Ámos 4
A básáni tehenek nem egy finom megszólítás. A férfiak úgy gondolhatták, hogy itt a nőkről van szó, de a héberben a “halljátok meg!” az hímnemű megszólítás. Megtérhettek volna, de nem akartak. Ámos azt hírdette, hogy az Úr elé kell állni ítéletre. Nekünk is készülnünk kell az Úr elé, amit az Úr készít elő. Samáriában Bételben és Gilgálban I. Jeroboám oltárokat épített. Arany borjúkat készített, amiket Úrnak nevezett. A jeruzsálemi szentély a déli országban volt. Attól félt, ha az emberek oda mennek, akkor tőlük elszakadnak. Hasonló istentiszteletet csináltak, de mégis egészen mást, mint Júdában. Kovászos áldozatot mutattak be, ami tiltott volt, a bűn jelképe volt. Nem olyan volt az istentisztelet, mint amit Isten akart. Nekünk sem arra kell figyelnünk, hogy milyen istentiszteletet szeretnénk. Dicsekedtek a vallásosságukkal, de istentelenül éltek. A társadalmi igazságtalanságot ostorozta Ámos. A gazdagok elnyomták a szegényeket. A szegények éheztek, a básáni tehenek pedig dúskáltak. Isten nem akarta, hogy horoggal vigyék fogságra a népet, de ők eltértek Istentől. Éhség jött vagy szárazság. Sokan meghaltak. Jöttek a kártevők, a betegségek, a járványok és a háborúk. A nép szenvedett, de Isten kiragadta őket a tűzből. Ötször mondta a próféta, hogy mégsem tértek meg. Isten pedig előkészítette a találkozást. Jézusban az egész emberiségnek megmutatta akaratát. Jézust keresztre szegezték. Átszegezték helyettünk. Megnyitotta a lehetőséget, hogy Istenhez térjünk. Meghallod-e a próféta szavát? Készülj Istened elé! Isten figyelmeztet. Állhatunk Isten elé bűnbánattal. Ha nem akarunk megtisztulni, akkor is elé kell állnunk az utolsó napon. Ne csak mondjuk, hogy megtérünk, hanem tegyük!