve keresztény vagyok,de akkor az első gondolatom ez volt: “Jaj, ne, mit követtem el, hogy Isten ezt megengedte?”

Könnyen tekinthetünk Istenre babonás módon. Azt gondolhatjuk,ha jók vagyunk, és azokat a dolgokat tesszük,amiket Isten akarja, hogy tegyünk, akkor majd az életünket úgy alakítja, hogy minden jól menjen. Másrészt viszont,ha rosszak vagyunk és bűnt követünk el, akkor Isten azzal büntet,hogy hagy minket kiborítani a felmosóvizet a szőnyegre. Mindez persze képtelenség,de ez mégsem akadályoz meg abban, hogy ilyen gondolataink legyenek.

A koronavírus sok ehhez hasonló gondolatot a felszínre hozott. A Jelenések könyve teljesedik be éppen? (Nem.) Ítélet az olajfüggőségünk és a nemzetközi életmódunk fölött? (Nem.) Isten a kínaiakat arra tanítja,hogy ne legyenek nyers húst árusító piacaik? (Nem.) Az idők felismerése örök probléma az ember számára,és ebben az igerészben Jézus is ezzel találkozik. Ahogy múlt héten olvastátok,a 12. rész végén Jézus az idők értelmezéséről beszél,és arról, hogy az egyetlen fontos dolog felismerni Jézus jelenlétét a jelen időben. De a 13. részben némely ember nem az itt-és-most lévő Jézushoz fordul,hanem a “külvilág” eseményeit próbálja megfejteni. De,hasonlóan a legtöbb ilyen próbálkozásunkhoz, nem találják el. Két tragikus esemény történt,és el tudjuk képzelni, hogy a közösségben milyen pletykák terjedhettek: “Hallottad? Vajon mit tettek,hogy ez történt velük?” “Hát, én azt hallottam,hogy…” “Nem szeretek pletykálni, de állítólag…” Tehát a kézenfekvő - és kétségtelenül helytelen - következtetésre jutnak: Isten megbüntette őket kiemelkedő gonoszságuk miatt.

De Jézus ebből nem kér. Úgy tűnik,azt akarja kiemelni lényegként, hogy nem kellene mások lelkének állapotáról elmélkedniük. Inkább a sajátjukra kellene figyelniük: “ha meg nem tértek,mindnyájan ugyanúgy vesztek el” - ismétli el nekik kétszer is.

Mit ért “megtérés” alatt? Általában azzal kapcsoljuk össze,hogy Isten megbocsátja a bűneinket,és ez része is, de a szó eredetileg azt jelenti “meggondolja magát/megváltoztatja a szándékát”. A 12. rész alapján tudjuk,hogy itt Jézus a sokasághoz szól, nem a tanítványaihoz. Jézus arra hívja a tömeget alkotó asszonyokat és férfiakat - samáriaiakat - , hogy máshogy gondolkozzanak,változzon meg a mások fölött könnyen ítélkező gondolkodásmódjuk. Ahelyett,hogy azon töprengenek, hogy bizonyos dolgok miért történnek másokkal,saját magukra kell vigyázniuk.

Nos,hogyan tegyék ezt? Vagy, hogy magunkat is belevegyük a történetbe, mi hogyan tegyük ezt?

Úgy gondolom,Jézus ad néhány javaslatot, de ezek nem túl nyilvánvalóak. Tulajdonképpen Jézus magyarázata összezavaró,mert egy példabeszéd formájában adja azt. Néha Jézus példázatai magyarázattal együtt járnak,némelyik nyílt, ez viszont nem annyira.

Más példázatokban,amelyek szőlőskertekről szólnak - Máté 20-ban a szőlőmunkások, a két fiú és a szőlőművesek a Máté 21-ben - általában Isten a szőlősgazda,de ebben a példázatban a tulajdonos akarja kivágatni a terméketlen fügefát,és a főkertész - vagy vincellér - győzi meg az ellenkezőjéről. Micsoda?!

Azt hiszem,ez egy olyan példázat, amit nem kell ízeire szednünk azért, hogy megfejtsük, melyik része mit jelent. Két ember szerepel benne,egy tulajdonos és egy kertész, és nem lényeges,hogy ők kivel azonosíthatók. A tulajdonos azonnali, drasztikus változást akar, talán abból fakadó frusztrációjából,amit lát. De a kertész bölcsebb, és talán tudja, hogy a fáknak vannak jobb és rosszabb éveik. Elutasítja a gazda hirtelen,könnyű, és drasztikus javaslatát, és lassúságot javasol: trágyázzuk meg,várjunk egy ideig, és nézzük meg újra.

