Apostolok cselekedetei 9, 31-43
A gyülekezetek békességben éltek, növekedtek, gyarapodtak és Isten csodálatosan cselekedett a hívőkön keresztül a Szentlélek által, mert az Úr félelmében jártak. Békesség nélkül nincsen növekedés, nincsen gyarapodás. Ahol háborúság és viszály van, ott csak fogy a gyülekezet. Ha az Úr félelmében járunk, akkor ez azt jelenti, hogy odaszántuk az életünket Istennek. Az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félünk Istentől, hanem hogy tiszteljük, becsüljük Őt, és mindent megteszünk azért, hogy a kedvében járjunk. Bízunk Benne és elhisszük mindazt, amit mond. Neki akarunk engedelmeskedni, mert Ő a legfontosabb a számunkra és igyekszünk távol tartani magunkat minden bűntől. Ha istenfélelem van bennünk, akkor ezt meglátják a körülöttünk élők is, és lesznek, akik hozzánk csatlakoznak, mert megkívánják a békességet, a tisztaságot és az erőt, amik jellemzik az életünket. Mert az istenfélelem az Úrról tanúskodik, és ez meggyőzi a kétkedőket.
Péter végig-járva a gyülekezeteket, eljutott Liddába, és találkozott Éneásszal, aki már nyolc éve béna volt. Éneász számára nyolc éven át nem volt semmilyen gyógymód, ami segíthetett volna rajta. Magatehetetlenül feküdt az ágyban mások segítségére szorulva, kiszolgáltatottan, reménytelenül. De Jézus nem akarta ebben az állapotban hagyni, hanem meg akarta gyógyítani. Jézus Neked is reményt akar adni, talpra akar állítani! Ki akar hozni az évek óta tartó tehetetlenségedből! Péter eszköz volt az Úr kezében, akit arra használt, hogy kimondja a gyógyító igét. Téged tud-e használni az Úr? Rajtad keresztül tud-e cselekedni az Úr? Éneászt nem Péter gyógyította meg, hanem Jézus. Péter csak eszköz volt ebben, aki által Jézus cselekedett. A csoda Isten szavára történt, hit által, és Isten dicsőségét szolgálta. Éneász hitt Istennek, és ez elég volt a gyógyuláshoz! Engedelmeskedett Isten szavának, és csodát élt át. Akik látták a csodát, maguk is hitre jutottak. Mondd ki azokat a gyógyító igéket, amiket az Úr rád bízott, és csodákat fogsz látni, átélni! Nyújtsd ki a kezedet a magatehetetlenek felé, és emeld fel őket Jézus nevében!
Joppéban valószínűleg korábban Fülöp hirdette Isten igéjét. Hitre jutott Tábita is, aki aktív tagja lett az ottani kis gyülekezetnek. Tábitáról nem sokat tudunk. Mindössze csak néhány mondatot olvasunk róla a Bibliában. Nem tudjuk milyen volt a családi állapota, hogy voltak-e gyerekei, vagy egyedülálló volt-e? De nem is ez a lényeg. Tábita, mint Isten gyermeke, Istennek szolgált odaszánt élettel. Akik látták Tábita cselekedeteit, dicsőítették a mennyei Atyát. Tábita különösen nagy szeretettel fordult az elesettek, a kiszolgáltatottak, a segítségre szorulók felé, akikről senki más nem gondoskodott. Az ige kétszer is említi az özvegyeket, akik a legjobban sírtak, amikor Tábita meghalt, és nem akartak belenyugodni abba, hogy elveszítették jótevőjüket. Tábita ügyesen tudott varrni. Megajándékozta az általa készített ruhákkal azokat, akiknek nem futotta volna arra, hogy megvegyék maguknak, vagy mástól már nem kaptak. Tábita nem volt gyülekezetvezető, vagy prédikátor, hanem csak egy egyszerű gyülekezeti tag volt, mégis prédikált a ruháival. Istentől kapott képességét Isten szolgálatába állította mások javára. Fedezd fel azokat a nagyszerű képességeket, amiket Isten Neked adott! Lehet, hogy nem is vagy egészen tisztában azzal, hogy mire is vagy képes! Hidd el, Isten értékesnek alkotott Téged! Ne gondold, hogy nincs semmihez képességed! Egészen biztosan van valamihez, csak fel kell fedezned!
Áron kisegítette a nehéz ajkú Mózest a beszédben. Bésaléel bölcs és értelmes volt, és el tudta készíteni a frigyládát és a rézoltárt a szent sátorba. Sámson rendkívüli erejével számos győzelmet aratott a filiszteusok fölött. Rúth hűséggel követte anyósát Izráel földjére, vigasztalta a gyászában és így végül Dávid király ősanyja lett. A bölcs Salamon példabeszédei még ma is útmutatást adnak.
