Sion

Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

¹¹ Íme,volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. ¹² Amikor Jézus meglátta őt,előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” ¹³ És rátette a kezét,mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. ¹⁴ A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott,hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!” ¹⁵ Az Úr így válaszolt neki: „Képmutatók,vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? ¹⁶ Hát Ábrahámnak ezt a leányát,akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?” ¹⁷ Amikor ezt mondta,ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghe

Szent Pál szavaival köszöntelek benneteket:

„Magyarországon azoknak,akiket Isten szeret, és akiket szentségre hívott. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. "

Üdvözletet küldök az angliai családunktól és egyházunktól.

Helló,a nevem John és én vagyok Andy apja, vagy úgy is lehetne mondani, hogy Andy a fiam. Néhány hete megkért, hogy készítsek egy prédikációt vendégprédikátorként (vagy Szellemíróként)

Szellemíró: Nem kísértetekről van ám szó Olyan írókat takar a kifejezés,akik megírnak egy könyvet valaki más helyett, és így az írásuk nem a nevükben jelenik meg. (a fordító magyarázata)

A mai délelőttöt a Lukács evangéliumába való rövid bevezetéssel szeretném kezdeni. A többi apostollal ellentétben Lukács pogány volt,akiről úgy gondolták, hogy Palesztinából származik. Jól képzett volt a görög kultúrában, szakmája szerint orvos volt és Pál apostol közeli barátja. Kísérte utazásain, majd később meglátogatta a börtönben.

Lukács mutatja be legalaposabban nekünk Jézus életének történetét,és ő az egyetlen evangélista, aki történetének van folytatása a Bibliában. Mondhatjuk, hogy az ő evangéliuma a keresztény kezdetek kétrészes történetének az első fejezete. A második az Apostolok cselekedeteinek könyve, és mindkettő címzettje ugyanaz az ember, egy Theophilus nevű római - akinek neve ’Isten barátja’ -t jelenti -és aki lehet, hogy keresztény volt, vagy legalábbis érdeklődött a hit iránt.

Úgy tartják,hogy mindkét könyvet ugyanazon okból írták; hogy bemutassák Isten hogyan valósítja meg az Ő terveit Jézus és hívei életében.

Orvosként valószínű,hogy Lukács képzett volt a nagyon részletes, pontos és tömör feljegyzések készítésében és rögzítésében. Bár soha nem találkozott Jézussal, evangéliuma gondosan szerkesztett, megbízható, első kézből származó források felhasználásával készült. Lukács nemcsak életrajzíró volt; legfőbb törekvése az volt, hogy kikutassa az igazságot, hogy mi történt Jézus életének döntő éveiben.

Evangéliumának nagy része Máté és Márk evangéliumából származik,bár elegánsabb stílusban íródott. Lukács orvosként,- nem véletlenül- belefoglalt néhány hasznos részletet Jézus gyógyításairól. Azt is bemutatja nekünk, hogy Jézus megkülönböztetett együttérzéssel tekintett a nőkre, a gyermekekre és a szegényekre. Ezért evangéliumát általában a szeretet evangéliumaként ismerik.

A mai bibliai olvasmányunk a Lukács evangéliumából van,aki a szinoptikus evangéliumok harmadik szerzője. Azért hívják őket szinoptikusnak,mert (Máté elsőként és Márk másodikként) ugyanazon általános nézőpontból és hasonló szempontból adnak számot az eseményekről. János evangéliumának stílusa és tartalma teljesen különbözik az előző evangéliumoktól. Azzal,hogy megosztotta velünk ezt a történetet, Lukács, az orvos, összetett diagnózist ad nekünk erről a rokkant nőről. Ez a közösség, tulajdonképpen az egész faj, a férfiak által uralt társadalomban gyökerezett, ahol a nőket másodrendű állampolgároknak tekintették. Ez a nő szenvedett már amiatt is hogy nő, de a megbélyegzést nemcsak állapota miatt hordozta, hanem, amiatt is ahogyan a betegsége miatt hívták. Több szempontból, többek között fizikailag is „kicsavarodott a formájából” valami gerincprobléma vagy krónikus ízületi gyulladás miatt. Ráadásul a mintegy 18 évig tartó betegsége lelki megterhelés is volt számára és bizonyára óriási mértékben növelte szorongását.

