1 Kor. 10
Tanuljunk Izráel népének a példájából! Mit jelent Krisztusban szabadnak lenni? Mit ne tegyünk,ha Krisztust akarjuk követni? Ha úgy gondoljuk,hogy állunk, vigyázzunk, nehogy elessünk! Ami a választott néppel megtörtént, az megtörténhet a gyülekezettel is. A pusztában megtartotta Isten az Ő népét, gondoskodott róluk. Ez történik Krisztus testével is. Ugyanúgy gondoskodik róluk Isten. Nem kellene lázadni. Isten jelen volt jelekkel és csodákkal, mégis hitetlenek voltak. Nem elég, ha jól érezzük magunkat a gyülekezetben. Ki kell mondani, hogy Jézus az életem ura. Jézusban jársz-e, vagy csak Jézus mellett vagy? Mózes fölment a hegyre, a nép pedig bálványt öntött. Később Moáb lányaival paráználkodtak. A rézkígyó történeténél is lázadó zsidókkal találkozunk. A kémek panaszkodtak, hogy nem fognak bemenni az igéret földjére, lázítva a népet. A szabadságnak része az Isten-félelem is. Isten haragjától nem kell félni, hanem attól, hogy elforduljunk tőle. Jézus áldozatára nézve Isten nem számolja fel a bűneinket. Csak Istent követve lehetünk igazán szabadok. Annyi minden bálvány lehet. Akár a család, vagy a munka. Ilyenkor nem Isten van a középpontban. A bálványimádás elválaszt Istentől, és Ő ezt nem akarja. A bűnös élet következménye a halál, amitől Jézus meg akar szabadítani. A szabadság előfeltétele, hogy elfogadom Jézust megváltómnak. Senki más nem fogadhatja el helyettem. Jézus szabad akaratot adott. A szívünket akarja megnyerni. A változás belülről történhet. Isten jelen akar lenni az életünkben. Gondoskodni akar rólunk, meg akar tartani. Szent lelkét adta nekünk. Isten azt szeretné, ha a szolgálatban egymást erősítenénk. Isten népe képes egymást szeretni. Éljünk a másik javát szolgálva!