Te milyen képességet kaptál Istentől, amit mások javára tudsz használni? Finomakat tudsz főzni? Főztél-e már annak, akinek más nem főz? Csodás süteményeket tudsz készíteni? Sütöttél-e már valakinek, aki senki mástól nem kapott még süteményt? Gyönyörű hangod van? Énekeltél-e olyan valakinek, akinek még senki nem énekelt? Megáldott Isten anyagiakkal? Adtál-e annak belőle, aki soha nem fogja tudni visszaadni neked? A javaid egy részét Isten nem Neked adta, hanem csak rád bízta, hogy sáfárkodj a Tőle kapott kincsekkel, mások javára, az Ő dicsőségére! Fontosak-e számodra a betegek, a magányosak, a rászorulók, a nincstelenek, a kirekesztettek? Meghallod-e, ha valakihez küld az Úr, hogy szolgálj felé? Van-e időd a számára? Észreveszed-e, mire van szüksége a másiknak, miben szenved hiányt, mi az, amit szeretne, de soha nem kapta meg? Lehet, hogy voltál már olyan nehézségek között, amikor Isten melléd állított egy Tábitát, akin keresztül megtapasztaltad Isten feléd lehajló szeretetét, akitől éppen azt kaptad, amire szükséged volt. Lehet, hogy most Neked kell valakinek a Tábitája lenned! Látod-e kinek van szüksége Rád, mint Tábitára, aki nélkülözik és a Te szeretetedre és gondoskodásodra vár? Látod-e kit kell felkarolnod, magadhoz ölelned, szeretned? Ha csak magadnak tartod meg, amid van, akkor szegény maradsz. De ha megosztod másokkal a kincseidet, akkor Te magad is gazdagodsz. Mindannyian más-más képességeket kaptunk a szolgálatra. Ne gondold, hogy a Te képességed nem annyira értékes! Arra is éppúgy szükség van, mint a másokéra! Azzal szolgáljunk, amink van! Ne akarj többet adni annál, mint amennyid van! Péter valószínűleg gondba lett volna, ha neki kellett volna ruhákat varrnia. De ez nem az ő szolgálata volt. Tőle nem ezt várta Isten. Tőled sem vár az Úr olyan szolgálatot, amihez nem adott képességet. De amihez tehetséget adott, hogy be tudd tölteni a küldetésed, azzal azt várja, hogy szolgálj! Senki nem végezheti el a Te feladatodat helyetted! Lehet, hogy a Te szolgálatod nem tűnik igazán nagyszerűnek, de ha hűségesen végzed, áldás lesz a jutalmad! Ne irigyeld mások képességeit, hanem adj hálát azért, amit Te kaptál, és ne érezd kevésnek vagy értéktelennek! Ha használod Istentől kapott képességeidet, megváltozik körülötted a légkör és Isten jelenléte nyilvánvalóvá válik általad.
Bárcsak lehetnénk olyan Tábiták, akiken keresztül Isten szeretete elérhet másokat! Bárcsak lehetnénk Isten keze, aki felemeli az elesettet! Bárcsak lehetnénk Isten szája, aki bátran kimondja a Tőle kapott igéket! Bárcsak lehetnénk Isten szeme és füle, aki észreveszi azt, aki bajba jutott, és meghallja a szükségben lévők kiáltását! Bárcsak hűségesen tudnánk szolgálni mások javára az Istentől kapott tehetségünkkel önzetlenül, fizetséget nem várva érte! Bárcsak használható eszközök lennénk az Úr kezében, akiket bármikor használhat akarata szerint! Bárcsak tudnánk úgy sáfárkodni ajándékainkkal, hogy ne kelljen azon bánkódnunk utólag, hogy nem tettünk meg mindent, amit megtehettünk volna! Vizsgáld meg, hogy úgy használod-e tehetségedet, hogy Isten örömét leli abban? Valóban áldás-e az életed a környezeted számára?
Tábitát a halála után nem kenték meg illatos kenettel, mintha vártak volna még valamire. Nem akarták sírba tenni, számoltak azzal, hogy csoda történhet. Péter azt mondta a halottnak, hogy ”kelj fel!”, és az felkelt. Mert Jézusnak van hatalma a halál fölött! Ugyanúgy, mint amikor testben járt itt a földön. Jézus hatalmára Te is számíthatsz! Neki nincs lehetetlen. Mi az, amiről már régen lemondtál? Amiről úgy gondolod, hogy visszafordíthatatlanul menthetetlen? Lehet, hogy Neked annak tűnik, de Jézusnak minden lehetséges! Tábita egész élete bizonyságtétel volt. De nem csupán az élete prédikált, hanem a halála, és a halálból való feltámadása is! Sokan megtértek, akik hallottak a feltámasztásáról és látták, hogy él. A Te életedet látva mások elfordulnak az Úrtól, vagy megtérnek Hozzá?
Mindig lesznek Tábiták, de kérdés, hogy Te közéjük tartozol-e? Tábita észrevette a szükségben levőket, és úgy segített nekik, ahogy tudott, azzal, amije volt. Te se menj el közömbösen mások mellett! Vedd észre a lelki szükségeiket is! Szolgálj a képességeiddel feléjük!
Kérdések:
- Milyen képességet kaptál Istentől, amit mások javára használhatsz?
- Meghallod-e, ha valakihez küld az Úr, hogy szolgálj felé?
- Észreveszed-e, hogy a másiknak mire van szüksége?