Kérdezhetnénk,minek ment a zsinagógába, amikor sokkal könnyebb lett volna otthon maradnia. Rendszeresen járt, mert istenfélő ember volt, és a szombat volt és ma is a legfontosabb rituális szertartás a judaizmusban; az egyetlen rituális szertartás, amelyet a Tízparancsolat rendelt el.

Nézzük meg közelebbről ezt a bátor nőt,ahelyett, hogy csak egy felegyenesedni képtelen meggörnyedt asszonyt látnánk benne.

A meggörnyedt tartás megnehezítette számára,hogy tartsa az egyensúlyt valamilyen támogató eszköz nélkül. Mit láthatott vajon? Felemelkedett helyzetben közelre és távolra is tudunk látni. Próbáljatok csak meg lehajolni, és nézzétek meg, milyen nehéz bármit is látni, akárcsak az ő esetében, csak a poros utakat, a lábakat és a szandálokat, az állati trágyát és mindenféle csúnyaságokat láthatott. Mindezek mellett pedig még azt sem látta, merre tart. A piacon való vásárlás rémálom lehetett számára. Aztán ott vannak még az emberi-személyes és háztartásbeli dolgok, ráadásul kilátása sincs férjhez menni vagy gyermeket vállalni.

Ez a szövegrész elmondja nekünk,hogy már 18 éve volt ilyen állapotban, és ahogy mondtam, nem csak egy nehézségekkel teli jövő elé nézett, hanem még azzal a traumával is együtt kellett élnie, hogy tudta, milyen volt az élete, mielőtt ez a gonosz szellem betegséggel sújtotta. Képes volt egyenesen járni, bele tudott nézni az emberek szemébe, hogy beszélhessen velük, és a tükörben is meg tudta magát nézni. És az összes többi dolgot, amit egy ember csinálni szokott. Ha társadalmi státusza és a puszta fizikai állapota nem tette volna már „kétszeresen meggörnyedtté”,akkor a jobb idők emlékei biztosan hozzájárultak sajnálatos állapotához. Ha rokkant lett volna születésétől fogva, és életben maradt volna, ez normális lett volna számára, mivel nem ismert volna mást.

Ebben a részben azt látjuk,hogy Jézus egy zsinagógában tanít, ami szokásos cselekedete volt szombaton, ezt tette, bárhol is volt. Ilyenkor végignézett a gyülekezeten. Feltételezem, hogy onnan ahol állt észrevehette az asszonyt, amikor az bejött. Valószínűleg ez az asszony utolsónak érkezett azért, hogy így hátul majd észrevétlenül kiosonhasson. Ebben a helyzetében lép be Jézus az életébe.

A szöveg elmondja,hogy ennek a folyamatnak három lépése van:

1. Válaszolt Jézus meghívására.
2. Megkapta kegyelmét,és megszabadult az állapotából.
3. Örült a szabadulásának.

Nem hiszem,hogy abban a helyzetben volt, hogy Jézust keresse, előre nyomakodjon és felhívja magára a figyelmét. De minden nehézsége ellenére mégis válaszolt Jézus meghívására, és ezt kifogások és kétségek nélkül tette. Lehet, hogy hallott már a csodáiról, de kétlem, hogy látta-e valaha Őt, vagy elég közel tudott -e kerülni hozzá korábban bármikor is, hogy meghallgassa.

Aztán Jézus azt mondta neki: „Asszony,megszabadultál betegségedből.” rátette a kezét, és azonnal az asszony felegyenesedett. Mi volt az első dolog, amit ez az asszony tett? Ujjongó örömmel dicsérte Istent, amikor megszabadult attól a szellemtől, amely fogva tartotta 18 évig. Jézus érintése nem volt feltétlenül szükséges, de nagy segítség volt a hitében. Személyes kapcsolatba került Jézussal. Ennek a Jézussal való személyes kapcsolatnak fontosnak kell lennie ma is.

