2 Krón. 30, 21-
2 Krón. 30, 21-
Az előző két héten arról volt szó, hogyan állította helyre Ezékiás az Istennel való kapcsolatot. Elfordultak a bálványoktól. Ezékiás megtérésre hívta a népet. Hatalmas ünneplésről szól a mai szakasz. Rengeteg ember volt ott. Azt a címet lehetne adni ennek a szakasznak, hogy “kell még nekem az Istenből”. A páska ünnep 7 napos volt de itt 14 napig tartott. Jó volt nekik az Úr jelenlétében lenni. Kellett még 7 nap. Erre eddig még nem volt példa korábban. Nem kellett senkit győzködni, mindenki maradni akart. Nem kell más isten az élő, igaz Istenen kívül. Ő az, aki kegyelmet ad. Felénk fordul, ha felé fordulunk. Meghallgatja az imádságainkat. Ezékiás szívhez szólóan beszélt a lévitákhoz é a papokhoz. Korábban el kellett halasztani a páskát, mert a papok nem voltak megszentelve. Ezékiás imádkozott értük. Kevés olyan hely van, ahol szívhez szólóan tudnak beszélni. A szívhez szóló beszéd nem hízelgő, nem azt mondja, amit a másik hallani akar. Olyan, mint a kulcs a zárhoz. Olyan módon szólal meg, ami megmozdítja a másik embert. Elér a másik szívéhez. Isten elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, mint ahogy az Atya elfogadta a tékozló fiát. Mint közösség, tudunk szívhez szólóan beszélni? Ezékiás igen sok bikát és birkát ajánlott fel és a vezetők is adtak még. Nem voltak szűk markúak. Odaadták Isten szolgálatára. Mit tudunk adni a közösség javára? Van jövedelmünk, erőnk és időnk. Isten dicsőségére tehetjük a munkánkat. Adj, és kapni is fogsz! Isten odaadta a neki legdrágábbat, az egyszülött Fiát, hogy örök életünk legyen. Legyen bennünk is ünnep!