Csabai gondolat

Zsolt. 69:10

Jézus mellett sok minden lehet a szívünkben. A templom méltatlan lett az árusok miatt Jézus idejében. A gazdagodás lett a meghatározó, nem az Istennel való találkozás. Öröm, hogy élünk. Sok beteg van körülöttünk. Vannak, aki meghalnak. Hol van a tűz az életedben? A tűz melegít. Ha kiveszek a tűzből egy fadarabot, az elalszik. Nehéz egyedül, de ezért van a gyülekezet. Amikor együtt vagyunk, Jézus is itt van. Amikor imádkozunk, a szivünk felhevül, feltüzesedik. Áldás vagyunk-e mások számára? Amikor az Úr kérdezi, hogy kit küldjön el, mondd, hogy külj el engem!

Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; Zsolt 69,10

Andy azt kérte tőlem arról beszéljek, azt osszam meg veletek, ami a szívemben van.

Az én szívemben természetesen az Úr Jézus van, mert valamikor réges-régen kértem, hogy költözzön a szívembe. Azóta sok idő telt el és az Úr mellett még sok minden más is van ott. Főleg a mai nehéz időkben, amikor a betegség és a halál szele belengi az egész földkerekséget.

Az elmúlt héten olvastuk, hogy az Úr kiűzte a templomból a kereskedőket, megszüntette a zsibvásárt, amely Isten jelenlétének szent helyét tette méltatlan hellyé.

A haszon, a jó üzletek nyélbe ütése,a gazdagodás, a földi javak előtérbe helyezése lett a meghatározó nem pedig az Istennel való találkozás helyének a méltósága ill. az Istennel való találkozás fontossága. János evangéliuma kicsit bővebben írja le ezt a történetet és ebben idézik a tanítványok az olvasott Zsoltár verset.

Mostanában bennem is ez az érzés kezd a meghatározóvá válni. Ha ránézek a mostani gyülekezetünkre és a kb. 2-3 évvel ezelőtti gyülekezetre akkor egészen mást látok. Sokkal kevesebben vagyunk. De azért örülök a külföldi fiatal tesóknak, akik az utóbbi időben el kezdtek hozzánk járni.

Először is hálás vagyok Istennek azért, hogy senki nem került kórházba, senki sem halt meg, mindenki él.  Szeretném, ha ez így is maradna. Sok gyülekezet sajnos nem mondhatja el ezt magáról.

A gyülekezetünk élete megváltozott. Sokáig nem is találkozhattunk személyesen és amikor lehetett találkozni, akkor sem voltunk annyian, mint korábban. Beszéltem más gyülekezetek vezetőivel, akik szintén hasonló jelenséget tapasztaltak meg. A járvány nemcsak az egyének, a családok és nyilván az orvosok, ápolók életét borítja fel, teszi azt egyre nehezebbé és próbálja meg, hanem az emberi kapcsolatok, közösségek, gyülekezetek életét is próbára teszi. A fizikai távolságtartás mintha átszivárogna a kapcsolatok szintjére is. Bár most már egyre több lehetőség van modern technika segítségével a kapcsolatok fenntartására, de a személyes jelenlét nélküli kapcsolat mögé el lehet bújni és nehezebb felismerni a másik ember, a testvér küzdelmeit, pláne akkor, ha azokat nem mondja el. Pont az lenne a lényeg egy közösség életében, hogy tud a közösség egyes tagjairól, ismeri problémáit, érdeklik a megoldandó feladatok, Érdeklik mások örömei, sikerei, érdeklik mások tervei, ötletei, de érdeklik a másik küzdelmei, nehézségei és nemcsak érdekli, hanem kész tenni is érte valamit a saját kompetenciáin belül, vagy kész a közösség tagjait mozgósítani és megszervezni a segítséget, legyen az anyagi, vagy fizikai segítség. Szeretném, ha a korábban megfogalmazott jelmondatunk Közösség Jézussal, közösség egymással nem alakulna át Közösség a félelemmel és közösség önmagammal jelmondattá. Úgy látom szorosabbá kell tenni a kapcsolati hálónkat, mert az meggyengült és lehet, hogy ki is lyukadt. Úgy látom testvéreket veszítünk el … Ezt nagyon nehéz kimondani, mert fáj! Tudom, hogy a vezetők felelőssége is óriási ebben a dologban. Mi sem mehetünk el ezen dolgok mellet közönyösen!

