2 Krón.31, 1-10
2 Krón.31, 1-10
Isten egyértelműen megmondta, hogy ne házasodjanak idegenekkel, mégis a zsidók nagy része így tett. Nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem, hogy elfogadták az idegen isteneket. Azt tudjuk adni Istennek, ami eredetileg is az övé. Csak azt tudjuk Istennek adni, amit Tőle kaptunk. Nagy öröm volt Jeruzsálemben. Salamon óta nem volt ilyesmi. Nem csak a vezető, hanem a nép is megmozdult. Lerontották a bálványokat. Fontos, hogy halljuk Istent, de ennél is fontosabb, hogy Ő halljon minket. Izgatottak voltak, mert korábban rosszban voltak Istennel, és most Isten meghallgatta őket. A király a saját a jövedelméből adott, ezzel példát állított. Ezékiás és a vezetők áldották az Urat. Sok felajánlás érkezett. Istennek nem számít a mennyiség. Mivel elvégeztetett, mi csak válaszolni tudunk erre. Isten szereti a hálaadást.