Lukács 20, 20-26
Lukács 20, 20-26
Jézus korábban megtisztította a templomot, ami hadüzenet volt a paponak. Feszült volt a helyzet. Jézust tőrbe akarták csalni. A főpapok féltették saját hiuságukat és pozíciójukat. A nép meglátta, hogy ezek a vezetők méltatlanok Istenhez. A főpapok megkívánták, hogy tiszteljék őket, ezzel ellopták, ami Istent illette volna meg. A papoknak politikai ambíciói is voltak. A hatalmuk Heródestől és a császártól függött. Figyeltek arra, hogy politikailag mi a helyes. Anyagi indítékaik is voltak. Nem az volt nekik a fontos, hogy Isten munkája haladjon előre, hanem, hogy meggazdagodjanak. Jézus leleplezte őket. Először hízelegni próbáltak Jézusnak, hogy közel kerüljenek hozzá. Nem voltak őszinték. Sokszor mi is ilyenek vagyunk. Szeretjük jobbnak mutatni magunkat. Ilyenkor Istentől lopjuk el a dicsőséget. Isten azért küldi el a szolgáit, hogy leleplezzenek, hogy bűnbánatra jussunk. Föltettek egy teológiai kérdést, amivel a lelki életüket akarták elrejteni. A teológiai kérdések sokszor arról árulkodnak, hogy nincs kapcsolatom Istennel. Ha a Szentlélek indít, akkor cselekedni fogsz. A kérdésre, amit feltettek, nincs jó válasz. Ha azt mondja, fizessetek, akkor kszolgálja a rómaiakat, ha azt mondja ne fizessetek, akkor pedig lázadó. A Te kérdéseid igazi kérdések, vagy csak ál-kérdések? Jézust nem lehetett becsapni. A válasza tökéletes volt. Jézus nem csak a kérdésre válaszolt, hanem le is leplezte őket, hogy Istennek adják, amit a császárnak kellene, és a császárnak, amit Istennek kellene. Megítélte őket, hogy azt hitték, hogy Istent ki lehet fizetni, anélkül, hogy a szívüket adnák neki. Mi a Te császárod? Lehet a saját hiúságod, vagy akár a meggazdagodási vágy. Jó ha tudjuk, hogy ezen a földön csak vándorok vagyunk. A menny polgárai vagyunk. Lehetünk fény a földön. Erre hívott el Isten. Add meg a császárnak, ami az övé, és Istennek is! Ne keverjük össze a kettőt!