Semmi sem tiszteli jobban Jézust,mint a hálatelt szív és a dicséret lelke. A Zsoltár 146:

⁸ azt mondja nekünk: „az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket,(az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr felegyenesíti a * meggörnyedteket;))

A zsinagógában nem csak ez az egy asszony volt megkötözött,hanem a vezető is az volt - a szabályok megkötözöttje. Keményen megdorgálta az asszonyt, mondván, hogy azért jött a zsinagógába, hogy meggyógyuljon, és nem azért, hogy Istent imádja. Zsinagógai elöljáróként sokszor láthatta már korábban, és ezeket a szavakat úgy gondolom, hogy inkább Jézusnak szánta. Annyira elfoglalt volt,hogy jó ember legyen és betartsa a sok „ember alkotta” szabályt, hogy csak annyit láthatott, hogy a szombati szabályokat Jézus megszegte, mert meggyógyította ezt az asszonyt aznap. Jézus szembesítette a vezetőt a képmutatásával,rámutatva, hogy vannak bizonyos irgalmas cselekedetek még az állatokkal szemben is, hogy eloldják őket, hogy ihassanak. Bizonyára az emberek fontosabbak, mint az állatok, és mint ilyenek nagyobb kegyelmet érdemelnek.

Az asszonyon kívül a többi Istent dicsérő ember is megszabadult. Azt olvastuk,hogy az embereket megörvendeztette mindaz a csodálatos dolog, amit Jézus tett.

Mindannyiunknak szüksége van szabályokra,hogy rendet teremtsünk életünkben és társadalmunkban. Ezek értékes ajándékot jelentenek, amelyet Isten adott nekünk, de soha nem a SZERETET megakadályozására vagy akadályoztatására készültek.

Jézus nagyon együtt érzett ezzel az asszonnyal,amikor mindenki előtt kifejezetten „Ábrahám lányának” nevezte. Ez bizonyára kissé felborította a hierarchiát, mivel ezt a megnevezést kizárólag a férfiakra használták „Ábrahám fiai”-ként. Ebben az egy mondatban Jézus megadta ennek az alázatos nőnek és minden nőnek az egyenlőséget a férfiakkal,és biztosította, hogy ők is Ábrahám családjához tartoznak.

Tehát mit tanulhatunk ebből a rövid részből? Azt tanítja nekünk,hogy ha a körülményeink megváltoznak, és „nem vagyunk jó formában (görnyedezünk)”, mindannyian megtalálhatjuk a szabadulást Krisztus Jézusban. Ha hittel válaszolunk neki, örülhetünk, annak tudatában, hogy a helyes útra indulunk.

Fel kell készülnünk azonban arra,hogy szabadulásunk nem lesz mindig azonnali. Isten nem mindig azt teszi, amit mi akarunk tőle, hiszen tudja, mi mikor a legjobb számunkra. Tehát türelmesnek kell lennünk és várnunk kell, de nem minden esetben, mert az Ő időzítése mindig tökéletes.

Általános szabály,hogy a vasárnap közös imádatunk napja, habár elektronikusan ebben a nehéz időszakban ez nem könnyű, ne sértsük meg ezt a szabályt, de amint hallottuk, mindig lehetnek kivételek. A legfontosabb az,hogy ne vitatkozgassunk vallásunkról, hanem tanuljuk meg MEGÉLNI azt!!

Van-e valaki ma a hallgatóságból,akinek az élete „meghajlott, meggörnyedt”, kicsavarodott, betegségben szenved, elvetemedett vagy sérült, alacsony az önbecsülése vagy problémája van az önazonosságával? Ha te is így érzel,miért nem kéred Jézust, hogy újítsa meg az életedet. Felszabadíthat és felemelhet, hogy a helyeden legyél. Ez nem fogja jóvá tenni a tegnapodat, de megváltoztathatja azt és kalauzolhatja a holnapodat. Tehát ne habozz, itt az ideje, hogy jöjj a Csodálatos, Életeket Megváltoztató-Jézus Krisztushoz.

Isten áldjon meg mindenkit,és őrizzen meg benneteket! Ámen 1695