Agresszió a pusztában
Izráel történelmében új fejezet kezdődött az új király Jórám uralkodásával. Jórám nem volt olyan rossz, mint az apja vagy az anyja, de nem követte Istent. Izráel két királyságra szakadt. Jórám az északi királyság, Izráel királya volt. Izráelben bálványimádás volt, míg a déli országrészben, Júdában Istent próbálták követni. Moáb korábban adót fizetett Izráelnek, birkákat, így volt ételük és gyapjújuk is. Miután Jórám lett a király, Moáb nem akart adót fizetni tovább. Jórám döntés előtt állt. Hagyja-e, hogy Moáb elpártoljon tőle, vagy újra elfoglalja? Júda királyával fölkerekedtek, hogy megtámadják Moábot. Jórám, Josafát és Edom királya együtt akarták lerohanni Moábot. Sok embert mozgatni a pusztán át nehéz. A katonák a sivatagban víz nélkül elgyengültek, és nem tudtak harcolni. Viszont Júda királyának támadt egy ötlete, hogy Elizeus lehet, hogy mond valami bátorítót. A három király elment Elizeushoz, Illés szolgájához. Jórámot látva Elizeus nem akart segíteni, de aztán Júda királya miatt beszélt velük. Elizeus hozatott egy lantost. Dicsőítették Istent, és Isten szólt. Dávid sok napon keresztül imádkozott és böjtölt, amikor arra vágyott, hogy az Úr szóljon hozzá. Saul is prófétált, amikor ott volt Isten jelenlétében, mint ahogy a többi próféta is. Dávid amikor lanttal dicsőítette Istent, Saul jobban lett. A dicsőítést arra használták, hogy Isten jelenlétébe kerüljenek. Az Úr megérintette a prófétát, és azt mondta, hogy ássanak gödröket a patakmederbe, és azok megtelnek vízzel, és tudnak inni. Sőt még Moábot is a kezükbe adja, teljes győzelmet ígért. Ez a háború szimbolizálja a mi életünket is. Néha úgy érezzük, kiszáradt sivatagban vagyunk. Az Úr munkájának emléke még ott él bennünk, de most csak kiszáradt folyómedret látunk. Probléma lehet a családban, a munkahelyen, vagy lehet egy betegség is. Úgy érezzük ki vagyunk száradva. Amikor probléma van, akkor az egyetlen megoldás, hogy jöjjünk Istenhez! Fontos, hogy Isten jelenlétét keressük, ne csak elmondjuk a problémát! Isten jelenléte nélkül a próféta nem segített volna. Ha feltöltődsz, akkor tudsz az ellenséggel szembeszállni! A gond ott van, ha nem vagy feltöltődve. Ha a folyó elkezd folyni, akkor tudsz inni és feltöltődni. Miután ittak, elmentek aludni. Hajnalban Moáb támadt, de ahogy a hajnali fényben meglátták a vizet, vérnek gondolták. Nem arra készültek, hogy ellentámadás lesz, de Isten félrevezette őket. Izráel kipihenve győzelmet aratott. Moáb királya ostrom alatt volt. Nem tudott kitörni a városból, és föláldozta a fiát egy bálványnak. Izráel fölháborodott ezen. Ez is szól hozzánk. Sok hasonló esetről hallunk. Isten népének föl kell háborodni ezen! Mi vagyunk a föld sója. Ízt adunk a világnak. Az értéket kell képviselnünk! Borzalmakat hallva föl kell háborodnunk! Isten népe között is lehet nézeteltérés, de a gonoszságot sohasem szabad megtűrnünk! A királyok hol azt tették, ami helyes, hol nem azt. Nem a külső számít, hanem hogy azt tesszük-e, ami az Úr szerint helyes. Keressük az Úr akaratát, és azt tegyük, amit az Úr helyesnek talál! Jöjjünk a jelenlétébe! Ő formáljon, és ne a világ!