Nem célom az, hogy bárkit felelősségre vonjak miért nincs ott az istentiszteleten személyesen, vagy online, az viszont célom, hogy megtudja – nagyon hiányzik. Nem azért, hogy év elején az országos titkárságra lejelenthessük hányan is vagyunk, vagy hányan nem vagyunk, hanem azért, mert egy nyáj vagyunk! Isten, egy nyájjá formál minket és mindenki egyformán fontos! És tudd meg kedves testvérem, hogy hiányzol! Hiányzik a hozzászólásod a kérdésekhez, hiányzik a személyed, hiányzik a nevetésed, hiányzik a bizonyságtételed, hiányzik a hited, amivel építhetnél minket. Gyere el, várunk! :) Ha a csak online akarsz részt venni, de nem tudsz, mert nincs hozzá megfelelő technikai eszköz, ha ez az akadály, akkor szólj és segítünk! Emiatt senki ne maradjon el!

Azt gondolom, a közösségek vezetőit nem készítik fel az iskolákban arra, hogy mit is kell tenni egy világjárvány idején. Ezeket mindenki most tanulja és próbálja valahogy kezelni a helyzetet. Ki így ki úgy teszi. Vannak jó megoldások és vannak rossz megoldások. Lehet, nekünk vezetőknek is voltak, vannak rossz megoldásaink. De mindezek ellenére azt szeretnénk, ha mindenki megmaradna az Úr mellett ezekben az időkben is. Ezért is van a személyes jelenlét és az online lehetőség is.

Ezek a nehéz idők kiválóan alkalmasak arra, hogy nyilvánvalóvá legyenek milyenek is a kapcsolataink az emberekkel, testvérekkel, a családtagjainkkal. Ilyenkor válik világossá és egyértelművé milyenek vagyunk a bajban, mennyit is érnek az emberi és testvéri kapcsolataink, mennyire értékes az a kapcsolat amit korábban felépítettünk a gyülekezetben és azon kívül is. Ilyenkor válik világossá milyen szintű, az a kapcsolat amelyet valakivel, valakikkel korábban kialakítottunk. Olyan ez, mint a magvető példázata: a felszínes kapcsolatok könnyen elhalhatnak, ha a komfort zónánkon kívüli dolog történik velünk, a kapcsolatok fölé nyúló és azokat beárnyékoló problémák, a rosszul kezelt, megoldatlan konfliktusok, meg nem bocsátott sértések és bűnök megfojthatják a korábban jól működő kapcsolatot. De a mélyben gyökerező és a közös talajból táplálkozó kapcsolatok megmaradnak, bármi is akarja azt megszakítani.

Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbben elfoglaltak vagyunk, helytállunk a munkahelyünkön, a családban- Lehet, hogy külön munkát vállalunk a megélhetésünk biztosítására és örülünk, ha itt a hétvége és lehet egy kicsit szusszanni. Ilyenkor biztosan nehéz megmozdulni és elmenni a gyülekezetbe.

De egy közösség élete és sorsa többek között azon múlik milyenek a közösséget alkotó egyének hozzáállása a közösséghez és milyen a közösség hozzáállása az egyénhez. Ha az egyén ragaszkodik a közösséghez, attól a közösség is erősebb lesz.

Ha a közösség is ragaszkodik az egyénhez, akkor a közösség még erősebb lesz. Ha a közösség egyes tagjai is ragaszkodnak egymáshoz, akkor ez még több erőt rak be a közösség életébe. Ez a kölcsönös ragaszkodás ez az az erő, ami szükséges egy közösség fennmaradásához.

