Megmaradás és békesség
Nem tudjuk milyen ügy miatt kereste fel ez az özvegyasszony a bírót újból és újból. Biztosan látta ez az asszony, hogy a bíró nem igazán akar neki segíteni, mégis kitartóan a nyakára járt. Nem adta fel és nem fáradt bele. Jézus korában az özvegyeknek nem volt könnyű dolguk. Nem volt senkijük, akire támaszkodhattak volna, aki segített volna nekik. Magukra maradtak. Teljesen ki voltak szolgáltatva az ellenségeikkel szemben. Az igaz bírónak meg kellett volna védenie ezt az asszonyt, de ő sajnos nem ilyen bíróhoz fordult, hanem egy korrupt, hamis bíróhoz, akit nem érdekelt az igazság. A bírónak egyáltalán nem volt fontos a nő ügye. Folyton csak halogatta, hogy bármit is tegyen érte, visszaélt a hatalmával. Az asszony megtapasztalta az igazságtalanságot, a jogtalanságot, és a közönyt. De Isten nem olyan, mint ez a hamis bíró, Ő meghallgatja a nyomorultak kiáltását! Neki Te is fontos vagy, a Te kiáltásodat is meghallgatja! Ez az asszony bízott Istenben, és abban, hogy egyszer kiderül az igazság még akkor is, ha ez a bíró olyan, amilyen. Nem tudta lefizetni vagy megvesztegetni, mert nem volt erre pénze. Amit tenni tudott az az volt, hogy kitartóan kérlelte, hogy segítsen rajta, akkor is, ha újból és újból csak elutasítást kapott. Addig, addig kérlelte, míg végül engedett neki a bíró, mert megunta, hogy folyton a nyakára jár, és meg akart már szabadulni tőle, az asszony így elérte a célját. Ha egy ilyen hamis bíró végül mégis kész volt engedni az asszony kérésének, akkor mennyivel inkább kész minket meghallgatni az élő Isten, a mi Istenünk. A gyermekei vagyunk, kiválasztott minket, Hozzá tartozunk. Neki fontos a mi ügyünk! Ő együtt-érez velünk és megért minket. Ő nem hagy cserben minket soha! Az özvegyasszony csak a hivatali időben mehetett oda a bíróhoz, mi pedig bármikor mehetünk Istenünkhöz, akár éjjel, vagy akár nappal. Meg van-e bennünk az a kitartás, ami ebben az asszonyban meg volt? Vagy kérünk valamit egyszer-kétszer, és ha nem kapjuk meg, akkor inkább meghátrálunk és feladjuk? Mit teszel akkor, ha imádkoztál ugyan, és mégsem történt semmi? Megsértődsz? Elcsüggedsz, és abbahagyod az imádságot? Vagy kitartasz a végsőkig?
Jézus a kereszten így imádkozott: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Majd ezek voltak az utolsó szavai mielőtt meghalt: Atyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet. És az Isten igazságot szolgáltatott Választottjának, és feltámasztotta Őt és a jobbjára ültette. Ha Jézus a megváltód, akkor bízol Benne feltétel nélkül, és imádkozva várod az Ő visszajövetelét. Ő Neked is igazságot szolgáltat!
Fontos kérdés, hogy vajon talál-e hitet az Emberfia a földön, amikor eljön? Ha egy kicsit személyesebbé tesszük ezt a kérdést, akkor azt kérdezhetjük, hogy amikor megvizsgál minket Jézus, vajon talál-e hitet Jézus a mi szívünkben, te szívedben, és az én szívemben?
Amikor imádkozol, akkor ezzel azt fejezed ki, hogy bízol Istenben. Amikor imádkozol, akkor Isten kerül a központba, és nem Te. Amikor imádkozol, akkor teljesen rá bízod magad Istenre, és elismered az Ő hatalmát, illetve a saját lehetőségeid végességét. Amikor imádkozol, felismered Isten akaratát és azonosulsz is azzal. Amikor megnyitod a szívedet az imádságban, akkor megnyílik a Menny. Amikor imádkozol, akkor leteszed a terheidet Elé, és elfogadod mindazt, amit Isten ad neked. Amikor imádkozol, többet kapsz, mint amennyit kértél, sőt amikor nem is kérsz semmit, akkor is sokat kapsz. Amikor imádkozol, megváltozol és csodák történnek. Amikor imádkozol, akkor Isten békessége teljesen betölt Téged. Ismered-e így az imádságot? Ismered-e az imádságnak ezeket a mélységeit?
