Sion

Lukács 13:22-30

²² Amikor Jeruzsálem felé tartott,városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. ²³ Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: „Uram,kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Erre ő így felelt nekik: ²⁴ „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun,mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵ Attól kezdve,hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. ²⁶ Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk,ittunk, és az utcáinkon tanítottál. ²⁷ Erre ő így szól: Mondom nektek,nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! ²⁸ Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás,amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. ²⁹ Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról,északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. ³⁰ És íme,vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Jézus városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Azt akarta,hogy senki ne maradjon ki, aki ne hallott volna Róla. A Te felelősséged, hogy mit kezdesz azzal, amit Tőle hallottál!

Valaki megkérdezte Jézustól,hogy kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? A kérdezőről nem tudunk semmit, még a nevét sem. Azt viszont tudjuk, hogy feltette ezt a kérdést, vagyis őt foglalkoztatta az üdvösség kérdése. Sokan gondolkodnak ma úgy, mintha az üdvösség kérdése egyáltalán nem lenne fontos. Pedig nagyon is fontos kérdés, hogy én azok között a kevesek között vagyok-e, akik üdvözülnek, vagy azok között, akik sokan vannak ugyan, de mégis kirekesztetnek?

A Máté evangéliuma 7. fejezetének 14. versében ezt olvassuk,hogy Jézus ezt mondta: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

Most azt mondja Jézus,hogy „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.”

Mindannyian a széles útra születtünk. Ne gondoljuk,hogy a széles úton csak rablók és istenkáromlók vannak, csak olyan elvetemedett emberek, akik igazán égbe kiáltó bűnöket követtek el! A széles úton a kocsmatöltelékek mellett akár vallásos emberek is járhatnak, olyanok, akik különbnek tartják magukat másoknál, akik úgy gondolják, hogy ők nem annyira bűnösek, mint mások! A széles úton bármit megtehetsz, amit a lelkiismereted elbír. A széles úton nem kell a szentségre törekedned. Azonban, a széles út a pusztulásba vezet, míg a keskeny út az életre.

Jézus azért jött erre a Földre,hogy elmondja, hogyan üdvözülhetünk, hogy megmutassa az örök életre vezető keskeny utat. Azért jött, hogy elmondja, hogy az üdvösségre vezető út keskeny ugyan, és szoros az a kapu, amin be kell lépnünk, de most még legalább nyitva van ez a kapu. Most még bárki beléphet rajta! Mindenkinek magának kell belépni rajta, más nem léphet be helyetted sem!

Sokan lenézik ezt a szoros kaput. Sokan nagy ívben elkerülik,vagy egyszerűen csak elmennek mellette. Nekünk azonban igyekeznünk kell bemenni rajta! Az örök életünk múlik ezen! Ez az az egyetlen kapu, amin igazán érdemes bemenni! Most még nyitva van a szoros kapu, de akik halogatják, hogy bemenjenek rajta, lekéshetnek örökre. Ne hezitálj Te sem, ne halogasd a döntést, hanem lépj be rajta most! Ne mondd, hogy most nem érsz rá ezzel foglalkozni! Amikor ugyanis már bezáratik majd ez a kapu, akkor már nem lehet bemenni rajta! Ne csak majd, valamikor később akarj belépni rajta, hanem most rögtön, azonnal! Ha biztos nem akarsz lekésni, akkor lépj be most, ha még nem tetted volna meg eddig!

Nem is az az igazán fontos,hogy hányan járnak a keskeny úton, hogy sokan, vagy kevesen vannak, hanem az az igazán fontos, hogy Te is köztük légy! Belépni a szoros kapun csakis alázattal, lehajtott fejjel lehet! Csak úgy lehet itt belépni, hogy beismered, hogy bűnös vagy! Úgy nem léphetsz be, hogy fönnhordod az orrod! Be kell ismerned a bűneidet és bocsánatot kell kérned mindazért, amit elkövettél! Sokan ezt nem akarják megtenni!

Honnan tudhatjuk,hogy beléptünk-e már ezen a szoros kapun? Ha beléptünk már ezen a kapun, akkor az életünket más szabályok szerint éljük, mint azok, akik még nem léptek be rajta. A szoros kapun nem fér be a nagy énünk, és az érdemeink sem. A jó cselekedeteinkre sem hivatkozhatunk, amikor belépünk. A keskeny úton járó ember nem vár tapsot, ha valami jót tett. Ha be akarunk lépni a szoros kapun, akkor le kell szállnunk a magas lóról! És nem férnek be ezen a szoros kapun a bűneink sem. Aki a keskeny úton jár, az nem csupán hallgatja Jézus szavát, hanem élő hite is van. Aki a keskeny úton jár, az követi a Mestert. Lehetsz jóravaló, rendes ember, de ha nem léptél még be a szoros kapun, akkor még nincsen üdvösséged!

