Lk 15,8-10

Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van,és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? 9Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. 10Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”

Ezzel a három verssel folytatódik a múlt héten olvasott elveszett bárányról szóló történet. Az egész 15. fejezet valójában egy téma köré épül: valami elveszett és utána megkerült. Mivel ezek a sorok szervesen egymáshoz tartoznak,majd később néhány gondolat erejéig együtt vizsgáljuk ezeket.

Talán ezek a történetek a állnak hozzánk a legközelebb az Újszövetségben,mert ezek rólunk szólnak és az Isten kegyelméről. Az, ami rólunk szól a mi érintettségünkről, arról, hogy mi is benne vagyunk nyakig a történetben, az megmozdíthat bennünket, az elgondolkodtat, talán még meg is változtat és új irányba indít el.

Ezeket a példázatokat Jézus válaszképpen mondja el a zúgolódó farizeusoknak. Egy alkalommal bűnös emberek igyekeztek Jézushoz,hogy hallgassák őt. Ő szeretettel magához fogadta, magához engedte őket, sőt együtt evett velük, ami azt jelentette, hogy közösséget vállal velük, érdekelte mi van velük, érdekelte őt a problémáik, az az élethelyzet, amivel éppen küzdenek. A Mester, a Rabbi viszonyulása a megvetett emberekhez ismét botrányt keltett a törvénytudó, törvénytisztelő vallásos kör számára. Ilyet nem lehet csinálni! Nem lehet a rómaiakkal összejátszó adószedővel egy asztalhoz leülni és megbeszélni az aktuális dolgokat! Ilyen nincs! Még jó, hogy én ilyet nem teszek, mert akkor az Isten azonnal agyon ütne ill. mit szólnának a többiek. Én nem mocskolom be magam az ilyen emberek társaságával! Engem ne hozzon hírbe senki! Valahogy így tudom elképzelni gondolataikat. Jézus nyitottsága nem tetszett az önelégült képmutató farizeusoknak, amit szóvá is tettek. Ő azonban nem hagyhatta válasz nélkül ezt a magatartást és a hozzáállást. Jézus nem esik nekik, hanem elmondja a világ egyik legszebb történetét, ami azóta sok művészt is megihletett.

Ha mi is közösséget vállalunk olyan emberekkel,akik – sokszor önhibájukon kívül - a társadalom peremére sodródtak, akiket megvetnek, akiket lehet, hogy sajnálnak mások, de csak messziről, akkor nekünk is számolnunk kell a minket érő támadásokkal, ellenségeskedéssel, olyan lépésekkel, melyekkel megpróbálnak ellehetetleníteni és eltántorítani a vállalt szolgálatunktól. De ne hagyjuk magunkat! Ha Isten egy bizonyos szolgálatra elhívott, akkor azt bátran csináljuk végig! Tudom, ezt most könnyű mondani. Egy szorongatott helyzetben nem könnyű megmaradni az eredeti odaszánásban. De higgyük el, meglesz annak a gyümölcse! Az Úr adjon hozzá erőt!

Lehet,hogy most még elméleti a kérdés: ha lenne lehetőséged Jézussal most együtt ebédelni, miről beszélgetnél vele? Mit mondanál neki a terített asztalnál? Megkérnéd, hogy magyarázzon el néhány nehezen érthető bibliai igét? Szóba hoznád, hogy sajnos itt fáj-ott fáj és kérnéd, hogy minden nyavalyát parancsoljon ki belőled? Beszélnél vele a pandémiáról? Meddig tart még ez a járvány? Miért kell ennyi embernek meghalni?Vagy milyen nehéz Őt követni, vagy egyáltalán jók-e helyesek- azok gondolatok, képzetek, amiket róla gondoltam, vagy a képek, amiket a homályos tükörben megláttam? Vagy csak néznéd és meg sem mernél szólalni? Ne felejtsd: az elméleti kérdés egyszer csak gyakorlativá fog válni a Bárány menyegzőjén. Ott fogsz ülni Vele egy asztalnál és akkor, lesz lehetőség a beszélgetésre. J Valójában az ima is erről szól – szabadon beszélgetni Istennel arról, ami éppen foglalkoztat és arról, ami Istent foglalkoztatja. Ezt várja is az Úr, mert érdekli mi van veled és szeretné, ha éreznéd és látnád a saját szemeiddel, hogy ő jó és melletted van.

