Elutasítás
Amikor Jézus elkezdte szolgálatát ott, ahol felnevelkedett, Názáretben, a helyiek nem hittek benne, mert közülük való volt. Látták Őt felnőni, és csak az ács fiának tartották, akit gyerekkora óta ismertek. Ismerték az anyját és a testvéreit is. Te kinek tartod Jézust? Csak Józsefnek, az ácsnak a fiának, vagy az élő Isten Fiának, a Megváltódnak? Názáret tragédiája az volt, hogy noha a Messiás ott járt közöttük, ők mégis csak az ácsot látták benne. Az előítéleteik falként emelkedtek a csodák elé. Nem hitték el, hogy Ő a Messiás, akit vártak, a mennyei Atya fia. A názáretiek hitetlenségének legnagyobb büntetése az volt, hogy Jézus tovább-állt anélkül, hogy meggyógyultak volna a betegek, vagy megszabadultak volna a megkötözöttek. Oda ment, ahol várták, ahol szükség volt a szolgálatára, ahol hittek benne. Názáret pedig ottmaradt csodák nélkül, mert a hitük hiánya bezárta az ajtót Isten ereje előtt. A názáretieket felháborította, hogy Jézus pogányokat állított eléjük példaként, hogy a pogányok is részesülhetnek Isten csodáiban, ha van hitük hozzá és készek engedelmeskedni Istennek. A zsidók úgy gondolták, hogy Isten áldásai kizárólag őket illetik meg. De Isten a szívet nézi, nem a származást, vagy a vallási hovatartozást. Ha egy kívülálló idegen tud hinni, és van benne alázat, akkor ő is átélheti Isten szabadítását. Mert Isten ott cselekszik, ahol hitet talál, nem pedig ott, ahol elvárásokat támasztanak vele szemben. A názáretiek kezdeti csodálata hamar gyilkos indulattá változott, mert Jézustól nem azt kapták, ami vártak tőle. Lehet, hogy Jézus neked sem azt adja most, amit szeretnél, vagy várnál, de azt adja, amire igazán szükséged van, a szabadulást, a gyógyulást, és az örök üdvösséget.
Néha nem esünk mi is hasonló hibába, mint a názáretiek? Azoktól, akiket úgy gondoljuk, hogy túl jól ismerünk, nehezebben fogadjuk el Isten üzenetét, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ők sem tökéletesek. Pedig Isten küldötte, Isten szócsöve lehet akár egy ismerősöd is, és ha nyitott szívvel hallgatod, meghallhatod Isten hozzád intézett üzenetét, akár rajta keresztül is. Képes vagy-e túllátni az emberi gyöngeségeken, és meghallani az üzenetet, attól függetlenül, hogy ki mondja? Vagy lehet, hogy úgy gondolod, hogy évek óta jársz gyülekezetbe, és jól ismered már a bibliai történeteket. De engeded-e, hogy a jól ismert történeteken keresztül, Isten valami egészen újat mondjon most neked, ami lehet, hogy gyökeresen felforgatja az életedet? A jól ismert ige, lehet, hogy egészen más üzenetet hordoz számodra ma, mint tegnap.
A Szidónhoz tartozó Sarepta a Földközi-tenger partján fekvő föniciai kikötőváros volt. Izráel területén kívül helyezkedett el, pogányok lakták. Jezabel, Akháb felesége főniciai származású volt, tehát a Baál-kultusz innen törhetett be Izráelbe. A sareptai özvegyasszonynak még a nevét sem tudjuk, mégis sokat tanulhatunk tőle még évezredekkel később is. Senki nincs annyira távol az Úrtól, hogy Ő ne tudna hozzá elérni. Isten szokatlan eszköze volt ez az éhhalál szélén álló reménytelen asszony. Nem tűnt a legígéretesebb jelöltnek ahhoz emberi szemmel nézve, hogy gondoskodjon Illésről az éhség idején. Maga is szükségben élt, kilátástalan nincstelen volt. De Isten Illést mégsem egy bőségben élő gazdaghoz küldte, hanem egy nélkülözőhöz, mert Isten logikája nem olyan, mint a mienk. Isten nem téved soha. Ahol mi nem látunk kiutat, átélhetjük Isten gondviselésének csodáját. Ha szükségben vagy, Isten hozzád is elküldi az Ő szolgáját, aki hirdeti számodra az igét. Vagy lehet, hogy téged küld oda az Úr valakihez, aki éppen valamiben hiányt szenved, és el van keseredve, hogy hirdesd neki az evangéliumot. Észre veszed-e a Te sareptai özvegyasszonyodat? Lehet, hogy ma Te vagy az, akinek szüksége van egy „Illésre”, holnap pedig meghallod valaki segélykiáltását, és válasz lehetsz az imádságára.