Az aggodalmaskodás hitetlenség és bizalmatlanság Istennel szemben, mert megkérdőjelezi azt, hogy Isten tudja, hogy mikor, mit kell tennie. Aki aggódik, az kishitű, és megfeledkezett arról, hogy Isten gondoskodó Isten! Aki aggódik, az lefele néz a földi dolgokra, és nem fölfele a mennyeiekre. Aki aggódik, az szem elől tévesztette azt, hogy Isten szeret és megadja mindazt, amire szükségünk van. Az aggodalmaskodás megmérgezi az Istennel való meghitt kapcsolatunkat és elveszi a békességünket.
Isten a választott népnek mannát adott kenyér gyanánt a 40 éves pusztai vándorlásuk során. Azt kérte tőlük, hogy minden egyes nap csak annyit szedjenek, amennyi arra a napra elég, illetve csak a 6. napon szedhettek dupla adagot, mert másnap, a nyugodalom napján nem volt manna. Aki hitetlenül kétségbe vonta, hogy Isten másnap is gondoskodni fog, és többet szedett, hogy maradjon másnapra is, annak megbüdösödött és megkukacosodott ami másnapra megmaradt. Elég-e Neked az, hogy Isten napról napra gondoskodik rólad, vagy inkább évekre előre szeretnéd bebiztosítani magad?
Isten még az égi madarakról is gondoskodik, mennyivel inkább rólunk! Isten még a mező füvét is öltözteti, sokkal inkább minket! Aki aggódik, az úgy tesz, mintha Isten elfeledkezett volna róla és nem törődne vele. Mi miatt aggódsz? Az anyagi megélhetés miatt, vagy a gyermeked miatt? A jövő miatt? Esetleg valami betegség miatt? Az aggódás félelmet és szorongást szül. Az aggódás elveszi a nyugalmadat, az örömödet és a békességedet! Az aggódás miatt csak még nyomorultabbul érzed magad, és nem jutsz egy kicsit sem előrébb! Bármilyen nehézség vagy probléma miatt is aggódsz, biztos lehetsz abban, hogy az aggódásod nem fogja megoldani, sőt még csökkenteni sem azt! Amikor most Isten tükröt tart eléd, és belenézve meglátod, hogy mitől félsz, akkor azt is mondja, hogy bármi aggaszt is, leteheted Isten kezébe! Isten még a lehetetlennek tűnő helyzeteket is meg tudja oldani. Bízz Benne! Nincs olyan élethelyzet, amin Ő ne tudna, és ne akarna segíteni! Ne aggodalmaskodj a holnap miatt! Ne aggodalmaskodj, hanem inkább imádkozz! Hálaadással tárd fel kívánságodat az Isten előtt! Ne mindig csak kérj, hanem adj is hálát mindazért a jóért, amit már kaptál. Hálát adtál-e azért, hogy ma föl tudtál kelni? Vagy azért, hogy volt mit enned? Vagy esetleg ezeket már annyira természetesnek veszed, hogy eszedbe sem jut, hogy hálát adj értük? Ha hálás a szíved, akkor békességed van, akkor is, ha esetleg nem pont úgy hallgattatott meg az imád, mint ahogy vártad.
Amikor Isten azt kéri, hogy ne aggodalmaskodjunk, akkor ezzel nem tétlenségre, vagy semmit tevésre buzdít. Tegyük meg mindazt, ami rajtunk áll, a többit pedig bízzuk Istenre! Ha annak ellenére aggodalmaskodunk, hogy Isten kéri, hogy ne tegyük, akkor engedetlenek vagyunk, és vétkezünk Isten ellen. Ha aggodalom van bennünk, akkor kérjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk azért, hogy nem tudunk igazán bízni Benne! Kérjük azt a békességet, ami minden értelmet meghalad, amit csak Ő tud megadni nekünk! Bárcsak tudnánk aggodalmaskodás nélkül élni, és gyermeki hittel valóban rábízni magunkat és mindenünket Istenre!
Az aggodalmaskodás egyetlen, hatékony gyógymódja az imádság. Aggodalmaskodás helyett inkább imádkozzunk! Az imádság utat nyit Istennek, hogy megnyugtasson. Legyünk kitartóak, állhatatosak az imádságban! Legyen számunkra olyan az imádság, mint a katonának a fegyvere, amely mindig kéznél van, amikor csak szüksége van rá! Legyen az egész életünk imádság!
Kérdések:
Tudsz-e olyan példát mondani, amikor kitartó voltál az imádságban, és végül meghallgattatott az imád?
Elég-e Neked az, hogy Isten napról napra gondoskodik rólad, vagy inkább évekre előre szeretnéd bebiztosítani magad?
Tapasztaltad-e már, hogy az aggodalmaskodás helyett sokkal többet ér az imádság?