Jézus példázatában egy asszonyról olvastunk,akinek a 10-ből elveszett 1 drahmája. Ez a pénz 3,4 g ezüstöt tartalmazott és egyesek szerint 1 napi napszámnak felelt meg. Valójában nem igazán tudjuk mennyi volt a vásárlóereje, de azt láthatjuk nem volt olyan hatalmas értéke. Neki mégis fontos volt, hogy újra megtalálja és a helyére kerüljön a pénz. Minden drahma fontos volt, nem hiányozhat egy sem. Ha el is kezdődik a számomra értékes dolgok „eróziója”, azt meg kell állítani és vissza kell állítani a teljesség állapotát, tehát ami tőlem telik az mindenképpen meg fogom tenni– gondolhatta az asszony. Azt olvassuk, hogy lámpást gyújtott, kitakarított és keresni kezdte a drahmáját. Isten is ugyanezt teszi: világosságot gyújt a szívekben, a fejekben, azért, hogy ami eddig rejtve volt, vagy nem volt elérhető, vagy nem volt érthető, pl. Isten beszéde, az ő személye, az értelmet nyerjen, az láthatóvá váljon, az felismerhetővé, beazonosíthatóvá váljon. Majd az Úr folytatja a munkáját és kitakarít. Minden bútort elmozdít, kisöpri a szekrény mögötti szemetet és az ágy mögötti és alatti piszkot is összehúzza, mindent tisztává akar tenni, mert oda akar költözni és ő már csak ilyen: a tiszta helyeket szereti. Mindenhová benéz, mindenütt keresi az elveszettet még a leglehetetlenebb helyeken is. Ha kell, mindent máshová pakol. Nem adja fel! Minden dolgot a helyén szeretne látni. Az elveszett dolog, az elveszett ember nem a helyén van! Nyilván sok-sok szeretettel és óriási kitartással és erőszak nélkül teszi ezt.

Azt gondolom mindannyiunknak egy életre szóló élménye volt a megtérés pillanata és azt gondolhatjuk,hogy ez a példázat milyen jó, hogy nem rólunk szól, hanem azokról, akik még nem tartoznak Isten országához. Kedves Testvérem: megmaradt az a világosság amit Isten gyújtott benned a megtérésedkor? Megmaradt a tisztaságod, amit átéltél a bűnbocsánat alkalmával? Ha nem akkor neked is szól ez a mai ige. Isten újból világosságot akar adni és meg akar tisztítani. Kérlek engedd meg neki ezt és újra azt fogod érezni, hogy otthon vagy, hogy jó helyen vagy, a helyeden vagy!

Kicsit kitekintve és együtt látva az egész 15. fejezetet azt látom,hogy fokozással fejlődik a történet és a tékozló fiú történetébe torkollik. Az előző példázatban 100-ból 1 bárány veszett el – ez 1%, a mai történetben 10-ből 1 drahma veszett el – ez 10%, a tékozló fiú történetében 2 fiúból 1 veszett el – ez 50%. Ha 1%, ha 10%, ha 50%-ról van szó, mind egyformán fontos! Az 1%-ért is képes mindent megtenni a pásztor! Nem akarja, hogy akár 1 db is hiányozzon! Ilyen az Isten – mindent megtett érted, Jézus még az életét is odaadta érted!

Először egy állat tűnt el,utána egy pénz, majd egy ember. Ezek mind-mind valamilyen értéket képviselnek, de a legtöbbet az ember képviseli.

A múlt héten egy férfiról olvastunk,ma egy asszonyról a jövő héten egy családról fogunk olvasni - így lesz teljessé a történet.

Valószínű,hogy már az első példázatból érthette a hallgatóság, miről beszél Jézus, de ő teljesen körbejárja a témát, van rá idő, szán elég időt erre, hogy elmélyítse a mondanivalóját, és hogy magával ragadja a hallgatóságot, és aki nyitott szívvel hallgatja az bevonódik a történetbe. Igen azt gondolom a történet fejlődésével ez a célja, hogy bevonódjon a hallgatóság a történetbe. Istennek ma is ez a célja, hogy bevonjon téged az Ő történetébe, mert te is érintett vagy ebben az „elveszettség” történetben. Be akar vonni abba, amit ő tervezett, abba amit neked szánt ebben az életben, abba amiben jól érezheted magad, ami rád van szabva, ami a tied és senki másé. A több oldalról körbejárt gondolat alaposságot, gondosságot sőt teljes biztonságot és szilárd alapot, megbízhatóságot jelez és feltételez Isten részéről, amihez érdemes csatlakozni.

