Lukács 12:49-53
BEVEZETŐ:
János 14:22: „Azt mondta neki Júdás,nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak?”
A János 14:22-ben azt olvassuk,hogy Jézus mondandója nem a világnak, hanem néhány kiválasztottnak szól. Később a János 14:27-ben Jézus ezt mondja: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” A birtokunkban lévő dolgok nagy részét úgy kapjuk. Ez egy ajándék. A békesség Isten ajándéka, és ha Isten békésségét összekapcsoljuk a János 14:22-vel, akkor látjuk, hogy ez egy olyan békesség, amely nem elérhető mindenki számára.
„A keresztény hit alapjai” című művében James Montgomery Boice ezt írja: „A békesség Isten ajándéka az emberi faj számára,amelyet Ő szerzett Krisztus keresztjénél. A kereszt előtt harcban álltunk Istennel (Róma 5:10). Most, hogy Isten megbékéltetett minket önmagával, ennek a megbékélésnek a hatásait minden körülmények között be kell mutatnunk az úgynevezett „lelki békénken” keresztül (Filippi 4:6-7). Ennek a békességnek kell uralkodnia az otthonokban (1Kor 7:12-16), a zsidók és a pogányok között (Ef 2:14-17), a gyülekezeten belül (Ef 4:3 és Kol 3:15), valamint a hívők és a többi ember viszonyában (Zsid 12:14).”
AMI ITT NAGYON FONTOS: Mit jelent az,hogy „minden körülmények között be kell mutatnunk ennek a megbékélésnek a hatásait”? Ez azt jelenti, hogy Isten népének békében, azaz békességben kell élnie, béketeremtőnek kell lennie. A békesség Krisztus követőjének belső állapota. A béketeremtők Krisztus békességét kínálják a világnak, amely hit által mindenki számára elérhető. Vannak azonban olyan pillanatok, helyzetek és körülmények, amikor harcba kell szállnunk. A keresztények nem lábtörlők. Krisztus követői nem kötnek kompromisszumot a békesség kedvéért az igazságtalanságot, a gonoszságot vagy a becstelenséget illetően.
MAI IGERÉSZ: Lukács 12:49-53
Három egyszerű és nagyon fontos szabály a Biblia olvasásához és tanulmányozásához. Szövegkörnyezet. Szövegkörnyezet. Szövegkörnyezet.
A Lukács 12:49-53-ra a Máté 10:26-33-ban található kereszthivatkozás,amely jobb, teljesebb szövegkörnyezetet ad. A Máté 10:1-ben azt olvassuk, hogy Jézus kiküldte a tanítványait, „hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.” Jézus azt is mondta a tanítványainak: „Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!” (Máté 10:5-6).
Amikor Jézus a „meghasonlásról” tanított (Lukács 12:51) és arról,hogy „ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával…”(Lukács 12:52-53), akkor az izraelita családról beszélt. És a zsidó vallásról. Jézus tanítványai, akárcsak maga Jézus, nem békességet, hanem háborúságot akart hozni a hamis tanítóknak, a törvény tanítóinak, a szadduceusoknak és a farizeusoknak. Jézus keresztsége (Lukács 12:50), ami a kereszt, szakadást okozott a zsidóságon belül azok között, akik hittek és azok között, akik elutasították Krisztust.
Kérdések:
Mit jelent a „tartsd oda arcod másik felét is” (Máté 5:39 és Lukács 6:29)? A keresztényeknek pacifistáknak kellene lenniük?
1Kor 5:12-13 „Mert mit tartozik rám,hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” - Milyen értelemben ítélkezhetünk a „belül levők” felett?
Mivel nem a zsidó vallás követői vagyunk,azért még folytatunk-e háborút az Evangélikus Egyház, a Protestáns Egyház, a felekezet nélküli egyház, a Baptista Egyház, a Hit Gyülekezete, a Pünkösdi Egyház, a Metodista Egyház, a Presbiteriánus Egyház stb. ellen? Ha igen, milyen fajta háborút?
Kötöttél békét akkor,amikor valójában háborúznod kellett volna?