Apcsel. 18, 18-28
Apcsel. 18, 18-28
Mielőtt Pál elindult volna harmadik missziói útjára, meglátogatta azokat a gyülekezeteket, amelyek az első és a második missziói útja során jöttek létre. Nem felejtette el azokat, akik általa ismerték meg Krisztust, hanem továbbra is segítette őket, hogy növekedni tudjanak, hogy megerősödjenek. Pálnak nem csak az volt fontos, hogy az emberek hitre jussanak, hanem az is, hogy meg is maradjanak a hitben. Te se felejtkezz el azokról, akiknek hirdetted az evangéliumot, és megtértek, hanem hordozd őket továbbra is kitartóan imádságban és segítsd őket megmaradni a hitben!
Pál nem sokáig időzött Efézusban. Az efézusiak szerették volna, ha Pál tovább velük marad. Pál azonban erre nem volt hajlandó, legalábbis most nem. Vajon miért? Mert Pálnak máshol volt akkor szolgálata. Isten máshol akarta látni, máshol akarta használni, máshol akarta megáldani a munkáját. És Pál engedett Istennek! Te meghallod-e, hogy az Úr hova küld Téged? Fontos-e a számodra, hogy mit akar az Úr, hogy cselekedj? Engedsz-e Neki, vagy inkább ott maradsz, ahol szeretettel látnak? Ha engedsz az Úrnak, akkor használni fog és gazdag áldás lesz a szolgálatodon! Pál nemet tudott mondani az efézusiak kérésére. Az efézusiak nem akartak rossz dolgot. Szerettek volna még többet hallani Páltól az evangéliumból. Isten szerint azonban most nem annak volt itt az ideje, hogy Páltól többet halljanak, hozzájuk nemsokára Apollóst küldte. Te tudsz-e nemet mondani, ha Isten máshogy vezet Téged, mint ahogy mások elvárnák, vagy kérnek? Ha nemet kell mondanod, hogyan teszed? Tudsz-e szeretettel, és tapintattal nemet mondani, mint ahogy Pál is tette?
Akvila és Priszcilla Korintusból érkezett Efézusba Pállal. Férj és feleség voltak, szakmájukat tekintve pedig sátorkészítő kisiparosok. Hatszor szerepel a nevük a Bibliában, mindig együtt. Dolgoztak a megélhetésükért, de nem a munkájuk volt a bálványuk. Készek voltak mindig oda költözni, ahova a szolgálat szólította őket. Először Rómából Korintusba, majd pedig Korintusból Efézusba. Nem ragaszkodtak mindenáron a régi kialakult vevőkörhöz, hanem készek voltak továbblépni a szolgálat érdekében. Nem is morgolódtak a sok költözködés miatt. Dolgoztak, hogy meg tudjanak élni, de nem hajszolták agyon magukat túl sok munkával kora reggeltől késő éjszakába nyúlóan, hanem hagytak időt a szolgálatra is. A szolgálatot fontosabbnak tartották, mint a meggazdagodást. Nem itt a földön akartak kincseket gyűjteni, hanem a mennyben. Melyik a fontosabb a számodra, a munkád, vagy az, hogy az Úrnak szolgálj? Akvila és Priszcilla nem a frontvonalon szolgáltak, hanem a háttérben. Segítettek, amikor szükség volt rájuk, de nem akartak középpontba kerülni. Csendben szolgáltak, hűségesen. Azonban az általuk elvégzett talán apróbbnak tűnő munka is nagyon fontos volt! Az ő munkájuk nélkül nem tudott volna Pál apostol olyan eredményesen szolgálni a frontvonalon. Nyugodt hátteret, otthont és megélhetést biztosítottak Pálnak. Így ők is szervesen hozzájárultak az evangélium terjesztéséhez, az emberek üdvösségre jutásához, mint Pál apostol munkatársai. Milyen jó látni, hogy az egyszerű kétkezi munkások és a nagytudású, művelt Pál együtt munkálkodtak a közös célért. Pál Gamáliel lábainál tanult. Úgy tudott érvelni a zsinagógában, ahogy Akvila nem tudott volna. De Akvilla tudott imádkozni azért, hogy adasson szó Pálnak, amikor megnyitja a száját. (Ef. 6, 19) Ugyanannak az Úrnak szolgált Pál, aki elöl állt, akinek a nevét többen ismerték, mint Akvila és Priszcilla nevét, akik a háttérben szolgáltak. Akvila és Priszcilla még a házukat is készségesen a gyülekezet rendelkezésére bocsátották, vagyis nem sajnálták sem az idejüket, sem az anyagiakat odaadni az Úr munkájára. Így az otthonuk templommá vált. Lehet, hogy nem vagy olyan nagy evangélista, aki kiáll több ezer ember elé prédikálni, de ha hűséges vagy abban az apróbbnak tűnő lelkigondozói szolgálatban, amit az Úr rád bízott, akkor a helyeden vagy, és áldott vagy. Nem mindegyikünknek ugyanaz a szolgálata. Vannak, akik hirdetik az igét, mások pedig bátorítják a rájuk bízottakat. Mindegyik szolgálat fontos. És aki hűséggel szolgál, megbecsüli azt az Atya. Pál ezt írja a Rómabeliekhez írt levél 16. fejezetében: Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nekem munkatársaim Krisztus Jézusban, Akik az én életemért a saját nyakukat tették le; akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is. (Róm. 16, 3-4) Ne bánkódj, ha nem tudsz úgy prédikálni, mint Pál, hanem szolgálj azzal, amid van! Ne érezd úgy, hogy háttérbe vagy szorítva, ha nem annyira látványos a szolgálatod! Légy hűséges a kevésen, és többre fognak bízni utána! Lehet, hogy kicsinek tartod magad, de hidd el, hogy fontos az a szolgálat is, amit Te csinálsz! Ha nem csinálnád, szegényebb lenne a gyülekezet! Hidd el, hogy szükség van a Te szolgálatodra is! Engedd, hogy Isten ott tegyen áldássá, ahova helyezett!