Nemcsak mi vagyunk az elveszettek és megtaláltak,hanem az életünk során mi is elveszthetünk különféle dolgokat. Most elsősorban nem a telefonunkra, a pénztárcánkra, és a lakáskulcsunkra gondolok.

Ebben az elhúzódó pandémiában sajnos még mindig sokan halnak meg naponta a világon és a mi hazánkban is. Bár már sokat csökkent,de még mindig magas a halálozási arány. Igen, embereket, családapákat, családanyákat, idősebbeket veszítünk el. Őket már nem lehet pótolni, végleg elmennek és ottmarad a hiányuk.

Ha nem vigyázunk a kapcsolatainkra,ha nem ápoljuk azokat, akkor azok egy részét is elveszíthetjük. Itt gondolok a családi, baráti és még a házastársi kapcsolatra is. És hát tudjuk, hogy a kapcsolatok mögött mindig emberek állnak. Akik korábban fontosak voltak nekünk, valamiért már nem lesznek olyan fontosak. Ezekből korábban tudtunk erőt meríteni, mára már nem tudunk. Aki csinálta az jól tudja, mennyi-mennyi idő kell el bizalommal teli kapcsolat felépítéséhez és mennyi erő kell annak megtartásához.

Ha korábban ott voltak a az életünkben a Lélek gyümölcsei és a Lélek ajándékai és most nem találjuk azokat és hiányoznak nekünk,akkor ideje megmozdulni és tenni értük. Ha elveszett a 9 gyümölcsből akár 1 is, képesek vagyunk úgy keresni, mint ahogy azt az asszony tette a drahmával? Vagy már elfáradtunk az állandó küzdelembe és beletörődtünk, hogy ez már így marad. Ha hiányzik az életünkből a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás mindent megteszünk, hogy újra megtaláljuk, mert nem akarunk ezek nélkül élni? Fontos ez számunkra?

A Lélek gyümölcsei felsorolásban a második helyen az öröm van. A mai három vers tartalmát nézve láthatjuk,hogy abból két vers szól az örömről. Tehát kétszer annyi, mint az elveszettségről és a keresésről! A mai igeszakasz többsége az örömről szól! Ezzel csupán azt szeretném kérdezni, hogy az életünk nagyobbik része szól az örömről, vagy valami másról? Tudom, sok nehézséggel, küzdelemmel nézünk szembe nap, mint nap – ezek sokat vesznek ki belőlünk, rendesen amortizálják erőinket, nagyon le tudnak húzni és nem az örömöt gerjesztik bennünk. Érdekes, hogy ez az asszony, amikor megtalálta az elveszett ezüstpénzt meghívta magához a barátnőit, szomszédait és megosztotta velük örömét. Miért volt erre szükség? Miért kell ezt ilyen nagydobra verni? Azt szerette volna, hogy az ő öröme másé is legyen. Ha az öröm ilyen módon osztódik, az nemhogy fogyni kezd, hanem inkább sokasodik és növekszik. Azt gondolom könnyebben mondjuk el panaszainkat másoknak, mint az örömeinket. Pedig az öröm, méghozzá a megosztott öröm fog kiemelni a gödörből engem is téged is és másokat is! Az örömnek óriási a hatótávolsága. Akkora, hogy még a mennyig is elér! Ha egy bűnös megtér, azt még a mennyben is érzik, még az angyalok is örülnek neki.

Jobban belegondolva az öröm,mint a Lélek gyümölcse táplálék. Táplálék számunkra az életünk során, amiből, amivel élhetünk, amivel kellene élnünk. Magam életét látva sokszor én sem osztom meg örömömet másokkal, pedig az másokra is pozitív hatással lenne. Itt nem a befolyásolásra gondolok, hanem arra az erőre, arra a hosszú távú hatásra, életekre kimondottan pozitívan ható és bizonyos esetekben meghatározó erőre is, ami az örömben rejlik.

Kívánom nektek,hogy a jövő héten legyen örömötök, amiket megoszthattok és legyen olyan örömötök is amiket mások osztanak meg veletek!

Igehirdető: Csaba

Sorozat: Lukács

Dátum: Május 2, 2021