Minden ember és engedélyek
Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” A „sodródni” ige egy olyan horgony nélküli hajó képét festi elénk, amely kisodródott a védett kikötőből a viharos tengerre és tehetetlenül sodródva addig hánykolódik a hullámokon, míg előbb-utóbb zátonyra nem fut. Isten figyelmeztet minket, hogy figyeljünk az Igére, hogy ne sodródjunk el. Az Ige biztos alap, érdemes hozzá igazítani az életünket. Keressük Isten akaratát, hogy ne kerüljünk bajba. Ragaszkodjunk az Úrhoz, és Ő megtart még a legnagyobb sodrásban is, fogja a kezünket, és nem engedi, hogy elsodródjunk! A Kísértő azon munkálkodik, hogy elsodródjunk, de ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen! Amikor kételyek támadnak benned, hozd azokat az Úrhoz! Az Úr segít nemet mondani a kísértésekre, mindarra, mi csak pillanatnyilag lehet kellemes, de Tőle csak távolabb vinne! Komolyan kell vennünk a Krisztussal, és a Szentlélekkel való személyes bensőséges kapcsolatot! Nem vehetjük félvállról az egyéni csendességünket, a Biblia-olvasásunkat, és az Úr felé való őszinte elköteleződésünket! Ne hivatkozz arra, hogy most túl fáradt vagy az imádkozáshoz, vagy, hogy túl sok időbe telne elolvasni még egy szakaszt a Bibliából! Ha Jézus közelében szeretnél maradni, akkor próbálj meg valamit tenni is az ellen, hogy elsodródj! Figyelsz-e Isten vezetésére, vagy csak engeded, hogy magukkal sodorjanak a körülmények? Fontosabb-e számodra Isten véleménye másokénál? Arra sodródsz, amerre a többség tart, vagy inkább szilárdan ragaszkodsz az Úrhoz? Minek alapján döntöd el, hogy mit teszel, és mit nem? Meg szoktad-e kérdezni: Mit akarsz, hogy cselekedjem, Uram? Van-e tekintélye Isten szavának a számodra? Nem vagyunk tökéletesek, és nekünk is vannak nehézségeink hívőként is, de ezek is közelebb vihetnek az Úrhoz, hogy még jobban bízzunk Benne, és ráébreszthetnek minket arra, hogy nem vagyunk különbek másoknál. De kiválasztott minket az Úr, hogy rajtunk keresztül végezze el az Ő munkáját ebben a világban.
„Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” Jézus életét és szolgálatát jelek és csodák kísérték, meggyógyította a betegeket, kiűzte az ördögöket, feltámasztotta a halottakat. Akik hisznek Benne, azok bizonyságtételét is jelek és csodák követik, ahogy Jézus megígérte. „…aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi,” (Ján. 14, 12). Ehhez természetesen szoros közösségben kell lenni az Úrral, engedve Neki.
Most ugyan még nem látjuk, de amikor Jézus újra visszajön, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy Ő mindent az uralma alatt tart. Jézusé volt minden hatalom akkor is, amikor leköpték, amikor félholtra verték, amikor szidalmazták, amikor megkötözték, és kegyetlenül keresztre feszítették. És most is az övé minden hatalom. A Te életedben is Jézusé minden hatalom? A Zsidókhoz írt levél írója tehát Jézust emeli magasra, Őt állítja a központba. Nekünk is Jézusra kell mutatnunk és Neki kell a főhelyet biztosítanunk az életünkben! Jézus emberré lett és egyetlen zokszó nélkül vállalta értünk a szörnyű kínhalált, kifizetve minden tartozásunkat, hogy megszabadítson minket a bűneinktől, és a haláltól való félelemtől. Csak Általa nyerhetünk üdvösséget hit által, kegyelemből! Csak Ő békíthet ki minket az Atyával! Ragadd meg az Általa felkínált üdvösséget, lépj be a szentek szentjébe!