Ha az Úr kezébe adod azt a keveset, amid van, akkor Ő azt megáldja. Az Úr nem azt kéri tőled, amid nincs, hanem azt, amid van. Mit teszel akkor, amikor a tartalékaid végére értél? Amikor nincs több pénz a pénztárcádban, amikor úgy érzed, hogy a teherbírásod végéhez értél? Amikor elfogyott a türelmed, vagy az erőd? Feladod? Vagy hittel megragadod Istent? Amíg görcsösen ragaszkodsz a már csak egy étkezésre elég lisztedhez, addig nem élheted át a szaporítás csodáját. Amihez görcsösen ragaszkodsz, az hamar elfogy, de amit odaadsz Istennek, az megszaporodik. Isten nem elvenni akarja az utolsó falatodat, hanem mozgásba akarja hozni a hitedet. Lehet, hogy Te is megtapasztaltad már, hogy amikor meg tudtad osztani másokkal azt a keveset, amid volt, mégis elég lett, sőt még maradt is.
Isten ennek az asszonynak mindig csak éppen annyi lisztet és olajat adott, amennyi a következő étkezéshez elég volt. A Miatyánkban sem azt kérjük, hogy adjon az Úr nekünk egy egész évre való kenyeret, hogy nyugodtan hátra dőlhessünk, hogy biztonságban érezzük magunkat, hanem hogy „a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Isten nem ígér nekünk olyan luxust, amit elraktározhatunk hosszú időre, de azt ígéri, hogy naponként gondoskodik rólunk. Ne aggódj a holnap miatt, hanem tanulj meg bízni Istenben ma! Ne félj! Ne zárd le az olajos korsód tetejét hitetlenül! Vidd Isten elé azt a keveset, amid van! Ha mersz adni az idődből, a szeretetedből, a javaidból akkor is, ha úgy érzed, magad is szűkében vagy, Ő megáldja és megsokasítja, amit Neki adtál! Mert Isten kezében a kevés is elég! És átéled, hogy nem ürül ki a korsód mindaddig, amíg el nem múlnak a nehéz idők, mert ma is él a sareptai özvegyasszony Istene! Bízz Benne, mert Ő hűséges, és rólad is gondoskodik! Lehet, hogy nem látod a jövőt, de elég, ha ismered Azt, Aki a jövődet a kezében tartja. Lehet, hogy azért van fogytán a liszted és az olajad, hogy Isten nagyságos dolgai nyilvánvalóvá válhassanak az életedben!
Mielőtt az asszony átélte volna a csodát, hittel engedelmeskedett, mert bízott az ígéretben. Vagyis a csodát megelőzte az asszony engedelmessége. Az asszony először sütött, majd odaadta, és csak ez után élte át a csodát. Ha tudsz hittel engedelmeskedni, akkor fogsz csodát látni! Az asszony hite és engedelmessége által nem csupán ő maga menekült meg, hanem megmenekült Illés próféta is és az asszony fia is. A Te hited és engedelmességed által mások is megmenekülhetnek! A próbák nem azért vannak, hogy elpusztítsanak, hanem, hogy a felszínes hitünk elmélyüljön általuk. Ez a pogány asszony hitt Izráel Istenében, ezért átélte a csodát, és evett naponként a szárazság idején is, a választott nép pedig ott maradt az aszály és az éhség nyomorúságában.
A sareptai özvegyasszonyhoz hasonlóan Naamán sem volt zsidó, a szír király köztiszteletben álló, megbecsült hadvezére volt. Látszólag mindene megvolt, amit a világ adhat. Sikeres volt, és gazdag, de leprás volt és ő is rászorult Isten kegyelmére. Látszólag Te is tűnhetsz boldognak és erősnek, lehet, hogy mások irigyelnek, de lehet, hogy a csillogó külső alatt emészt a félelem, a harag, a keserűség, vagy valami titkolt bűn leprája. Naamán tisztában volt azzal, hogy leprás. Tudta, hogy gyógyulás nélkül a halál fia. Tudta, hogy ha nem történik semmi, akkor előbb-utóbb ki fogják közösíteni, és mit-sem fognak érni korábbi hős-tettei. Naamán meg akart gyógyulni.
A sareptai özvegyasszony szegény volt, Naamán pedig gazdag. Az özvegyasszony nőként, özvegyként, egyedülálló anyaként a korabeli társadalom legsebezhetőbb rétegét képviselte, aki semmilyen segítségre nem számíthatott. Naamán ezzel szemben nagyra becsült, sikeres hadvezér volt, aki nagy tiszteletnek örvendett. De mindkettőjüknek ugyan úgy szükségük volt arra, hogy Isten csodát tegyen az életükben. Naamán története rólad is szól, akár gazdag vagy, akár szegény. Lehetsz sikeres, megbecsült ember, vagy egy kitaszított, ha Te is szabadulni szeretnél életed leprájától, a bűntől, a megkötözöttségtől, el kell fogadnod azt az egyszerű utat, amit Jézus kínál, hogy megtisztulhass. Tedd le büszkeségedet a golgotai kereszt alatt, és fogadd el a kegyelmet!
