Apostolok cselekedetei 21, 36 - 22, 22
Sok pásztor úgy kezdi a tanítást, hogy itt a tanuságtétel ideje. Pál erőteljesen tett bizonyságot. A tanuságtételnél a lényeg veszik el a Szentlélek nélkül. Fontos, hogy tudd a nyelvet! Pál kétféle néphez beszélt egészen másképp. A tribunusnak megadta a tiszteletet, udvarias volt. Görögül beszélt vele. Megpróbálta megnyugtatni, hogy ő nem bajkeverő. Megkérte, hogy szólhasson a tömeghez. Van, amikor fel kell szólalnunk, de van amikor meg kell adnunk a tisztletet az elöljáróknak. Azt, hogy az adott helyzetben hol a határ, ezt nem mindig könnyű meglátni. Nem biztos, hogy a média a legalkalmasabb terület a vélemény nyílvánításra. Jobb a személyes megbeszélés. A néphez héberül szólt Pál. Egy volt közülük. Fontos, hogy úgy mondjuk el az üzenetet, mint akik nem vagyunk idegenek. Fontos a szelídség, a nem kirekesztő és nem itélkező kommunikáció. Mindannyian sérültek vagyunk, akik Istnre vagyunk szorulva. Nem kell megmondanunk másoknak, hogy mit kell tenniük. Vannak feladatok, amiket együtt kell betöltenünk. Vegyük fel a keresztet! Kövessük Istent együtt! Ismernünk kell azokat, akikhez beszélünk! Pál bemutatta, hogy ő is zsidó. Az egyház nem mindig találja meg a kapcsolatot a világiakkal. Fontos, hogy tudjunk kommunikálni az emberekkel, egymással is és a világiakkal is! Tudd a saját történetedet, hogy miről akarsz beszélni! Pál bizonyságot tett a saját megtéréséről. Pál arra készült, hogy esetleg az életét adja, de Istennek más terve volt. Pál a börtönben írta a leveleit. Anániás elismert ember volt. Ránk hogyan tekintenek mások? Megbízhatónak tartanak? A családunk, a közösségünk milyen embernek tart? Anániás Pált testvérként köszöntötte. Nem volt távolságtartó. Pedig Pál korábban üldözte a keresztényeket. Jézus azt mondta, hogy szeressétek ellenségeiteket! Az eredmény nem biztos. Tegyük meg a mi részünket, de nem biztos a siker! Jézus legyen az első, akkor is, ha ezt nem fogadják el mások!