Lukács 11:37-54
Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt,hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. Az Úr azonban ezt mondta neki: „Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.” „De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken! Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: „Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz. De Ő így válaszolt: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. Ezért mondta az Isten bölcsessége is: küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
A farizeusok és írástudók nagy hangsúlyt helyeztek a vallásos szertartások külsőségeire,azonban elhanyagolták ezek megtöltését mély belső tartalommal. Odafigyeltek ugyan a legapróbb lényegtelen részletre is, de elsiklottak az igazi elmélyülés szükségessége fölött. Tudták azt is, hogy mennyi vízzel kell kezet mosni az étkezések előtt, és az sem volt mindegy, hogy milyen edényben volt a víz. Az is meg volt pontosan határozva, hogy milyen sorrendben kell haladni a kézmosásnál az ujjbegyektől a csukló felé. Azt tartották, hogy ha valaki az étkezés előtt megmosta a kezét vízzel, az már megtisztult. Tizedet adtak még a mentából és a kaporból is, de elhanyagolták az Isten szeretetét. Úgy gondolták, hogy a rituálék önmagukban eredményre vezetnek. Szerették a főhelyeket a zsinagógákban, elvárták, hogy tiszteljék őket az emberek, azonban nem mindig volt összhangban az, amit mondtak, azzal, amit tettek. Fontosabb volt a számukra az elismerés és a hírnév, mint az emberek felé megnyilvánuló szeretet. Másokra olyan elhordozhatatlan terheket helyeztek, amiket maguk meg sem érintettek. Képmutatók voltak. Kegyesnek tűntek, de hiányzott belőlük az Istenhez való igazi ragaszkodás! Hiányzott belőlük az őszinteség és a hitelesség. Odafigyeltek a látszatra, de a szívük távol volt Istentől. Különbnek tartották magukat másoknál. Ismerték ugyan az Írásokat, mégsem engedelmeskedtek annak. Érdemes átgondolnunk, hogy mi az, ami jellemző ránk a farizeusok tulajdonságai közül? Nem gondoljuk időnként magunkat jobbnak másoknál? Csak ismerjük az Írásokat, vagy engedelmeskedünk is annak? Csak hallgatjuk Isten beszédét, vagy engedjük azt is, hogy elvégezze bennünk a munkáját? Mennyire őszinte az istentiszteletünk? Ha Jézus tanítványai szeretnénk lenni, akkor nem elég hirdetni az Igét, hanem a szerint is kell élnünk!
Ez a farizeus meghívta Jézust ebédre. Meghívta ugyan Jézust az otthonába,de a történet alapján látható, hogy mégsem vette Őt igazán komolyan. Nem volt tisztában azzal, hogy kivel van dolga valójában. Jézus nyilván tudta, hogy a farizeus meghívása mögött nem az iránta érzett legmélyebb tisztelet és megbecsülés áll, mégis elfogadta a meghívást. Jézus elment Simon farizeushoz is vacsorára, ahogy a Lukács evangéliuma 7. fejezetében olvashattuk. Jézus elmegy hozzád is, ha hívod! Csak vendégségbe hívod meg Őt egy ünnepi ebéd vagy egy vacsora erejéig, vagy arra kéred, hogy lakjon is nálad folyamatosan, legyen a része a minden-napjaidnak?
