Apostolok cselekedetei 27, 1-26
Pál korábban adott egy mintát, hogy hogyan tudunk bizonyságot tenni. 1. Élet megtérés előtt. 2. A megtérés. 3. Az új élet. Rá kell mutatnunk arra, hogy mit végzett az Úr bennünk! Pálék kitérőt tettek, hogy tudjanak a part mentén hajózni. A széllel szemben kellett haladniuk. Még 50 km-t kellett volna ahhoz hajózniuk, hogy egy igazi telelő kikötőbe jussanak. A többes szám első személy arra utal, hogy Lukács is Pállal ment. Lukács is ugyanazokat élte át a hajón, mint Pál. Pál tudta, hogy Rómába kell mennie. Hiszen a császárra appellált. Tudta, hogy ott kell hirdetnie az evangéliumot. Nem ijedt meg a magas rangú emberektől. Hitelesen tudott bizonyságot tenni Jézusról. Pált átadták a századosnak, és hajót kerestek, ami elviszi őket nyugatra. Ma más körülmények vannak a hajón. Páléknak nehéz út elé kellett nézniük. De Pál biztos volt abban, hogy Isten vele lesz. Az út előtt megálltak Szidonban, ahol a százados megengedte, hogy Pál meglátogassa a testvéreket. Pálnak ez erősítés, bátorítás volt. Pál fogoly volt, de az Úr gondoskodott arról, hogy Pál ne muníció nélkül induljon neki a több, mint 1000 km-es útnak. Olyan alkalomban lehetett része, ahol együtt voltak Istennel. A mi életünkben is lehet ilyen. Nem is kell ehhez messzire mennünk. Számtalanszor összefutunk testvérekkel. Ezeket az alkalmakat Isten teremti meg. Ez nem véletlen. Ilyenkor Isten szeretne valamit tenni általam. Van, hogy nem azt tesszük, amit Isten mond. Mi is azért jövünk össze, hogy találkozzunk Istennel, és hogy közösségként egymás segítői legyünk a gyülekezetben. Látjuk egymás szükségeit. Mondhatjuk egymásnak, hogy Isten szeret. Pálnak szüksége volt erre. Isten ezt ezért készítette. Nem csak kenyérrel él az ember. Vannak olyan napok, amikor semmi nem akar sikerülni. Ilyenkor nem látjuk beteljesülni Isten ígéreteit. Mi is lehetünk veszedelemben, bajban, szükségben. Ilyenkor forduljunk Istenhez, ne emberi módon próbálkozzunk! A hajósok mindent kidobáltak a hajóból. De egyedül az Úr ad menekülést. Pál nem is akart elindulni. De a tengerészek azt mondták, hogy kedvező a szél. Van, hogy belekapaszkodunk egy mentő gondolatba. Megfordult a szél, és háromszor annyira erős lett. Fontos, hogy ne a megérzésekre hagyatkozzunk. Nem baj, ha egy ideig egy helyben maradsz. Ha Pálék nem indultak volna el, akkor megmaradt volna a rakomány is és a hajó is. Képesek vagyunk-e arra, hogy máshogy döntsünk, mint mások elvárják? Emlékezzünk meg az Úr nevéről! Ez a szakasz a bátorításról szól. Mielőtt elindultak volna, a gyülekezet bátorította Pált. Ezt adta tovább Pál a vihar közepén. Isten azt mondta, hogy megment minket. Pál Isten nagyságáról beszélt. Elhitték Pálnak, hogy igaz, amit mond. Fontos a bátorítás. Illés meg akart halni. De Isten angyalt külött, hogy bátorítsa. Isten vígasztalót küld nekünk, a Szentlelket. Mi is ezt az erőt tudjuk átadni egymásnak. Pál azt mondta, hogy ha hallgattak volna rá, akkor nem történt volna mindez. De Isten azt mondta, hogy így meg így tudunk megmenekülni. Fontos, hogy ne szapuljunk másokat! Ennetek kell! Úszni kell! Éhesen nem lehet úszni! Amikor csüggedtek vagyunk, bízzunk az Úrban! Az ígéretei örökké megállnak.