Apostolok cselekedetei 11, 1-18
A múltkor arról volt szó, hogy mit jelentett Péternek és a római századosnak, hogy az Úrral jártak. Most szélesedik a kép. Az Apostolok cselekedeteit lehetne a Lélek cselekedeteinek is nevezni. Péter megérkezett a jeruzsálemi gyülekezetbe és tanuságot tett. Nem magát tolta előre, hanem a Lélek cselekedeteiről beszélt. A tanuságtétel nem csak Péter privilégiuma. Ha mások előtt el tudjuk mondani, hogy milyen volt az életünk, és hogyan változtunk meg, akkor tanuságot teszünk. Ez a különleges tanuságtétel arról szólt, ami még mindig folyamatban volt. Az apostolok nem támadták Pétert, de a másik tábor Péter szemére vetette, hogy bement a pogányokhoz, és velük együtt evett. Isten szeretete azonban nagyobb a mi elképzelésünknél. Péternek is előítélete volt a pogányok felé, de engedte, hogy Isten meggyőzze őt. Szükségünk van Isten vezetésére a szolgálatban, mert Isten útjai meghaladják az elképzeléseinket. Fontos, hogy lássuk, hogy Istennek szolgálunk, és legyünk alkalmas eszközök az Ő kezében! Legyünk élő kapcsolatban Istennel! Életveszélyes az Úr nélkül járni! Egy gyülekezet formálódásának lehetünk a tanui, amit Isten munkált a Lelke által. Nem Péter zseniális szónoki képessége segítette a gyülekezet formálódását, hanem Péter azét tudott Isten tervének részese lenni, mert figyelt, és engedelmeskedett. Ez a lényeg. Keressük-e Isten akaratát? Meghallgatjuk-e Őt? Adunk-e időt Neki, hogy elmondja? A Sátán próbálja Istent leutánozni. Sokszor látványos dolgokat tesz, azonban közösséget létrehozni nem tud. Legyünk óvatosak a Sátán dolgaival! Péter elindult a százados házából a gyülekezetbe. Szerette volna megosztani az örömét, ami abból fakadt, hogy látta Istent cselekedni, és látta Isten akaratát beteljesedni. Péter szabadságot kapott arra, hogy a Lélekkel munkálkodjon. Erre a szabadságra kaptunk mindannyian elhívást. Akik befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek (Jn.1, 12).