Isten szolgája
Igehirdető: Balázs
Dátum: Április 26, 2026
Látjuk a mai - Mártika tanításában említett események folytatását jelentő - részben, hogy az Úr beteljesíti az Ő szavát, amit Elizeuson keresztül mondott a király emberének és a királynak: megmenti Izrael népét a veszedelemtől. Talán nem lep meg már bennünket, hogy mindez nem úgy valósul meg, ahogy a nép elképzeli. Jórám, Izrael királya a népét és őt ért szörnyűségek ellenére sem fordul Isten felé, bűneiben marad, ahogy arról Mártika tanítása is szólt. A veszély, illetve a kegyetlen ostrom befejeződésének vaz oka sem a király és udvara előtt tárul fel először, hanem a város kapuinál számkivetettként élő leprások előtt. Sőt a király még az ő szavaik hallatán is habozik, inkább saját félelmeire hallgat. Elgondolkodtató, hogy Izrael megmenekülésének híre hamarabb jut el a 4 lepráshoz. Ahhoz a 4 férfihez, akik nem bízhatnak saját erejükben, ügyességükben, ami megmentheti őket. Érdekes az is, hogy Izrael népe semmit nem tett azért, hogy megmeneküljön, még uralkodójuk sem gyakorol bűnbánatot a szörnyűségek idején, Isten mégis megkönyörül rajtuk, ahogy a választott nép történelme során újra meg újra, még ha el is fordultak Tőle. A Ő szeretet valóban feltétel nélküli.
Mártika tanítása említette Elizeus hűségét, engedelmességét és hallottunk arról is, mennyivel könnyebb sora lett volna a népnek, ha hallgat Istenre, az ő prófétájára. Így szól az engedelmességről Pál a rómaiakhoz írt levélben: Róm 6, 15-23 Az engedelmesség legfontosabb gyümölcse az örök élet.
Az Isten felé való engedelmesség nagyon fontos és jó, Jézus mégis figyelmezteti az engedelmeseket, ez most talán nekünk, Neked is szól ebben az egyre feszültebb helyzetben lévő, egyre kaotikusabb állapotba kerülő világban. Figyelmeztetés, bár bátorításnak is lehet tekinteni, Lukács evangéliumában, 15. fejezetben hangzik el, szerintem, ha felolvasom, Ti is felismeritek - Lk 15, 25-32. Mi van ennek a fiúnak a szívében? Harag, ugye. És mit tesz? Panaszkodik. Pedig ez a fiú a történet tanúsága szerint soha nem hagyta el az atyai házat, ott maradt atyja mellett és engedelmeskedett neki. Mégis elönti a düh, amikor hazatért öccsét ünneplik. Nem akar és nem is tud apjával és testvérével együtt örülni. Ömlik belőle a panasz, úgy beszél atyja iránti engedelmességéről, mintha az teher lenne számára, szolgálata pedig mintha rabszolgaság lenne neki. Bár nem hagyta el az atyai házat, mégis idegenné vált volna az számára. A maga módján az idősebb fiú is elveszetté vált, akár csak öccse, bár ez a fajta elveszettség nehezebben felismerhető. Hiszen otthon maradva igyekezett mások számára példaként élni, szorgosságával, törvénykövetésével. Testvére hazaérkezésekor mégis egészen más tör felszínre a szívében, valamit, amit addig rejtegetni próbált. Büszkeség, ítélkezés, barátságtalanság és önzés. Keserűség tölti el, hiszen úgy érzi, nem tudott otthon felszabadultságban, örömben élni. Úgy véli, sokat dolgozott azért, hogy köszönetet, megbecsülést kaphasson mint mások (“soha nem adtál egy gödölyét, hogy barátaimmal mulathattam volna.") és kirekesztettnek érzi magát (“Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt."). Az ember panaszkodása ilyenkor nem hoz megnyugvást, ugyanakkor egyre jobban elszigetelődik. Hiszen ki szeret olyan valakivel együtt élni, aki másból sem áll, csak panaszkodik. Rég nem látott öccsének egy pillanatig sem örül, a harag és az öröm nem fér meg egymással. Egy kérdés marad már csak, mi lesz a történet vége az idősebb fiú számára? Neki is arra van szüksége, hogy megmentsék, hogy megtalálják és hazavezessék az atyai házba. Nem tudja magát megmenti, a keserűségéből kikeveredni.
Az azonban egyértelmű a történet alapján, hogy az Atya ugyanúgy szereti mindkét fiát, az idősebbet is ugyanúgy vissza akarja kapni, meg akarja menteni. Nem erőlteti rá őrá sem az akaratát, a szeretetét. Készen áll őt is visszafogadni, megbocsátani neki. Itt sincs feltétele a szeretetének, nem teszi azt függővé a megbánástól sem. Ezt a feltétlen szeretetet érezzük a mondataiban, ahogy válaszol fia szánkérő szavaira. Az Atya meg akarja menteni az idősebb fiát is, akinek ehhez bizalmat kell adnia atyjának. Bíznia kell, bíznia abban, hogy atyja hazavárja és bármeddig elmegy, hogy rátaláljon. A másik fontos a bizalom mellett a hála. A hála pontosan az ellentéte a haragnak, amikor azt érezzük, nem kapjuk meg, amit érdemlünk. A hála ezzel szemben annak megélése, hogy az életem és amit benne kapok ajándék.
Ha ezekben magadra ismertél a jó hír, sőt az örömhír az, hogy nem Vagy egyedül, van segítséged. Nem más mint Jézus Krisztus az igazi idősebb fiú. Ő valóban az Atya szeretett Fia, aki tökéletes közösségben él az Atyával. Mindenük közös, nincs közöttük félelem, nincs távolság. Jézus együtt munkálkodik az Atyával, azért jött, hogy érvényre juttassa Atyja megmentő akaratát. Jézusban, Jézussal élhetjük meg, hogy a Mennyei Atya ránk akar találni, meg akar menteni. Halála és feltámadása tanúság amellett, hogy meg vagyunk hívva az atyai házba. Hogy Benne, az Ő győzelme által élhetünk már ebben a világban úgy, hogy nem azon aggódunk: “Mi lesz velem?”, hanem már fontosabb lesz számunkra az: “Mi lesz Veletek, ha nem teszem meg, amit rám bízott Isten?”. Jézus szavai ma is bátorítanak: “bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Ámen.