Apcsel 15, 1-12

Apcsel 15, 1-12

Igehirdető: Marti

Sorozat: Pál és Péter

Topics: #fordítás

Dátum: Január 19, 2025

A felolvasott igeszakasz arról szól, hogy hogyan kell a viszályokat, a vitákat elrendezni a keresztények között. Lehetnek feszültségek, viták Isten népe között is, ott is, ahol egyetértésnek kellene lennie? Igen, lehetnek. Mi hívők, nem vagyunk egyformák. Különbözőek vagyunk. Különböző lehet az életkorunk, a foglalkozásunk, a neveltetésünk, a vallási hátterünk, a körülményeink, az anyagi helyzetünk és a szokásaink is. Előfordulhat, hogy egy adott kérdéssel kapcsolatban eltérő a véleményünk. Mit teszel akkor, ha egy testvérnek valamiben más a véleménye, mint Neked? Mindenáron ragaszkodsz ahhoz, hogy a Te látásod a jó? Ilyenkor hogyan dönthetjük el, hogy melyik álláspont a helyes? Nézetkülönbség esetén csupán a békesség kedvéért nem adhatunk mindkét félnek igazat, hanem meg kell találnunk az Isten szerinti helyes utat. Imádkozzunk ilyenkor, hogy meglássuk Isten vezetését! Engeded-e, hogy Isten győzzön meg Téged? Meg kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami megegyezik a Szentírással! Alaposan tanulmányoznunk kell az Írásokat! Ha még mindig nem tudunk dönteni, kérhetjük egy tapasztalt lelki vezető segítségét. Milyen jó, hogy vannak olyanok, akikhez bizalommal fordulhatunk ilyenkor. Pál és Barnabás is elmentek az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe, hogy tisztázzák a vitás kérdéseket. A viták haszna, hogy a vitákon keresztül felfedezhetjük az igazán fontos dolgokat, amik az üdvösségünk szempontjából nélkülözhetetlenek. A viták segíthetnek abban, hogy kiderüljön végül, hogy mi az igazság, mihez kell hívőként tartanunk magunkat.

Az Ószövetség népe számára a Mózes törvénye volt a mérvadó. A körülmetélkedés pedig az Istennel kötött szövetségnek a külső jele volt. Amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, azt kérte, hogy minden férfi legyen körülmetélve, aki az Ő népéhez akar tartozni. A Jézus korabeli zsidóság számára a rituálék, szertartások nagyon fontosak voltak. A megtért farizeusok ragaszkodtak a régi hagyományokhoz, a körülmetéléshez és ahhoz, hogy a megtért pogányok is tartsák meg a törvényt, mert szerintük csak így üdvözülhetnek. Tulajdonképpen nem akartak ők semmi rosszat. Csak meg akarták tartani mindazt, amit gyermekkoruk óta gyakoroltak. Fontos kérdés, hogy mit hozhatunk át a régi dolgokból az új életünkbe? Az Újszövetség népe számára viszont a Jézus által hozott tanításoknak kell teret engedni. Jézus tanítása szerint a szívünket, a fülünket és a szemünket kell körülmetélni! Azaz Istennek szentelt életet kell élnünk tudva, hogy Ő ismeri a szívünket, tudja, mit hallgatunk és nézünk! Ne legyen a vallásosságunk csak külső máz, csak látszat, hanem szánjuk oda az egész életünket valóságosan Istennek! Ne legyünk képmutatók! A látszat kereszténységnek nincs semmi haszna, de az igazi kegyesség az hiteles. Ne akarj csupán kereszténynek látszódni, hanem légy az!

Az apostolokon keresztül jelek és csodák történtek a pogányok között is, mint ahogy Mózes által is az Egyiptomból való kivonuláskor. Ahol Isten jelen van, ott nagy dolgok történnek! Vagyis maga Isten is bizonyságot tett a pogányok megtérése mellett, amit Pál és Barnabás fenntartás nélkül elfogadtak. Isten nem személyválogató. A Krisztusban való hit által megtartathatnak a pogányok is, és részesedhetnek a Szentlélek ajándékában körülmetélés nélkül is! Amikor Isten látta, hogy elfogadták Jézust a pogányok, aki megbocsátotta a bűneiket, kitöltetett rájuk is a Szentlélek ugyanúgy, mint a zsidókra. Mert Isten nem tesz különbséget zsidó és pogány között, ha hisznek az Ő Fiában, Jézusban, akkor üdvözülhetnek. Csak mi teszünk különbséget ember és ember között, de Isten nem ilyen. Ő elfogadja a legelvetemültebb, reménytelen bűnöst is, ha megtér Hozzá. Nincs más evangélium, ez az evangélium. Fontos, hogy ebben egyetértésre jussunk. Krisztus áldozata tökéletesen elég. Nem kell semmit hozzátennünk. A gaztetteinket nem tudjuk jócselekedetekkel eltörölni, bármennyire erőlködünk is. Nem tudjuk a jócselekedeteinkkel kiérdemelni az üdvösséget, hanem csak hittel el kell fogadnunk. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3, 16) Természetesen, ha megtértünk, akkor ebből annak kell következnie, hogy megszentelt életet kell élnünk, vagyis a hitünknek meg kell látszódnia a cselekedeteinkből is! A Te életeden látják-e mások, hogy Krisztushoz tartozol?