A Mennybe csak egy út vezet,és az a Golgotán visz át! Erre az útra csak a szoros kapun át lehet belépni! Ha beléptél már korábban, akkor vizsgáld meg az életedet! Még mindig úgy élsz, mint aki belépett a szoros kapun? Elfáradhatnak és ellankadhatnak még a legkülönbek is! Lehet, hogy leültél egy kicsit pihenni. Ha Te is elfáradtál volna a keskeny úton való járásban, akkor borulj le újra a kereszt alatt! Újítsd meg Jézussal a közösségedet! Ha megújultál, akkor lesz erőd folytatni az utadat a keskeny úton! A keskeny út a megszentelődés útja. Járj hát a keskeny úton Isten dicsőségére megszentelt élettel!

Nem elég csupán hallgatni Jézus tanításait! Ha csak hallgatjuk a szavait,anélkül, hogy megfogadnánk, akkor nem sok hasznunk van belőle. Akkor hiába is hivatkozunk majd erre a végső számadáskor! Hallgassuk, és fogadjuk is meg mindazt, amit mond nekünk! Ne csak közel legyünk Hozzá, hanem fogadjuk be Őt az életünkbe! Adjuk át Neki az irányítást az életünk dolgai felett! A kis és a nagy dolgokban egyaránt kérjük ki az Ő tanácsát és vezetését!

Isten országába bárki bekerülhet,aki elfogadja Krisztus áldozatát. Jöhet az illető akár napnyugatról, akár napkeletről, vagy délről vagy északról. Lehet a bőrszíne fehér vagy fekete, vagy akár sárga. Lesznek ott szegények és gazdagok egyaránt. Bölcsek és kevésbé okosak is. Igen sokfélék lehetnek, akik eljutnak az üdvösségre, de abban mind megegyeznek, hogy Jézus vére tisztára mosta őket. Nem a maguk érdemeiért, hanem egyedül Jézus áldozatáért jutottak oda.

„És íme,vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” Kikről beszél itt az ige? Nem az számít igazán, hogy milyen bűnöket követtél el, hanem, hogy nyertél-e már bocsánatot rájuk?

A két lator közül az egyik,akit Jézussal együtt feszítettek keresztre, megragadta a kegyelmet, és bocsánatot nyert. Lehet, hogy úgy halt meg, mint egy gonosztevő, de mégis üdvösséget nyert, mert elfogadta a neki felkínált lehetőséget. Úgy halt meg, mint aki utolsó, mégis első lett.

A tékozló fiú a moslékos vályú mellett utolsó lett. De amikor hazatért,és bevallotta, hogy nem méltó a kegyelemre, nem méltó arra, hogy fiúnak neveztessék, akkor bocsánatot kapott, és utolsóból első lett. Az Atya nem szolgaként fogadta vissza, hanem fiúként!

Dávid,amikor beismerte paráznaságát, bocsánatot nyert. Ő is utolsóból első lett, hiszen kegyelmet kapott!

Jézus a Te bűneidért is meghalt. Felkínálja a számodra is a kegyelmet! Ha elfogadod a kegyelmet,tied az üdvösség! Ha most még utolsónak is érzed magad, ha megragadod a neked felkínált kegyelmet, akkor első lehetsz! Ha viszont úgy érzed, hogy első vagy, akkor vizsgáld meg magad, hogy nem lettél-e utolsóvá az által, hogy elsőnek gondolod magad? Most még a kegyelem ideje van! Most még van lehetőségünk arra, hogy utolsókból elsők legyünk! Éljünk hát ezzel a lehetőséggel! Boruljunk le a golgotai kereszt alatt utolsóként, és bocsánatot nyerve menjünk tovább elsőként!

Kérdések:

1. A sor végéről,az utolsó helyről előre mentél-e már az első helyre, oda, akik kegyelmet nyertek?
2. Úgy élsz-e,mint aki már bement a szoros kapun?
3. Tudsz-e segíteni azoknak,akik most még az utolsó helyen vannak abban, hogy elsők legyenek?