A farizeus elcsodálkozott,amikor azt látta, hogy Jézus nem végezte el a rituális mosakodást, mielőtt az asztalhoz telepedett volna. Noha a farizeus nem tette szóvá emiatt nem-tetszését, Jézus látta még a gondolatait is. Jézus a válaszát ehhez a farizeushoz intézte ugyan, de nyilvánvalóan nem csak neki szólt a figyelmeztetés, hanem a többi farizeusnak is, akik szintén jelen voltak ezen a vendégségen. Jézus itt maga is vendég volt, mégsem hagyhatta szó nélkül az üres, képmutató vallásosságot. Nehéz elképzelni, hogy a farizeusok, akik annyira kínosan ügyeltek a külsőségekre, ittak volna egy olyan pohárból, amelyik belül jól láthatóan piszkos volt. Jézus ezzel a mondatával, hogy „Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal”, arra akarta felhívni a figyelmüket, hogy az étkezések előtti leggondosabb mosakodás ellenére is maradhatnak belül gonoszak, kapzsik, önhittek. Pusztán a vízzel való meghintéstől nem tisztul meg a lelkiismeret, és nem áll helyre az Istennel való kapcsolat sem. Te mennyire ügyelsz a látszatra? Fontosabb-e számodra a belső tartalom, a külső csillogásnál? Csak az a fontos a számodra, ami kívülről látszik, vagy az is legalább ugyanannyira fontos, ami nem látható ugyan, de mégis ott van a szíved legmélyén? Csak külsőleg vagy keresztény, vagy legbelül a tejes szívedből is az vagy? Ha nem vagy hajlandó segíteni a rászorulókon, akkor hiábavaló az, hogy próbálod gyakorolni a vallásos cselekedeteket! Ha segítesz ugyan, de közben titokban arra számítasz, hogy majd valamikor viszonozzák neked, akkor még messze vagy attól, amit Jézus kér: „Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked” (Luk. 14:13-14). Nem az számít elsősorban, hogy mi az, amit adsz, az is legalább ennyire fontos, hogy miért és milyen lelkülettel adod. A Krisztusi lelkület önzetlenül szolgálni szeretne, és nem azt várja, hogy neki szolgáljanak!
Itt többször is elhangzik Jézus ajkáról,hogy „jaj nektek”, de sajnos egyelten olyan sóhajt sem hallunk, hogy „jaj nekem”! Pedig mennyire más lett volna a folytatás, ha akár csak egyetlen farizeus igaz bűnbánatra jutott volna! Ha akár csak egy valaki azt mondta volna a jelenlévők közül: Igen Uram, valóban olyan vagyok, mint mondtad. Kívül kegyesnek látszom ugyan, legbelül viszont tele vagyok mocsokkal, undoksággal, tisztátalansággal. Képtelen vagyok megváltozni, de kérlek, változtass meg és tegyél teljesen újjá! Bárcsak átélhetnénk mi is újból és újból a bűnbocsánatot! Bárcsak igényünk lenne rá! Ha az Úr megítéli az életünket és a dolgainkat Igéje által, akkor ahelyett, hogy csupán megbántva éreznénk magunkat, igaz bűnbánatra jutnánk! Megbocsáttatott-e már az összes hűtlenséged, eltöröltetett-e már minden vétked? Ha kéred, ma tied lehet a bűnbocsánat!
A farizeusoknak az lett volna a feladatuk,hogy feltárják mások előtt az Istenhez vezető utat, hogy megmutassák másoknak, hogyan lehet Őt követni. Ők azonban inkább megfosztották azokat is, akik az ő életüket figyelték, attól a lehetőségtől, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, hogy megismerjék és megértsék Isten hozzájuk intézett szavát. Hogyan is tudták volna másoknak megmutatni az üdvösségre vezető utat, ha maguk sem ismerték azt? Tudsz-e segíteni másoknak abban, hogy Isten beszéde eljusson hozzájuk, hogy eltalálja a szívüket, hogy először megítélje őket, utána pedig feloldozza, miután igaz bűnbánatot tartottak?
Az írástudók és a farizeusok azon igyekeztek,hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják Jézust, amivel tőrbe csalhatják. Kérdéseket tettek fel neki, de nem azért, mintha azt szerették volna tudni mi az igazán helyes magatartás, hanem olyan válaszokra vártak, amiket később felhasználhattak Jézus ellen. Milyen szomorú! Bizonyára Neked is vannak kérdéseid, amiket Jézushoz intézel. Fontos megvizsgálni, mi az indítékod? Ha azért teszed fel a kérdéseket Neki, mert szeretnéd tudni, hogy mi Isten terve és akarata az életeddel, akkor bizakodhatsz abban, hogy fogsz választ kapni. Ha azonban a kérdéseid mozgatórugója az, hogy csak ellentmondásokat keresel a Bibliában, akkor ne csodálkozz, ha válasz nélkül maradsz!
Ne legyünk hát képmutató farizeusok,hanem legyünk Jézus hiteles követői az emberek és Isten előtt is az ünnepnapokon és a hétköznapokon egyaránt!
Kérdések:
- Csak ücsörögsz Isten beszédét hallgatva,vagy kész vagy a tettek mezejére is lépni?
- Behívtad-e már Jézust a hajlékodba a hétköznapjaidba is?
- Kész vagy-e másokkal is megosztani azt a világosságot,amit Jézustól kaptál?