Apostolok cselekedetei 22, 22-30
Pál korábban beszámolt a saját megtéréséről. Amikor a pogányokat emlegette, mérgesek lettek, akik hallgatták. Jézus mindenkit szeret, a pogányokat és a zsidókat is. Aki tisztátalan volt, nem mehetett be a templomba, hanem csak a pogányok udvarába mehetett. Némelyek azt hitték, hogy Pál bevitte a görögöket a templomba. Isten nem csak a zsidók Istene, hanem a pogányoké is. Amikor Isten teremt valamit, joga van hozzá, hogy azt csináljon, amit akar. Ha Isten azt mondja, hogy ugordj, akkor ne azt kérdezd, hogy miért, hanem azt, hogy milyen magasra? A kereszténység nem a válogatásról szól, nem arról, hogy ezt kérem, azt meg nem. Amit reklámoznak, és amit kapsz, az két különböző dolog. A valóság, és az elvárás, nem ugyan azok. Megengedjük Istennek, hogy azt tegyen, amit akar? Te is elhagysz engem? kérdezte Jézus Pétert. Péter megkérdezte, kihez mehetnénk? Neked lesz rosszabb, ha hátat fordítasz. Isten az, Aki öntöz. A növekedést is Isten adja. Légy őszinte Istennel, és a tesvérekkel is! A bibliai sikeresség definíciója a hűség. Az, hogy hívő vagy, nem ment meg téged a szenvedéstől, de bizonyos státusszal jár. Egyek vagyunk, de különbözőek. Ha Jézus eljönne a gyülekezetbe, az emberek nem is tudnák, ki Ő. Jó, ha nem is tudjuk, ki a pásztor. Ha a gyenge ember különleges bánásmódot kap, az jó. Ha egy gyülekezet nagy, Isten kegyelméből lett nagy, de a kicsi is Isten kegyelméből van. Mindannyian Jézust szeretnénk látni. Menj Istenhez, és légy őszinte!