Apollós rendkívül művelt, kiváló szónok volt. Jól ismerte az Ószövetséget. Hallott Jézusról is, és beszélt is Róla, de valami mégis hiányzott a tanításából. Keresztelő János Krisztus útkészítője volt. Azt hirdette, hogy eljön majd a Messiás. Apollós nem a teljes evangéliumot hirdette, amit Pál is hirdetett. Jézusról beszélt ugyan, de a szép szavak mögött nem volt ott a Szentlélek átütő ereje. Apollós arról még nem tudott, hogy Jézus elküldte az övéinek a Szentlelket, Aki megtanítja őket mindenre. Te hogyan beszélsz Jézusról? Úgy, mint aki csak hallott Róla, vagy úgy, mint aki személyesen ismered is Őt? Maga az élő Krisztus kijelentheti-e magát rajtad keresztül? Bárcsak mindannyian eljutnánk a Krisztussal való mély, valódi közösségre, hogy tudjunk Róla hitelesen beszélni másoknak a Szentlélek erejével!
Milyen jó, hogy ott volt Efézusban Akvila és Priszcilla, akik tudták, hogy eljött már a Messiás, Aki elküldte a Szentlelket, és tovább tudták segíteni Apollóst a Jézussal való személyes kapcsolatra. El tudták mondani neki, hogy hogyan vezeti őket a Szentlélek, hogy mit tapasztalnak a hétköznapokban. Ezek után már Apollóson keresztül is maga Krisztus tudott megszólalni, és tudta erősíteni még a hívőket is. Apollós Akvila és Priszcilla szolgálata nyomán vált erővel szolgáló, kiváló prédikátorrá. Az egyszerű kisiparosok hozzájárultak ahhoz, hogy a nagy tudású teológus, Apollós nagyszerű igehírdetővé váljon, aki meggyőzően tudta kifejteni az igei összefüggéseket. Milyen érdekes, hogy az egyszerű, laikus emberek észrevették, hogy valami hiányzik a nagyszerű szónok tanításából, és azt is meglátták, hogy mi az, ami hiányzik, és segítettek kipótolni a hiányosságokat. Neked van-e akkora világosságod, meglátod-e, hogy ha valami hiányzik? Ez nem iskolázottság, vagy műveltség kérdése. Nem kell hozzá három doktorátus. Aki élő közösségben van az Úrral, az észreveszi, ha a szép szavak mögül hiányzik a tartalom.
Mit tanulhatunk Apollóstól? Isten nem végez fél munkát! Nem csak elkezdi, hanem véghez is viszi, amit elkezdett. Te se állj meg félúton! Engedd, hogy az Úr tovább vezessen az Ő mélyebb megismerésében! Pál így jellemezte Apollós munkáját a Korintusi levél 3. fejezetének 6. versében: Én ültettem, Apollós öntözte, a növekedést pedig Isten adta. Nem kell mindent Neked végezned! Lehet, hogy Te csak ültetsz, lehet, hogy csak öntözöl, de a növekedést Isten adja!
Egy gyülekezetben szükség van Pálokra és Apollósokra, akik elől szolgálnak, de nélkülözhetetlen az Akvilák és Piszcillák háttérszolgálata is, akik nélkül nem tudja betölteni a gyülekezet az Istentől elrendelt feladatát, küldetését! Akár elől szolgálsz, akár hátul, Isten megbecsüli, amit érte végzel, csak ne hagyd abba! Végezd hűségesen a rád bízott feladatot, hogy elhangozhassék fölötted: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be az te uradnak örömébe. (Mt. 25, 23)
Kérdések:
- Meghallod-e, hogy hova küld az Úr Téged?
- Melyik a fontosabb a számodra, a munkád, vagy az, hogy az Úrnak szolgálj?
- Tudsz-e hűséges lenni abban a szolgálatban, amit rád bízott az Úr, vagy más szolgálat után sóvárogsz?