Lukács 21, 1-4

Lukács 21, 1-4

A jeruzsálemi templomban az asszonyok udvarában 13 trombita alakú persely volt elhelyezve, melyekbe más-más célra lehetett adakozni. Ezekbe dobhatták bele az adományokat mindazok, akik a templomban voltak. Sokan valószínűleg nem is gondolták, hogy Isten figyeli, hogy hogyan adakoznak. Isten tűzláng szemei előtt nincs semmi elrejtve. Ő látja még a legtitkosabb gondolatainkat is! Látja és tudja, hogy csak kötelességből adunk, vagy pedig örömmel, az Isten iránti hálából. Látja azt is, hogy mennyit költünk hiábavalóságokra, és mennyit szánunk az Úr dolgaira. Ennek az özvegyasszonynak még a nevét sem tudjuk. Mindössze 4-4 versben olvashatunk róla a Márk és a Lukács evangéliumában. Az viszont kiderül róla, hogy szegény volt. Mi lett az után ezzel az özvegyasszonnyal, hogy minden vagyonát a perselybe dobta? Erre nézve nincs semmi utalás a Bibliában. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy emiatt nem halt éhen, mert Isten valamilyen módon gondoskodott róla. Ezt az asszonyt nem kényszerítette senki arra, hogy ezt tegye. Nem volt neki kötelező mindent odaadni, de ő mégis szabad volt arra, hogy adjon. Önként adta oda mindenét, mert bízott Istenben. Nem aggodalmaskodott, hogy mi lesz ez után, hogy mit fog enni másnap. Hitte, hogy Isten gondoskodni fog róla. Amit a perselybe dobott nem volt ugyan nagy érték, mégis Isten előtt kedvesebb volt, mint azok gazdag adománya, akik csak a feleslegükből adtak, de önmagukat nem akarták Istennek adni. Ha előbb önmagadat adod Istennek, akkor utána nem lesz nehéz adni Neki, Akitől mindent kaptál. Ha valamit túl drágának tartasz ahhoz, hogy odaadd, akkor lehet, hogy még önmagadat nem adtad oda igazán az Úrnak. Amikor Zákeus házába Jézus belépett, akkor megnyílt Zákeus erszénye és előkerültek az addig féltve őrzött aranyak.

Milyen érdekes, hogy Jézus nem azt állítja pozitív példaként elénk, aki a legnagyobb összeget dobta a perselybe, hanem azt, aki a legkevesebbet adta. Jézus az özvegyasszony két fillérét többre értékelte, mint a nagy összegeket, amelyek gyakorlatilag nem jelentettek áldozatot azoknak, akik adták. A gazdagok sokat tettek ugyan a perselybe, de sokkal több maradt még nekik otthon. Voltak olyanok is, akik úgy tették a perselybe adományukat, hogy mások is lássák bőkezűségüket, hiszen emberek elismerésére vágytak. Az özvegyasszonynak nem volt ugyan nagy vagyona, de mindenét odaadta. Nem tartott meg semmit belőle magának. Mennyit ért a két fillér? Nem sokat. Az akkori időben használt legkisebb pénzérméből lehetett két darab. Manapság nálunk 10 Ft-nyi összeget jelenthet. Lehet, hogy még egy kis kenyeret sem tudott volna venni belőle. De Isten szemében mégis sok volt. Isten szemében lehet, hogy a kevés több mint a sok. Ez az asszony a szegénységében is gazdag volt, mert tudott adni. Ez az asszony ráérzett az áldozat lényegére, nevezetesen arra, hogy minden Istené! Az írásmagyarázók szerint jelentősége van annak is, hogy két fillért dobott a perselybe. Meg lett volna a lehetősége arra, hogy csak az egyiket dobja be a perselybe, a másikat pedig megtartsa magának a biztonság kedvéért. Nem az a kérdés tehát, hogy ki mennyit ad, hanem inkább az, hogy ez kinek mibe kerül? Az az áldozat, ami gyakorlatilag semmibe sem kerül, az nem is áldozat. Az az igazi keresztény, aki a szükségében is tud adni. Ha pedig nincs szüksége, akkor úgy ad, hogy legyen. Nem lehetsz annyira szegény, hogy ne tudnál valamit adni! Mi emberek azt nézzük, ami a szemünk előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van.

Az Ószövetségben, ha valaki áldozatot szeretett volna bemutatni, akkor aszerint vihetett tulkot, vagy bárányt, vagy egy pár galambot, hogy mennyire volt tehetős. Ha valaki annyira szegény volt, hogy még két galambot sem engedhetett meg magának, akkor egy marék lisztet mutathatott be áldozatul (3 Móz. 5, 11). És Isten ugyanúgy elfogadta a marék lisztet hozó őszinte szívet, mint azt, aki egy egész tulkot hozott. Isten logikája ugyanis egészen más, mint a mienk.

Isten nem feledkezik meg azokról, akik mindenüket Neki adják. Isten számon tartja azokat, akik teljes életükkel Őt szolgálják. Akik nem akarnak maguknak megtartani semmit. Mi az, amit Te meg szeretnél tartani magadnak, amit még sajnálsz odaadni, mert túl kedves Neked? Ott van-e benned az Isten iránti bizalom? Hiszel-e Benne, hogy gondoskodik rólad?