Az Ószövetség főpapjainak minden évben az engesztelés napján áldozatokat kellett bemutatniuk, hogy engesztelést szerezzenek a nép minden olyan bűnéért, ami még nem nyert bocsánatot Isten színe előtt. Először magukért kellett feláldozni egy bikát, hiszen ők maguk sem voltak tökéletesek, és nekik is voltak bűneik. Utána két kecske közül az egyiket feláldozták, és a vérével meghintették a Frigyláda tetejét. Az áldozat vére elfedte a nép törvényszegéseit Isten előtt. A másik kecske lett a bűnbak. A főpap rátette a kezét az állat fejére, és vallást tett a nép minden addig meg nem bocsátott bűnéről, és elbocsátották a kecskét a pusztába, jelezve, hogy a bűnök eltávoztak a nép közül. Ezeket az áldozatokat meg kellett ismételni minden évben. Az engesztelés napján bemutatott áldozatok Jézus tökéletes áldozatára mutattak előre. Jézus, mint főpap, tökéletes volt, nem követett el semmi bűnt. Neki magáért így nem kellett áldozatot bemutatnia, hanem csak értünk, bűnösökért, hogy megmentsen minket a megérdemelt ítélettől. Jézus egyszeri, tökéletes áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Téged is tökéletessé tett már? Lehet, hogy most éppen egyáltalán nem érzed magad tökéletesnek. De ha Jézus eltörli a bűneidet, akkor úgy állhatsz Isten elé, teljesen tisztán, mintha soha nem vétkeztél volna! Az egyik gonosztevő, akit Jézus jobbkeze felől feszítettek keresztre, csak annyit kért, hogy „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a királyságodba.” – és bejutott a Mennybe. Pedig sok gonoszságot követett el életében, és már nem maradt ideje arra sem, hogy bármit is jóvá tegyen. De nem is kellett semmit jóvá tennie, hiszen Jézus mindent elvégzett azért, hogy még egy ilyen bűnös ember is megtisztulhasson és bejuthasson a Mennybe, megragadva a kegyelmet hit által. Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Általa szabaddá vált az út Istenhez! Milyen jó, hogy nekünk, akik az Újszövetséghez tartozunk, nem kell állat-áldozatokat bemutatnunk Istennek. Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de én úgy gondolom, hogy mindannyian örülhetünk annak, hogy nem kell bakok és birkák vagy bikák életét kioltanunk naponként azért, hogy megtisztulhassunk. Nekünk sokkal egyszerűbb utat adott Jézus a megtisztulásra! Csak oda kell borulnunk a kereszt alá, magunkat őszintén megalázva és kérnünk kell Jézus bocsánatát, majd hittel elfogadni, és a miénk lehet a bűnbocsánat! Azonban hálából odaszánhatjuk testünket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mit jelent ez? Azt, hogy a tagjainkat is oda kell szánnunk! Azt, hogy csak oda menjünk, ahova az Úr is velünk jönne! Csak azt hallgassuk és nézzük, amit Jézus jelenlétében is megtennénk! Csak azt mondjuk, ami akkor is elhagyná a szánkat, ha Ő is ott lenne éppen velünk! Csak azt tegyük, ami megegyezik az Ő akaratával! A 116. Zsoltár 17. verse szerint áldozhatunk Neki hálaadás áldozatával. Hálát adhatunk azért, hogy meghalt helyettünk, hogy mindeddig gondoskodott rólunk, és meghallgatta az imáinkat. Jézus, a mi főpapunk, Aki maga is megkísértetett, tud rajtunk is segíteni a kísértéseinkben! A főpapnak a feladata volt az is, hogy imádkozzon az Isten népéért. Jézus is imádkozik értünk, és azokért is, akik a mi beszédünkre hisznek majd Benne. Ő a mi szószólónk az Atyánál! Jézus azt akarja, hogy ne sodródjunk el, hanem megmaradjunk abban a szabadságban, amit Tőle kaptunk!
Kérdések:
- Arra sodródsz, amerre a többség tart, vagy inkább szilárdan ragaszkodsz az Úrhoz?
- Minek alapján döntöd el, hogy mit teszel, és mit nem?
- A Te életedben is Jézusé minden hatalom?