Sion

¹⁷ Azután lement velük,megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból. ¹⁸ Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. ¹⁹ Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Miután Jézus a hegyen imádkozott és kiválasztotta legközelebbi tanítványait,egészen nagy területről tódult hozzá az emberek tömege: a követőin kívül sokan jöttek az ország déli részétől kezdve az északon fekvő pogány Tírusz és Szidon vidékéről, és a tenger mellől is. Nem tudhatjuk, pontosan milyen információk jutottak el hozzájuk Jézusról, de azt tudjuk, hogy hallgatni akarták, ahogyan Isten országáról beszél, és sokan azért akartak vele találkozni, hogy meggyógyuljanak.

Ma is van igény az emberekben arra,hogy a fizikai valóságnál, és az emberi lehetőségeknél többet tapasztaljanak. A természetfölöttit. Megragadja őket, ha nem csupán „vallásos szöveget” hallanak, hanem olyan szavakat, amelyeket a Szentlélek ereje, kijelentése átitat. Amiből érzékelik, hogy Isten országa valóságos. Isten erejét keresik, ami fizikai változást is hoz. Az egyik kérdés: tudunk-e számukra Jézus hiteles képviselői lenni? Tudunk-e Szentlélek által készített és átitatott szavakat mondani az Istent kereső embereknek? Két éve Budapesten egy David Herzog nevű evangélistát hallgattam,aki elmondta, hogy pl. szeret szóba elegyedni New Age-esekkel, boszorkányokkal stb., akiket érdekel a természetfeletti. Ő mindig elmondja nekik, hogy Jézusnál annál sokkal nagyobb erő van, mint amit ők ismernek. Aztán imádkozik értük, és ezt meg is tapasztalják... (Természetesen nem az a cél, hogy olyanok legyünk, vagy azt tegyük, mint David Herzog, de inspirálhatnak „mai szentek” történetei, hogy azzá váljunk, akinek Jézus elgondolt minket.) A másik kérdés: bennünk,gyermekeiben egyáltalán megvan-e még az igény, hogy többet ismerjünk meg, és tapasztaljunk Jézus személyéből, hatalmából, mint amit eddig megismertünk? Ezzel a gondolattal el is érkezünk Jézus beszédének a következő néhány versben szereplő első mondatához...

²⁰ Ő pedig tanítványaira nézett,és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. ²¹ Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. ²² Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. ²³ Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.

Itt ugyan a 20-21 versben csak „szegénységről” és „éhezésről” esik szó,de ugyanez a Máté 5-ben így szerepel: „Boldogok a lelki szegények”, és „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra”. Tehát ezt a részt olvasva nem arra kell gondolnunk, hogy az anyagi javak hiánya kell ahhoz, hogy Isten országát megnyerjük. Inkább arra, hogy akkor van hely bennem Isten országa számára, ha mindarról, amit megszereztem, amiben bíztam, amit kedveltem, érzem, hogy semmire nem elég… Az igazi szegények meg akarják szerezni az igazi kincset. Isten pedig oda akarja adni nekünk. Ahogyan Mária énekében olvassuk: „éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.” (Lk 1:53) Ismerek olyan embereket, akik anyagilag nem mondhatóak szegénynek, de számukra legnagyobb kincs Isten országa.

• Amikor nem találod a helyedet,belső hiányérzeted van, akkor gondolj arra, hogy ezt éppen Jézus tudja a jelenlétével megszüntetni. (Bár gyakran hajlunk rá, hogy pótszerekkel „kezeljük magunkat”...)
• Amikor az Isten iránti belső igényt,szomjúságot érezzük, akkor könnyebb minden mást félretenni, és vele tölteni az időnket. De amikor nem „érezzük”, akkor is viselkedhetünk úgy, mint amikor szomjasak vagyunk: elkezdhetünk imádkozni, bibliát olvasni, Istent dicsőíteni... Isten pedig megáldja azokat, akik Őt szorgalmasan keresik.

„Boldogok vagytok,akik most sírtok...” Vajon miért mondta ezt Jézus az ott lévőknek? Miért sírhattak Jézus jelenlétében? Például talán azért, mert szembesültek azzal, hogy milyen a szívük, ahogyan a bűnös nő is. Ő is sírt Jézus lábánál. Szükségünk van az összetöretésre ahhoz, hogy vigasztalást kapjunk Istentől. „Boldogok vagytok,amikor gyűlölnek titeket… az Emberfiáért.” Alapvetően nem kellemes, ha gyűlölik az embert, ha hazugságokat mondanak róla stb. De amikor Krisztus miatt ér bennünket kiközösítés, bántás, Ő abban a helyzetben ott van velünk. (Ezt magam is tapasztaltam, amikor megtérésem után kicsaptak a gimnáziumból.) És ezért lehetünk közben mégis boldogok.

²⁴ De jaj nektek,ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! ²⁵ Jaj nektek,akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! ²⁶ Jaj,amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!

Ezek a mondatok az előző boldogmondások ellentétei. Nekünk,embereknek megvan a saját elképzelésünk a boldogságról, a gazdagságról. „Én döntök, gazdag leszek, független leszek...” Talán ez az egyik legveszélyesebb csapda, amikor nem akarunk Istentől függeni. Egy nagyon komoly,szolgáló hívő embert hallgatva – aki mellesleg igen gazdag – egészen elcsodálkoztam: arról beszélt, hogy ha mondjuk elromlik nála a vízvezeték, simán meg tudná javíttatni, de inkább ilyenkor is Istennel beszéli meg a helyzetet. Mert nem akar Istentől függetlenné válni. (Nekem bőven van mit tanulnom ezen a területen… is…) A függetlenségi vágyunk többnyire abból fakad, hogy nem bízunk meg Istenben, hogy jót akar nekünk. Isten alkotott bennünket,Ő pontosan tudja, milyen törvényszerűségek szerint működünk. Látja a következményeket, ezért időben figyelmeztet, hogy jól tudjunk dönteni, és ne „jaj” legyen nekünk – ne keserves életünk, főleg ne keserves végünk legyen. „Jaj,amikor jót mond rólatok minden ember...” Nem csak a jólét hajszolása lehet csapda számunkra, hanem az is, ha az emberek megbecsülését, jó véleményét, elismerését keressük, és ez válik az életünk mozgatórugójává. Emögött a háttérben a nagy egónk áll. Vizsgáljuk meg az indítékainkat a lelki életünk, szolgálataink területén is: Istennek akarunk-e tetszeni, vagy csupán mások tetszését, a mulandó sikert keressük?