Szabad vagy-e a pénz szeretetétől? Csak azért adsz, mert úgy érzed, hogy muszály? Meg akarod nyugtatni a lelkiismeretedet, hogy adtál Te is valamit az Úr munkájára? Vagy azért, mert hálás vagy mindazért, amit Istentől kaptál, és szereted Őt? Úgy gondolod, hogy semmi sem a tiéd, csak sáfárságra kaptad. Isten nálad helyezett el anyagiakat, azért, hogy továbbadd. Lehet, hogy sokat adakozol, de Isten mégis kevésnek látja. És az is előfordulhat, hogy keveset tudsz csak adni, és Isten mégis elégnek minősíti. Nem a pénz értéke a lényeg, hanem az Isten iránti bizalom nagysága. Nem az a lényeg, hogy mennyit adsz, hanem az, hogy milyen lelkülettel adod. „a jókedvű adakozót szereti az Isten. „ (2 Kor. 9,7) Az adakozásod rámutat arra, hogy ki az első az életedben, és ki az utolsó. Illés azt kérte a sareptai özvegyasszonytól, hogy először neki süssön a maréknyi lisztjéből, és megtörtént a csoda. Ha először tudsz Istennek adni, nem csak a maradékot adod Neki, akkor fogod átélni a csodáit. Oda tudod-e adni Istennek a zsengét, az elsőt? Vagy csak azt adod oda, ami a hónap végén még éppen megmaradt? Ha Isten kezébe teszed az áldozatodat, érthetetlen módon megsokszorozva kaphatod vissza. Isten nem azért kér áldozatot Tőled, hogy kifosszon, hanem éppen ellenkezőleg, hogy megszaporíthassa azt a keveset, amid van. Amikor Isten kér, akkor is adni akar. Arra még senki sem fizetett rá, ha kinyitotta a szívét és a pénztárcáját is Isten szavára. Hajlandó vagy-e lemondani valamiről azért, hogy Istennek adhasd? Kész vagy-e áldozatot is hozni Istenért?

Jézus tanított az adakozásról. Szükség volt erre Jézus korában is, és szükség van erre ma is. Akarod-e tudni, hogy a Biblia mit tanít az adakozásról? Hogyan lehet helyesen, és hogyan helytelenül adakozni? Aki helyesen adakozik, azt kérdezi, mennyit tarthatok meg magamnak abból, ami az Istené? Aki helytelenül adakozik, az pedig azt kérdezi: mennyit adjak Istennek abból, ami az enyém? Az adakozás nem pénz kérdése, hanem sokkal inkább szív kérdése. Nyílván nem azt kell leszűrnünk tanulságul, hogy a teljes fizetésünket Istennek kell adnunk. És azt sem várja Isten, hogy mondjunk fel a munkahelyünkön, hogy egész nap csak Vele lehessünk. De azt elvárja, hogy amit Neki adunk, azt jó szívvel adjuk. Az Istenhez való viszonyod az anyagiakhoz való hozzáállásodban is megmutatkozik. Jézus elsősorban nem az összegben méri az adakozást, hanem a Hozzá való bizalomban. Jézus beszél a „felesleg”-ről és a „minden”-ről. Istent nem hatja meg a sok, hanem a minden. Jézus nem elégszik meg az időd feleslegével, vagy az anyagi javaid feleslegével. Ő mindent kér tőled, a teljes életedet. Jézus elsősorban a szívedet kéri, nem a pénzedet. Mennyit adsz Istennek az idődből? Mennyit adsz Istennek az anyagi javaidból? Csak a tizedet? Vagy esetleg még annyit sem?

Jézus figyeli a Te életedet is. Látja, mi történik veled. Látja, mi van a szívedben. Figyel Téged akkor is, amikor nem is gondolod. Jézus látja a Te adakozásodat is. Figyeli, hogy milyen lelkülettel adsz. Látja, ha spórolósan adakozol, és azt is látja, ha nagylelkűen és örömmel teszed.

Jézus nem csak a felesleget adta oda, hanem mindenét, az egész életét feláldozta értünk. Lemondott a mennyei dicsőségről, hogy ember lehessen, hogy nekünk adhassa a maga gazdagságát, hogy Általa meggazdagodhassunk. Önmagát adta értünk, nem csak valamennyit magából. Isten nem sajnálta a Neki legdrágábbat odaadni. Ne sajnáljuk hát mi sem azt, amit Istennek adunk! Adjunk Neki jó szívvel és örömmel és Isten áldása megnyugszik rajtunk! Istennél minden számon van tartva. Lehet, hogy csak két fillér, vagy egy pohár víz, vagy egy falat kenyér, vagy 10 perc, amit arra szántál, hogy meghallgass valakit. Biztos lehetsz abban, hogy Isten az ilyen Nála letett kincsekkel nem marad adósod! Légy hát hűséges a kis dolgokban és a nagyobbakban egyaránt! Ne felejtsd el, hogy Isten egészen más mércével mér, mint az emberek! Isten nem annak alapján jutalmaz meg Téged, hogy mennyire voltál sikeres a szolgálatban, hanem, hogy mennyire voltál hűséges abban, amit Rád bízott!

Kérdések:

  • Tapasztaltad-e már, hogy miután bőkezűen adakoztál, a maradék is elégnek bizonyult?
  • Ha összesen csak két filléred volna, beledobnád-e mindkettőt a perselybe?
  • Hiszed-e, hogy Isten gondoskodik Rólad?

Igehirdető: Marti

Sorozat: Lukács

Topics:

Dátum: Március 27, 2022