Ez olyan, mint a társas kapcsolat: akkor fog ragaszkodni egyik fél a másokhoz, ha kölcsönösen tudnak adni ill. kapni egymástól a felek. Ha az egyik fél mindig csak kivesz a kapcsolatból és soha nem ad, akkor az egyensúlyt fenntartó erő megbomlik és az egész kapcsolat billegni kezd.

Önmagától semmi sem tud működni. A nevével ellentétben még az autó sem működik magától, kell bele valamilyen üzemanyag. Tehát önmagától egy gyülekezet sem tud működni. Táplálni kell energiával, szervezőerővel, buzdítással, helyes tanítással, táplálni kell elfogadással, sok-sok türelemmel, imádsággal, táplálni kell kommunikációval, megértéssel, szeretettel, táplálni kell a sok-sok kimondott szó mellett kétkezi munkával, kézzel fogható tettekkel.

Nem akarok minden rosszat a járvány nyakába varrni. Biztosan én is követtem el hibákat, mulasztásokat. Ha úgy érzitek, hogy az elmúlt egy-két évben kevesebbet foglalkoztam veletek, akkor bocsánatot kérek. Ha úgy érzitek, hogy az elmúlt időszakban nem figyeltem rátok annyira akkor bocsánatot kérek. Ez az én gyengeségem. De higgyétek el, hogy szeretlek titeket. Mindenkit. Kivétel nélkül és fontosak vagytok egyen-egyenként.

Én már régóta imádkozom a gyülekezet megmaradásáért. Mert néha igenis voltak kétségeim a jövőnkkel kapcsolatosan. Mintha már csak formálissá váltak volna a testvéri kapcsolataink. Formálissá és nem személyessé. Ahogy sokszor hangsúlyozzuk, hogy az Istennel való kapcsolatunknak egy személyes kapcsolatnak kell lenni, úgy a testvérekkel való kapcsolatnak is annak kellene lenni! Ha ez nem így van, akkor az csak egy felszínes kapcsolat. A kötelező hogy vagy? kérdésen túlra már kevésbé merészkedünk el. Nem akarunk belelátni a másik életébe, mert úgy gondoljuk semmi közünk hozzá és nem engedjük, hogy belelássanak a mi életünkbe, mert másoknak mi köze hozzá! Persze nem arról van szó, hogy a másik életébe turkáljak és jó tanácsokkal lássam el, de ha meglátom, hogy valamiben hiányt szenved, vagy meglátom, hogy rossz felé megy az élete, rossz döntéseket hoz, rossz irányt választott magának, akkor tudok neki segíteni. Ha nem én, akkor más. És ez ugyanígy igaz fordítva is. Ettől is lesz közünk egymáshoz. Ettől lesz ez egy mélyebb kapcsolat. Mert igazán fontossá válik a testvérem sorsa, élete, boldogulása.

Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

Nagyon tetszik a testvér szó. Test – vér noha mindannyian különbözőek vagyunk, de ugyanabban az Istenben hiszünk, ugyanaz a test tört meg értünk, ugyanaz a vér folyt ki értünk, Mindannyiunkat Isten Lelek szült újjá.

Nem akarom, hogy teljesen formálissá váljunk, nem akarom, hogy a kapcsolataink kiüresedjenek. Ha ez így lesz, akkor a langyosságot választjuk, akkor a kényelmességet választjuk, akkor megelégszünk a középszerűséggel, a még elégséges érdemjeggyel, miközben lehetnénk erős szövetségben egymással, lehetnénk egymás tanítói, lehetnénk próféták, lehetnénk egymás gyógyítói. És ne felejtsük el, mögöttünk, mellettünk van az Isten,Jézus az ő hatalmas erejével, aki látja gyengeségeinket, kétségeinket, szükségeinket és ő kész megadni amit kérünk.

Sok-sok szeretettel

Igehirdető: Csaba , Andy

Sorozat: Lukács

Topics: #gondolat

Dátum: November 21, 2021