Naamán egy rabszolgalány bizonyságtételére rögtön elindult, hogy találkozzon a prófétával. A zsidók magát a Messiást hallgatták, mégsem hallották meg az üzenetet. Meghallod-e Isten üzenetét akkor is, ha csak egy „kislány” közvetíti? Tudsz-e Te magad is olyan „kis szolgálólány” lenni, aki reményt és megoldást mutat a bajbajutottnak?
Naamánnak megvolt a maga elképzelése arról, hogy a prófétának hogyan kellene őt meggyógyítania, és amikor nem úgy történt, ahogy ő elképzelte, dühös lett, mert nem kapta meg azt a különleges bánásmódot, amit elvárt volna. Végül azonban mégis hagyta magát meggyőzni, hogy engedjen a próféta kérésének. Nekünk is vannak elképzeléseink arról, hogy Istennek mit kellene tennie, és hogyan. És amikor Isten máshogy cselekszik, mit teszünk? Amikor Isten máshogy válaszol az imáinkra, mint ahogy mi vártuk? Megsértődünk? Naamánnak ahhoz, hogy meggyógyuljon, félre kellett tennie a büszkeségét. Ahhoz, hogy alámerüljön a Jordánban, előbb le kellett vetnie csillogó páncélját, így mindenki láthatta leprás, fekélyes testét. A gyógyulás nálad is alázattal, és őszinteséggel kezdődik. Ha Jézusnak megmutatod a leprádat, ő megtisztít és újjá tesz.
Naamán nagy pompával és ajándékokkal érkezett. 435 kg ezüstöt, 87 kg aranyat, és 10 öltönyt vitt magával ajándékul a gyógyulásért, pedig Isten ingyen adta a gyógyulást. Isten szabadítását, gyógyítását, a bűnbocsánatot és a megváltást sem lehet megvásárolni, vagy kiérdemelni, hanem csak hit által elfogadni. Naamán pogány létére meggyógyult, mert elhitte, hogy amit Isten mond, az úgy lesz, ha megfürdik hétszer a Jordánban, akkor megtisztul. Pedig a saját hazájában nagyobb, tisztább és különb folyók voltak, de meg tudott alázkodni, és tudott engedelmeskedni, ezért meggyógyult. Nem a Jordán folyó vizének volt varázs ereje, hanem azért gyógyult meg, mert engedelmeskedett Istennek. Hétszer fürdött meg a Jordánban, mert ezt kérte tőle Isten. A hatodiknál még nem történt semmi. Ha itt abbahagyta volna, akkor betegen mehetett volna haza. De ő megfürdött hétszer, és meggyógyult. Sőt a gyógyulás mellett megismerte az élő, igaz Istent is! Izráelben pedig a leprások Elizeus idejében leprások maradtak, mert nem hittek Istennek.
A zsidók úgy gondolták, hogy ők látnak, nincs szükségük gyógyulásra, ezért vakok maradtak. Úgy gondolták, hogy nekik helyük van a mennyben. Elképzelhetetlennek tartották, hogy egy pogány megelőzheti őket Isten országában. A názáretiek ahelyett, hogy bűnbánatra jutottak volna, dühösek lettek, amikor Jézus szembesítette őket hitetlenségükkel. Az igazság kényelmetlenné vált számukra, amikor Jézus szavai leleplezték a szívüket. Büszkeségükben sértve érezték magukat, és kiűzték Jézust a városból, és szakadékba akarták taszítani. Te mit teszel akkor, amikor Jézus leleplez? Dühös leszel, vagy engedsz Jézusnak? Jézus sorsát nem a dühös tömeg irányította, hanem Isten akarata. Még nem érkezett el az idő arra, hogy Jézus meghaljon, így csendben átment közöttük. Ne aggódj Te sem az életed miatt! Mindaddig megtart Téged az Úr, amíg feladatod van itt a földön.
Nem mindegy hogyan várod Jézust. Ha elvárásokkal vagy tele, és úgy gondolod, hogy Isten kegyelme neked jár, akkor kimaradsz azokból az áldásokból, amiket azok kapnak, akik hittel és alázattal járulnak Isten elé. Ha igazi hited van, akkor nem elvárásaid vannak, hanem rá tudod bízni magadat az Ő akaratára. Ha elutasítanak a hited miatt, tudd, hogy ez Jézussal is megtörtént, és Ő átsegít a nehézségeken. Ha elfogytak a tartalékaid, bízz Istenben, mert Ő gondoskodni fog rólad. Ha szükséged van megtisztulásra, jöjj a golgotai kereszt alá, és állj őszintén Isten elé, és Ő megtisztít.
Kérdések:
- Hogyan tapasztaltad meg, hogy amikor elfogytak a tartalékaid, Isten csodálatos módon gondoskodott rólad?
- Tudsz-e példát mondani arra, hogy amikor meg tudtad osztani másokkal azt a keveset, amid volt, mégis elég lett, sőt még maradt is?
- Hogyan mutatta meg neked az Úr, hogy egy egyszerű ember által is szólhat hozzád?