Az első Jeruzsálemi Zsinaton végül az a helyes döntés született, hogy a pogányoknak nem kell először zsidóvá válniuk ahhoz, hogy Jézus Krisztust követhessék. A törvény csak megmutatja, hogy bűnös vagy, de nem tud megoldást adni. A törvényt csak Krisztus tudta betölteni. Ha a zsidók sem tudták teljesen betartani a törvényt, akkor hogyan lehetne elvárni a pogányoktól, hogy betartsák? Nekünk sem kell olyan terheket a hívők nyakába tennünk, amiket mi magunk se tudnánk elhordozni! Amit Isten nem vár el a testvéremtől, én hogyan várhatnám el tőle? Ahhoz, hogy közösségben tudjak lenni a testvéremmel, elvárom, hogy hozzám hasonlítson, és mindenben egyet értsen velem? Ahhoz, hogy el tudjam fogadni a testvéremet, milyen feltételeket szabok? Jézus önzetlen szeretetének nem volt semmi feltétele, amikor meghalt érted a Golgotán! Akkor Te miért szabsz feltételeket a testvéred számára ahhoz, hogy közösséget tudj vele vállalni? Mindegy, hogy milyen ruha van rajta, hogy festi-e a körmét, hogy milyen a frizurája, vagy, hogy van-e tetoválása, vagy nincs, ha hit által elfogadta Krisztus érte bemutatott egyszeri tökéletes áldozatát, akkor kereszténnyé lett, és testvéred is Krisztusban. Istennek az volt a terve, hogy a pogányok is üdvözülhessenek. Már az Ószövetségben is voltak olyanok, akik pogány létük ellenére csatlakoztak Isten népéhez. Ruth és Ráháb például nem születtek zsidónak, mégis közéjük tartozóvá váltak elhagyva pogány múltjukat. Ez számunkra is jó hír. Mi is csatlakozhatunk Isten népéhez az őszinte megtérés által akkor is, ha nem tartozunk testileg a választott néphez.

Számunkra nem kérdés, hogy körülmetélés nélkül is üdvözülhetünk a Jézusba vetett hit által, ingyen, kegyelemből. Azonban lehetnek a mi gyülekezetünkben is olyan emberi előírások, elvárások, amikről azt gondolhatjuk, hogy fontosak az üdvösség szempontjából, pedig nem azok. Te milyen elvárásoknak akarsz megfelelni? Emberi elvárásoknak, vagy Istennek? Lehet, hogy úgy érzed, hogy nem törődnek veled úgy a gyülekezetben, ahogy szeretnéd. Észreveszed-e azt a testvért, aki a Te mosolyodra vár, akit bátoríthatsz és támogathatsz? Lehet, hogy úgy érzed, hogy a gyülekezetben kevés kijelentése van az Úrnak. Imádkozol-e azért, hogy az Úr adjon valódi vezetést és kijelentést, és kész vagy-e elvenni az Úr üzenetét? Vagy csak azt várod, hogy más vegye el helyetted?

A pogányok között történt jelek és csodák hitelesítették, hogy Isten elfogadta a pogányokat hit által. Bárcsak általunk is, mint eszközök által végbe-mehetnének Isten nagyságos dolgai a világban. Bárcsak minket is tudna Isten úgy használni, mint Pált és Barnabást! Isten ma is tehet nagy dolgokat! Időnként tesz most is! Ha szükségben vagy, kiálts az Úrhoz, mert Ő meghallgat, és tud segíteni rajtad! Te milyen csodáját élted már át? Miről tudsz bizonyságot tenni mások épülésére? Ha engeded, Isten Téged is használni fog! Ha még nem tudod, hogy milyen szolgálatot bízott rád az Úr, imádkozz vezetésért. Isten azt akarja, hogy Neki szolgálj, hogy mutass Krisztusra, Őt állítsd a középpontba! Hirdesd Krisztust szóval és a tetteiddel egyaránt! Mindez a Szentlélek segítségével történhet meg! Ha engeded, Jézus cselekedni fog rajtad keresztül is!

Kérdések:

  • Mit teszel akkor, ha valamiben nem értesz egyet a testvéreddel? Mindenáron ragaszkodsz a magad igazához, vagy keresed, hogy mi az Isten akarata?
  • Te életeden látszik-e, hogy Krisztushoz tartozol?
  • Milyen csodáját élted már át az Úrnak?