Ez a példabeszéd tehát a lassú dolgokról szól: konkrétan a hosszútűrésről - a büntetés vagy ítélet elhalasztásáról - és a trágyázásról.

Először is: hosszútűrés. A gyümölcsöt nem termő fügefát nem távolítják el rögtön,hanem kap még egy esélyt. Számomra ez Isten hozzánk való türelméről,hosszútűréséről szól. Életünk hajlamos a gyümölcsöző és a gyümölcstelen állapot között ingadozni,és nem szeretném,hogy bárki a pillanatnyi benyomása alapján ítéljen meg. Isten nem így tesz. Igen, Isten gyümölcsöket keres,és tudjuk, hogy az új életünk Jézus Krisztusban részben arról szól, hogy a Szentlélek gyümölcsöt terem bennünk (Galata 5:22-23),és ahogy mi megmaradunk Őbenne,a mi Urunk megmetsz minket, hogy még gyümölcsözőbbek legyünk (János 15:2). Isten türelmes,igen, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel visszaélhetünk. Veszélyes hiba lenne.

Másodszor,trágyázás. A trágya nem egy izgalmas dolog. Nem látványos vagy vonzó. A trágya egy élet-adó csoda,ami táplál és fenntart. Csodás végterméke a maradékoknak és a törmeléknek. A hulladék életet adó táplálékká válik. Lehet,hogy túl sokat látok bele, de mivel szeretem a kertészkedést,úgy gondolom, mégis van ebben valami.

Keresztényekként könnyen elkápráztat és vonz minket az egyszerűbb megoldás,a sikeres, a látványos: az új dicsőítő dal,a virágzó gyülekezet, az imádkozás új módja, a legújabb tanítás, az egyszerű képlet,ami életeket változtat meg. De ez nem a kereszt szerinti út,nem Jézus Krisztus útja. Jézus példázatai gyakran szólnak a lassúságról: a magok növekedéséről,növények beéréséről, a tésztát megkelesztő kovászról, a fiatal fiúról,aki fokozatosan megérti apja kegyelmes szeretetének nagyságát. Az életadó táplálék,amit Jézus a gyökereink köré rak mindaz a dolog az életünkből, ahol jelenleg vagyunk: otthon szolgálni Istent,házastársunkkal, szüleinkkel, gyerekeinkkel. Szomszédainkkal kedvesnek és nyitott szívűnek lenni,vagy azokkal, akiket mindenki elkerül az utcán. Igazságosan cselekedni,alázatosan járni, szeretni az irgalmasságot. Ugyanolyan veszélyes hiba nem észrevenni ezekben a mindennapi dolgokban azt a gazdag anyagot, amivel Isten a gyümölcsözésünket ösztönzi,mint visszaélni a türelmével. Úgy gondolom, emiatt követi ezt az igerészt Jézus konfrontációja a zsinagógai elöljáróval,aki nem lehetőséget,hanem akadályt látott a 18 éve béna asszonyban.

Egy fügefa nem “megpróbál” gyümölcsöt teremni. Ahogy tudjátok,ha egy növény egészséges,és jó földbe van ültetve, akkor gyümölcsöt fog hozni. Mindegy, milyen mélyek és erősek a gyökerei,vagy milyen fiatal vagy öreg a fa. Nem “próbálkoznunk” kell ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Ha fölkínáljuk Urunknak életünk dolgait,szemetét, és megkérjük,hogy alakítsa azokat trágyává számunkra, akkor megteszi, és mi gyümölcsöt fogunk teremni. Lehet,hogy nem gyümölcstermőként gondolunk magunkra, és nem ismerjük föl gyümölcseinket,de mások látni fogják, és Isten is. Némely évben talán sokat termünk,némelyikben keveset, de tudjuk, hogy Isten nem hoz hirtelen döntést felőlünk, hanem Ő az elnéző türelem Istene. Nem kell aggódnunk a világ eseményei miatt,és amiatt, hogy azok mit “jelentenek”,hanem egyszerűen csak folytatnunk kell Jézus hűséges követésének mindennapi tetteit.

Igehirdető: Phil Thomas

Sorozat: Lukács

Dátum: Február 21, 2021